VÉLEMÉNY / JAMES GORRIE amerikai író és kritikus tollából: “Peking legnagyobb előnye az amerikai elnökválasztással kapcsolatban – Joe Biden politikája: „behódolás Kínának” – az amerikai ipari munkahelyeket, gazdasági erőt és stratégiai vezetést Pekingnek engedi át”
Megjelent a The Epoch Times amerikai napilapban (részletek):
“A Kínai Kommunista Párt (KKP) valóban szurkolt azért, hogy az emberek Joe Bidenre szavazzanak. Egyenesen úgy állítva be, hogy azt gondolja az átlag amerikai, hogy ezen múlik az élete. Valójában azonban el kell mondani, hogy a KKP túlélése is nagymértékben függ az eredménytől.
Ennek több oka van:
Biden egyrészt kifejezte szándékát, hogy visszatér az Egyesült Államok és Kína gazdasági kapcsolatának korábban fennálló állapotához. Többek között ezt kristálytisztává tette a legutóbbi elnöki vitában is. Biden szerint Kína és különösen a KKP „nem az ellenségünk. Ők jó emberek.”
Ennek az egy politikának önmagában sok oldala van. Ez azt jelenti, hogy megszüntetik a kínai árukra vonatkozó Trump-vámokat, ami nagyban segítené Kínát. Ez szintén az amerikai feldolgozóipari szektor folyamatos visszaesésének és a kritikus gépi felszerelések és erőforrások függetlenségének az elvesztésének a folytatása, az orvosi eszközöktől a ritkaföldfém-ásványokig.
Továbbá a KKP-vírussal (új koronavírussal) szemben folytatott politikájával kapcsolatban Biden kijelentette, hogy megválasztása esetén kötelező lezárást is bevezetnének. Ez csak rontaná a fent említett kínai politikának az amerikai munkavállalókra gyakorolt gazdasági hatását. Más szóval, Biden megduplázná az amerikai gazdaságot érő csapást.
“Semmi szemrehányás Pekingnek”
De Biden még tovább lépne. A megamilliomos volt alelnök hangsúlyozta, hogy nem tartja Kínát felelősnek a KKP-vírus létrehozásáért és terjesztéséért. Valójában elutasít minden olyan szóbeszédet, amely arra utal, hogy az egyáltalán Kínából származna. Ennek eredményeként Biden elnök nem folytatna le semmilyen büntetési eljárást vagy ítélné el a KKP vezetését a járványban betöltött alapvető szerepe és az ezzel járó gazdasági rombolás miatt.
Gazdasági erő a stratégiai hatalom kulcsa
Az Egyesült Államok gazdaságának megvan az ereje, hogy megbüntesse Kínát a kereskedelmi megállapodások megsértése, a szellemi tulajdon és a technológiai lopások tömeges elkövetése és egyéb jogsértések miatt.
Hogyan késztetné vagy kényszerítené azonban Biden elnök Pekinget arra, hogy másképp viselkedjen, a Trump-kormány politikája nélkül?
Félretéve annak a nagy valószínűségét, hogy Biden és családja a KKP által gazdagodott meg, és ezért kompromittálódott (és ez kíméletesen van megfogalmazva), milyen más befolyása lenne?
Már ígéretet tett arra, hogy visszavonja a Kínával szembeni Trump kereskedelempolitikát, és ismét lezárja az országot. Amiről Biden nem beszélt túl sokat, az az, hogy milyen lenne a Hongkonggal és Tajvannal szembeni politikája. Arról sem szólt, hogyan kezelné a Dél-kínai-tenger militarizálását Kína által.
Kína: egy egzisztenciális fenyegetés az Egyesült Államok számára
Amit Joe Biden úgy tűnik, hogy nem ért meg, az az, hogy a Kínával folytatott küzdelem több mint ideológiai küzdelem. Ez a szó minden értelmében egzisztenciális.
Amikor valaki felismeri ezt a tényt, ahogyan Trump elnök, az nem köt kompromisszumokat (az nem alkalmaz félmegoldásokat). A kínai kommunista párt fenyegetése egységes természetű, behatol a médiába, az oktatási rendszerbe, a kulturális intézményekbe, a pénzügyi szektorba, és még a politikai vezetőkre is kihatással van.
Persze, a demokrata Biden csak a korábbi gazdasági kapcsolat helyreállítását említhette, de ezzel alá fogja ásni azt a stratégiai szempontot, amely Trump kereskedelempolitikájának közvetlen következménye.
“Trump Amerikája ellenáll Kína fenyegetésének”
Trump és emberei tudják, hogy Amerika hatalma külföldön – mind általánosságban, mind pedig kifejezetten Kína vonatkozásában – az amerikai gazdasági erőtől függ, amelyet hiteles katonai fenyegetés támaszt alá, mindkettő támogatja az Egyesült Államok összehangolt és hatékony diplomáciai erőfeszítéseit. A külpolitikai szándékok csak annyira hitelesek, mint az erő ami mögötte van.
Trump elnök megmutatta a politikai akaratot és alkalmazta a szükséges gazdasági ösztönzőket vagy elrettentőket, hogy meghiúsítsa Kína szándékait külföldön, konkrétan az Egyesült Államokban, valamint hogy destabilizálja a pártot belülről.
“Kína megérzi Trump fenyítését”
Peking agressziójára válaszul Trump többek között megszüntette Hongkong különleges kereskedelmi státusát, és több milliárd dollárért értékesített kiváló minőségű védekező katonai felszerelést Tajvannak. Megerősítette az Egyesült Államok haditengerészeti jelenlétét a Dél-kínai-tengeren és környékén is, megvédve magát a kínai harciassággal szemben.
Belsőleg Kína reálgazdasága – nem az, amelyet a világnak vázolnak fel – továbbra is akadozik. Igen, a gazdasági számok emelkedtek, de a részletek számítanak. A bércsökkentés és az elvesztett munkahelyek keményen sújtják az embereket. Ennek eredményeként a fogyasztói megtakarítási ráta növekszik. Ráadásul az emberek nem hisznek a jövőben, ami ésszerűen a párt iránti bizalom hiányának tekinthető.
Ki hibáztathatja őket?
A vagyoni szakadék Kínában a világjárvánnyal csak nőtt, mivel a KKP több vállalkozást vett át, és még erősebben lépett fel a mozgás és az információ szabadsága ellen. Nem meglepő, hogy Kína jóval elmarad a Trump elnökkel folytatott kereskedelmi szerződésük első szakaszában tett kötelezettségvállalásoktól.
A Kínával és a világnak az általuk végzett megfélemlítésével való szembeszállás a Trump-adminisztráció fémjele. Ezért akarja Peking, hogy szavazzanak az emberek Joe Bidenre.
Ha nyer, Biden ismét Kína legnagyobb előnye lesz az Egyesült Államokban, amelyből sajnos sok van.
James R. Gorrie a „The China Crisis” (Wiley, 2013) szerzője és blogjában, a TheBananaRepublican.com-on ír. Dél-Kaliforniában van a székhelye.
A cikkben kifejtett nézetek a szerző véleményét tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek a The Epoch Times véleményével.”
