Bevezetés
Az ortodox vallásokban sok prófécia került átadásra, ahogyan Nostradamus jövendölései és próféciái is elterjedtek az egész világon, Perutól Koreáig. A kínai történelem során meglepően pontos próféciák születtek, a Han-tól a Ming-dinasztiáig. [1]
Ezek a próféciák megtanítják számunkra azt a fontos igazságot, hogy a történelem nem véletlenszerű folyamat, hanem egy olyan dráma, amelyben a nagy események sorozata már előre el lett tervezve. A végső időkben, amelyek egy történelmi ciklus új korszakának hírnökei is lehetnek, a világ vallásai mind egy dologra várnak: a Teremtő eljövetelére az emberi világba.
Minden drámának van egy csúcspontja. Annak ellenére, hogy az ördög mindent elrendezett az emberiség elpusztítására, az Örökkévaló Teremtőnek megvannak az eszközei arra, hogy felébressze az embereket a világon, segítsen nekik kijutni az ördög fogságából, és felajánlja számukra a megváltást. Ma, a Teremtő megjelenése előtti utolsó szakaszban a jó és a rossz közötti végső csata zajlik.
Az ortodox vallások világszerte megjósolták, hogy a Teremtő visszatérésének korában a világ démonokkal, förtelemmel és baljós eseményekkel lesz tele, mivel az emberiség elveszíti erkölcsi korlátozásait. Pontosan ebben a helyzetben van ma a világ.
A degenerálódás állapota, amellyel ma szembesülünk, már régóta zajlik. Már évszázadokkal ezelőtt elkezdődött, és az alapvető hajtóereje: az ateizmus és az emberiség megtévesztése. Karl Marx volt az, aki megteremtette az ideológiát, amely magában foglalja a megtévesztést minden lehetséges variációjában, és Vladimir Lenin volt az, aki az elméletet brutális gyakorlatba ültette.
Azonban Marx nem volt ateista. Ő az ördög kultuszát követte, és egy olyan démonná vált, akinek az volt a küldetése, hogy megakadályozza az embert abban, hogy felismerje a Teremtőt a végső időkben.
1. Marx sátáni munkássága
Marx sok könyvet publikált élete során, leginkább ismerté az 1848-as Kommunista Kiáltvány és az 1867 és 1894 között kiadott három kötetes Das Kapital vált. Ezek a művek alkotják a kommunista mozgalom elméleti alapját.
Ami kevésbé széles körben ismert, hogy Marx az élete során átadta a lelkét az ördögnek, és az ő követévé vált az emberi világban.
Fiatal korában Marx vallásos keresztény volt. Lelkesen hitt Istenben, mielőtt legyőzte őt a démoni átalakulás.
Korai költeményében „Egy lélek hívása kétségbeesésben”, Marx bizonyságot tesz arról, hogy bosszút akar állni Istenen:
"Így egy isten kiszakított engem egész lényemből Bedobva a sors átkába és fájdalmába. Minden világa örökre elveszett számomra! Csak a bosszú maradt nekem!
Büszkén állok bosszút magamon, e teremtményen, aki az Úr trónján ül, Erőmet merítem mindabból, ami bennem gyenge, És maga a jóságom is jutalom nélkül marad.
A magasba építem saját trónomat, Hideg és hatalmas lesz a csúcsa. Bástyája legyen az emberfeletti borzalom. És az ő marsallja legyen a legsötétebb agónia." [2]
Apjának írva, Marx beszámolt a változásokról, amiket tapasztalt: „Egy függöny lehullott a Szent Szentélyem bérlő nélkül maradt és új isteneket kellett benne elszállásolni. … Igazi nyugtalanság fogott el… és nem leszek képes megnyugtatni a zaklatott lelkeket, amíg a te drága jelenlétedben nem leszek.” [3]
Sápadt szűz c. versében azt írja:
„Lemondtam hát a mennyről, ezt nagyon jól tudom. A lelkem, amely egykor Istené volt, most pokolra van ítélve." [4]
Marx családja egyértelműen észrevette a változást. 1837 március 2-án apja ezt írta neki:
„A világban elért haladásod, az a kedves remény, hogy nevedet egyszer mindenki ismeri, és ezen a földön érzett kényelmed nem egyetlen vágya szívemnek. Ezek olyan illúziók, amelyeket már nagyon régen beszéltem neked, de biztosíthatlak arról, hogy megvalósításuk nem tett volna boldoggá. Csak akkor, ha a szíved tiszta marad és az emberiség ütemére ver, és csak akkor, ha egyetlen démon sem képes elfordítani a szívedet a legjobb érzéseidtől, akkor csak akkor leszek boldog.” [5]
Marx egyik Lánya azt írta, hogy amikor fiatal volt, Marx sok tündérmesét mondott neki és a nővéreinek. Kedvence Hans Röckle, a varázsló fordulatos története volt, akinek mindig kevés volt a pénze, és nem volt más választása, mint eladni szeretett bábúit az ördögnek. [6]
