A médiában újra és újra olvasható, hogy az apró konfliktusok erőszakos cselekedetekké vagy akár gyilkosságokká fajulnak. Az ősi Kínában jól ismert erény volt az a képesség, hogy elegánsan és békésen oldják meg a konfliktushelyzeteket, még szövetségessé is téve az ellenérdekű felet. Ennek a titkos receptje: az elnézés.
Az olyan címsorok, mint „Egy férfi csavarkulccsal támadt rá a munkatársaira” vagy „A szomszédok közötti vita kiéleződött – egy férfi könnyebben megsérült a baltatámadás után”, amelyekben a haragnak szabad folyást engedtek, kiváló példák a konfliktusok rossz kezelésére.
Az ókori Kínában viszont egy titkos receptet alkalmaztak a fokozódó viták elkerülése érdekében: az elnézést.
Túl drága minden, ami a belső béke feladásába kerül
Az ősi Kínában a belső béke és nyugalom egy ember legfontosabb tulajdonságai közé tartozott. Ennél a belső mentalitást valami nagyon személyesnek tekintették, és az volt a meggyőződés, hogy ha az ember hagyja, hogy egy másik személy megzavarja a saját belső békéjét, akkor egyszerűen túl sok erőt ad ennek a személynek. Semmi sem érhetett annyit, hogy egy ember elveszítse a belső nyugalmát.
Ezért jobb megoldásnak tekintették azt, hogy egyvalaki saját magát tegye jobbá, midőn a konfliktusokban megbocsátja a szembenálló félnek a hibáit, és önmagát a másik helyzetébe képzeli. Ez a könyörületesség gyakran a szembenálló felet is arra ösztönözte, hogy a szívébe nézzen és jobbá tegye önmagát.
A konfliktus végén két jobb ember maradt hátra – sérültek vagy halottak helyett.
1. konfliktushelyzet: a szomszédok anyagi károkat okoznak
Song Jui Liang állam kormányzója volt a „Hadakozó fejedelemségek időszakában” (Kr. e. 403-221). Chu állam közvetlenül Lianggal volt határos, és két dinnyeföld választotta el őket egymástól. Az egyik dinnyeföld Liang lakóihoz tartozott, a másik Chu lakóié volt.
Liang földművesei szorgalmasak voltak és jó mezőgazdasági ismereteket birtokoltak. A dinnyéik így kiválóan nőttek, miközben Chu lakóinak a dinnyéi, akik keveset fáradoztak és kevesebb tudással rendelkeztek, kicsik voltak és kiszáradtak.
Irigységből néhány Chuból való férfi észrevétlenül átlépte a határt az éjszaka közepén, és széttaposta a liangi földművesek sok dinnyenövényét.
A földművesek mérgesen mentek Song Jui kormányzóhoz, hogy intézkedéseket követeljenek a bosszú számára az elpusztított dinnyeföldekért. De Song Jui megrázta a fejét, és így szólt:
„Nem kellene bosszút állnunk. A bosszú szerencsétlenséghez vezet. Ezenkívül szűklátókörű megoldás, hogy egy dolgot ugyanazzal viszonozzuk.”
Ahelyett Song Jui egy teljesen más megoldási módot javasolt.
Megparancsolta a földműveseinek, hogy éjszaka titokban Chu állam földműveseinek a dinnyeföldjeit is műveljék meg.
A liangi földművesek titkos gondozása miatt a határ túloldalán lévő dinnyék egyre szebbek és nagyobbak lettek. Chu lakói csodálkoztak, és végül éjszaka titokban megfigyelték a dinnyeföldeket. Eközben látták, hogy a liangi földművesek nagy erőfeszítéssel gondozzák az ő dinnyeföldjeiket. Meghatódva mesélték el a saját uralkodójuknak az esetet.
Chu uralkodóját meghatotta a liangiak és kormányzójuknak, Song Juinak a toleranciája. Végül az uralkodó nagylelkű ajándékokkal kért bocsánatot és békét kötött Liang népével.
Ebből a korábban egymás ellen harcoló birodalmak tartós szövetsége alakult ki. Song Jui kormányzó bölcsességére és engedékenységére évszázadokon át emlékeztek.
2. konfliktushelyzet: birtokvita
Az Aihui tartományi Tongchengben van egy 100 méter hosszú, hat láb széles út, amelyet „hat-láb sikátornak” neveznek.
Zhang Ying miniszterelnök volt a Qing-dinasztia idején, és Tongchengben született. Azzal a házzal szemben, ahol született, egy kis darab használaton kívüli föld volt. A szomszédok falat építettek e föld körül, hogy maguk számára igényeljék azt. Zhang családja sokáig vitatta ezt és hosszasan vitatkozott a szomszédokkal, de hiába.
Végül írtak Zhangnak, aki a fővárosban viselte a hivatalát, és megkérték, hogy avatkozzon be a birtokvitába.
