A következő történet egy könyvből származik, a Song Dinasztia idejéből (960 – 1279), a régi Kínából
Wang Tianqing egy taoista mester volt Jianchangban (a mai Nancheng járásban), Jiangxi tartományban. Tanítványa Zheng, akit az emberek Taoista Zhengként emlegettek, éveken keresztül követte Wang Tianqinget, és megtanulta tőle a módját, hogy hogyan kell Mennydörgés Istenséget megidézni, hogy az esőt fakasszon, vagy elűzze a démonokat. Mennydörgés Istenség minden alkalommal eleget tett ennek a kérésnek.
Gaozong császár idejében (1131-ben), a Song Dinasztiában Taoista Zheng a Linchuan járásba látogatott. Különféle vendégek jöttek, hogy felkeressék és arra kérték, hogy idézze meg „Mennydörgés Istenséget”. Taoista Zheng eleinte visszautasította őket, de ismételt kéréseiknek nem tudott ellenállni, majd tétovázva beleegyezett.
Taoista Zheng elvégezte a megszokott szertartást: Hívogató énekeket dalolt, rajzolt egy két szimbólumot, majd elővett egy kardot és hangosan magyarázott. Kis idő után jeges szelek és felhőszakadás kíséretében megjelent az isteni lény. Hatalmas kalapot viselt, a kezében pedig egy mennyei szekercét tartott. Így szólt az istenség: „Én vagyok a Mennydörgés Istenség, Zheng mester kérésére jöttem. Kérlek, mondd meg, mit kell tennem.”
Taoista Zheng így felelt: „Néhány barátom találkozni akart veled, ezért szólítottalak. Nincs semmi különös kívánságom tőled.”
Mennydörgés Istenség hatalmas dühbe gurult. Így szólt: „Minden alkalommal, amikor szólítasz engem, először jelentenem kell a mennyei császárnak, hogy engedélyt adjon arra, hogy leereszkedjek. Majd miután visszatértem mindenről beszámolok a mennyei császárnak, amit odalent tettem. Ma azért szólítottál engem, hogy a barátaiddal játszadozzam. Hogyan jelenthetek ilyesmit a magasságos mennyei császárnak? Mennyei szekercém nem hagyja, hogy ok nélkül ereszkedjek a Földre. Zheng mester, most le kellene csapjak rád a mennyei szekercémmel.” Mikor ezeket a szavakat mondta, a Mennydörgés Istenség Taoista Zheng fejére vágott a szekercével. A vendégek annyira megrémültek, hogy mind elájultak ennek láttán. Egy kis idő múlva ismét magukhoz tértek, és Zheng Mestert holtan találták a földön.
Amikor ezt a cikket írtam, eszembe jutott egy beszélgetés egy teista barátom, Chen úr és egy ateista barátom Liu úr között. Jó barátok voltak, de szerettek vitázni egymással. Egy alkalommal azt mondta Liu úr Chen úrnak: „Azt állítod, hogy az Istenségek léteznek, nos, akkor szólíts ide egyet, hogy láthassam, valóban létezik!” Chen így válaszolt: „Nem hívhatom ide az istenségeket. Még csak egy tartományi helytartót sem kérhetek meg arra, hogy idejöjjön, de mégis tudod, hogy van helytartónk. Soha nem találkoztál a helytartóval, az ország első emberével, vagy az elnökkel, de ők mégis mind léteznek. Az istenségek sokkal kimagaslóbbak, mint a helytartók, elöljárók, elnökök vagy bármilyen más emberi létezők. Hogy szólíthatnánk ide mi emberi lények az istenségeket, csak mert úgy tartja kedvünk?”
* * *