Amit Marx eladott az ördögnek a siker érdekében, az a lelke volt. A hegedűs című versében Marx így ír magáról:
„Így! Merülök, merülök kudarc nélkül Vérfekete a szablya a lelkedben. Ily művészetet Isten nem akar, s nem ad, ilyen csak a pokol sötétjéből támad. Szív bájolva, érzék vasra veretett, Én a Sátánnal kötöttem üzletet. Ő veri a taktust, ő írja a kottát, abból játszom én a halál indulóját.” [7]
A Marx életrajzban Robert Payne azt írja, hogy a Marx által elmondott történeteket saját életének allegóriájaként lehet felfogni, és úgy tűnt, hogy tudatában van annak, hogy az ördög nevében cselekszik. [8]
Marx lelke a gonoszság felé fordult. Istennel szembeni dühében csatlakozott az ördög kultuszához. Eric Voegelin amerikai politológus azt írta: „Marx tudta, hogy ő egy isten, aki egy világot teremt, ő nem akart teremtmény lenni. Ő nem akarta a világot egy teremtmény létezésének perspektívájából szemlélni… Ő a világot a coincidentia oppositorum nézőpontjából akarta látni, vagyis az Isten pozíciójából.” [9]
Az „Emberi büszkeség” című versében Marx kifejti azon szándékát, hogy elszakadjon az istenektől, és egyenrangúként álljon mellettük:
„Megvetéssel vágom kesztyűmet a világ arcába, És nézem e törpe gigász leomlását, melynek bukása nem hűti lelkesedésemet. Akkor én, mint egy győzedelmes Isten lépdelek a világ romjai felett És szavaimnak hatóerőt adva, egyenlőnek érzem majd magam a Teremtővel.” [10]
Marx hevesen lázadt az istenségek ellen. Azt írja, “Bosszút akarok állni Azon, aki a magasban uralkodik” és „Az Isten eszméje az alapja egy perverz civilizációnak. Meg kell semmisíteni.” [11]
Nem sokkal Marx halála után a szobalánya, Helene Demuth azt mondta róla: „Olyan ember volt, aki félt Istentől. Amíg nagyon beteg volt, egyedül imádkozott a szobájában egy gyertyasor előtt, és egyfajta mérőszalagot kötött a homlokára.” [12]
Marx imája, ahogy azt a vallástudósok mondták, nem volt sem keresztény sem zsidó, de az igazi Marx nem volt ateista.
Az emberi történelem során a nagy bölcsek tanították az érző lényeknek az utat, hogy elérjék a megvilágosodást, és lerakták a világ civilizációinak alapjait. Jézus Krisztus lerakta a keresztény civilizáció alapkövét, Lao-ce bölcsességén alapul a taoizmus, a kínai filozófia alappillére. Az ókori Indiában Sákjamuni tanításai alapján létrejött a buddhizmus. Tudásuk forrása rejtély maradt: Jézus szinte írástudatlan volt. Ami a többieket illeti, bár kiterjedt oktatásban részesültek, megértésüket a műveléssel elért megvilágosodásukon keresztül szerezték, nem közönséges tanulmányokból.
Marx elméletei korábbi értelmiségiek munkájára hivatkoznak, de végső soron a gonosz kísértettől származnak. „Hégelről” című versében azt írja:
„Mivel megtaláltam a dolgok tetejét és azok mélységét is, Nyers vagyok, mint egy isten, akit elrejt az éjszaka.” [13]
A gonosz kísértet elrendezése révén Marx belépett az emberi világba, és megalapította a kommunista szektát az emberi erkölcs megrontására, azzal a szándékkal, hogy az emberiség elforduljon az istenektől, örök gyötrelmekre ítélve magát a pokolban.
2. A Marxizmus történelmi kontextusa
A Marxizmus terjesztésének érdekében a gonosz kísértet különböző intellektuális és szociális alapokat fektetett le. Meg fogjuk vizsgálni ezt a két összetevőt, amelyek a kommunizmus felemelkedését szolgálták.
A tudósok úgy vélik, hogy Marx teóriájára Hegel és Ludwig Feuerbach mély hatást gyakorolt. Feuerbach Isten létezésének korai tagadója volt. Úgy vélte, hogy a vallás nem több, mint a „végtelenség észlelésének” a megértése, azaz az emberek azért találták ki Istent, hogy a saját képességeiket képzeljék el ezen a módon. [14]
Feuerbach elmélete megvilágítja, hogyan emelkedett fel és terjedt el a kommunizmus. A tudományban, a gépesítésben, az anyagi javakban, a gyógyításban és a szórakozásban történt haladás azt a benyomást keltette, hogy a boldogság az anyagi jólét függvénye. Ezért minden elégedetlenségnek a társadalmi korlátokból kell származnia. Úgy tűnt, hogy az anyagi fejlődés és a társadalmi változás révén az embereknek megvan az eszközük arra, hogy utópiát építsenek anélkül, hogy Istenre szükségük lenne. Ez a vízió a fő eszköz arra, hogy az embereket elcsábítsa és a kommunizmus kultuszába vonzza.