Ahelyett, hogy részt vegyen a vitában, a következő verssel válaszolt:
Ez a levél több ezer mérföldet tett meg csupán egy fal miatt.
Ugyan mi van abban, valaki másnak néhány lábbal több földet adni?
A nagy fal [a kínai nagy fal] még mindig nagy és sértetlen.
De mi van Qin császárral?
A Qin császárra, a Qin-dinasztia első császárára való utalással, aki megépíttette a falat, de már régen elhunyt, Zhang arra akarta emlékeztetni a családját, hogy az élet túl értékes ahhoz, hogy anyagi dolgokról vitatkozzanak.
Amikor Zhang rokonai elolvasták a verset, elszégyellték magukat és eltemették a vitájukat a szomszédjaikkal, és három láb földet ajándékoztak nekik.
A szomszédokat is megérintették Zhang szavai, és nem csak a földet adták vissza, hanem három lábnyit a saját birtokukból is, miáltal kialakult a híres „Hat-láb sikátor”.
3. konfliktushelyzet: fenyegetések és pletykák
Lin Xiangru Zhao államban volt diplomata a „Hadakozó fejedelemségek időszakában”, tudva levő, hogy gyorsan kidolgozta az útját a miniszterré válásához. Gyors sikere feldühítette Lian Po tábornokot, akinek most Lintől kellett parancsokat elfogadnia.
Lian Po nem tudta elengedni az irigységét, és nyilvánosan bejelentette: „Én tábornok vagyok és megszolgáltam a rangomat, mert sok várost meghódítottam. Lin Xiangru csupán beszéd által kapott magasabb pozíciót. Ha meglátom, meg fogom szégyeníteni.”
Amikor Lian meghallotta a fenyegetéseket, elkerült bármilyen összetűzést. Lian kísérői úgy gondolták, hogy félne a tábornoktól, és azért próbálná meg, hogy kitérjen a konfliktus útjából.
Azt mondták neki: „Noha a pozíciód magasabb, mint Lian Po tábornoké, félsz tőle és elkerülöd a konfliktust. Még egy rang nélküli mindennapi embernek is kínos lenne, hogy így viselkedjen. Kérünk téged, engedd meg, hogy inkább odébb álljunk.”
Lin arra kérte őket, hogy maradjanak, és elmagyarázta nekik a rejtett okot, miért is kerüli el mindenképpen a tábornokkal folytatott vitát. Először megkérdezte őket: „Mit gondoltok, ki a hatalmasabb: Lian Po tábornok vagy a Qin királya?” A kísérői egyetértettek abban, hogy a Qin királya a hatalmasabb.
Lin folytatta: „Én bátorkodtam ellentmondani a Qin királyának és figyelmeztetni őt. Tehát miért kellene félnem Lian tábornoktól?” És tovább:
„De Lian tábornok és én vagyunk az ok arra, hogy a Qin királya még nem támadta meg hazánkat. Két tigris nem élhet együtt, ha egymás ellen harcolnak.
Elfogadom a viselkedését, mert az állam jóléte fontosabb számomra, mint a büszkeségem” – mondta Lin a kísérőinek.
Miután Lian tábornok tudomást szerzett erről a kijelentésről, nagyon kellemetlennek találta a viselkedését.
Elment hozzá, hogy bocsánatot kérjen, és tudatta vele:
„Mély alázatot érzek a nagylelkűségeddel szemben. Nem vártam volna el, hogy ilyen elnéző legyél velem szemben.”
A hibáinak a beismerése az ősi Kínában is nagy erénynek számított. Ketten aztán jó barátok lettek, akik megőrizték a békét az országban.
Az elnézés, mint nagy érték
Az elnézés a leginkább tisztelt tulajdonságokhoz tartozik a hagyományos kínai kultúrában. Az önzetlenség, egy kitárt szív és az ebből fakadó bölcsesség az önfegyelemből ered, és barátságosságként, könyörületességként és jólelkűségként mutatkozik meg. Ez az alapja annak, hogy a konfliktushelyzeteket hogyan lehet jól megoldani, és hogyan lehet javítani az embertársak közötti kapcsolatokat.
A hagyományos Kínában a legnagyobb mértékben csodálták azt az erényt, hogy a konfliktusokban és nehézségekben először másokra gondoljanak.
Lao-ce, az ősi Kína nagyra becsült és bölcs tudósa azt mondta, hogy egy nagy erényű ember összhangban és harmóniában volna a Taóval – a „nagy Úttal”.
Akkoriban azt tanította: „Az ok, amiért a tenger minden folyó királya, az, hogy kész ezeknél mélyebben feküdni. Így felveheti a folyók és patakok összes vízét, és széles és mély lehet.”
Forrás:
https://www.epochtimes.de/china/das-geheimrezept-zur-konfliktloesung-im-alten-china-nachsicht…
Kép: iStock