Nem Feuerbach volt az első, aki elutasította a kereszténységet és Istent. Friedrich Strauss megkérdőjelezte a Biblia hitelességét és Jézus isteniségét az 1835-ös Jézus életében című könyvében. Az ilyen ateista elképzeléseket visszavezethetjük a 17. és 18. századi felvilágosodásra, vagy akár az ókori görögök idejére, de ez nem célja ennek a könyvnek.
Bár Marx Communist Manifesto-ja több mint egy évtizeddel Charles Darwin A fajok eredete című kiadványának közzététele előtt íródott, az evolúciós elmélet láthatólag tudományos alapot biztosított Marx-nak. Ha minden faj természetesen „természetes szelekció” eredményeként jött létre, és az emberek pusztán a legfejlettebb szervezetek, akkor nincs hely Isten számára. Az evolúció elmélete tele van hézagokkal és hiányosságokkal, ez jól dokumentált, de a téma vitája túlmutat e könyv keretein.
1860 decemberében Marx írta társának Friedrich Engels-nek Darvin elméletéről, a Fajok eredetét dícsérve, hogy „ez a könyv, tartalmazza a természettörténeti alapot az Ön meglátásához [a történelmi materializmust].” [15]
Ferdinand Lassalle szocialista filozófusnak 1862 januárjában küldött levelében Marx azt mondta, „Darwin könyve nagyon fontos, és természettudományos alapként szolgál a történelem osztályharcának elméletéhez.” [16]
Az evolúció elmélete a természettudományok területén és a materializmus a filozófia területén a Marxizmus számára két erőteljes eszközként szolgáltak, melyek alkalmasak voltak követők toborzására és megtévesztésére.
A társadalom mély változásokon ment keresztül Marx életében. 1769-ben James Watt tökéletesített gőzgépei jelezték az első ipari forradalmat, a kézműves szaktudást felváltva a tömegtermeléssel. A mezőgazdaság technikai fejlődése felszabadította a többletmunkát a városokba és gyárakba költözéshez. A szabad kereskedelem innovációt hozott az értékesítés és a marketing területén.
Az iparosodás mindig előmozdítja a városok növekedését és az emberek, az információk és az ötletek terjedését. A városokban az emberek nem kötődnek egymáshoz olyan mértékben, mint a vidéki közösségekben. Egy városban még egy kitaszított is könyvet írhat. A Németországból történő száműzetését követően Marx Franciaországba, Belgiumba és aztán Angliába költözött, ahol a londoni nyomornegyedek Dickens-i környezetében telepedett le.
A második ipari forradalom Marx későbbi éveiben kezdődött, bevezetve az elektromosságot, a belső égésű motorokat és a vegyi üzemeket. A távíró és a telefon feltalálása forradalmasította a kommunikációt.
Minden változás felfordulást hozott a társadalomba, ahogy az emberek küzdöttek a technikai változásokhoz történő alkalmazkodással. Sokan nem tudtak lépést tartani, ami a gazdagok és szegények közötti különbség növekedéséhez, gazdasági krízisekhez és hasonlókhoz vezetett. Ez a zűrzavar kedvező feltételeket teremtett Marx azon nézetének terjedésére, hogy a társadalmi normák és hagyományok elnyomó maradványok, amelyeket el kell pusztítani. Ezzel egy időben, mivel a technológia lehetővé tette a természeti világ nagyszabású átalakítását, az emberiség arroganciája tovább növekedett.
Ahelyett, hogy a marxizmusra a társadalmi felfordulás és az aktuális szellemi trend eredményeként tekintenénk, ezeket a tényezőket a gonosz tervének fényében kellene megérteni, mely arra irányul, hogy destabilizálja az emberiséget, és terjessze a marxizmust az emberek között.
3. A francia forradalom
Az 1789-es francia forradalom hatása rendkívüli és messzire mutató volt. Elpusztította a monarchiát, megfordította a hagyományos társadalmi rendet, és kezdetét vette a csőcselék uralmának rendszere.
Engels szerint: „A forradalom minden bizonnyal a leginkább tekintélyelvű dolog; ez az a cselekmény, amikor a népesség egyik része rákényszeríti az akaratát a másik félre puskák, bajonettek és ágyúk segítségével – tekintélyelvi eszközökkel, ha van ilyen; és ha a győztes fél nem akarja, hogy a küzdelme hiábavaló legyen, terrorral kell fenntartania a rendet, ami fegyverkezésre készteti a reakcionistákat.” [17]
A jakobinus klub, amely hatalmat szerzett a francia forradalom során, jól tudta ezt. Miután a guillotine alá küldték XVI. Lajos francia királyt, a jakobinus vezető, Maximilien Robespierre rémuralma további 70.000 ember kivégzéséhez vezetett, akik többsége teljesen ártatlan volt. A későbbi generációk ezt írták Robespierre sírjára:
„Vándor, ne bánd a sorsot, mi nekem jutott,
ha én még élnék, most Te lennél halott!” [18]
A Jacobins Club által a francia forradalom idején végrehajtott politikai terror, gazdasági terror és vallási terror hármas alapelve a kommunista párt zsarnokságának előfutáraként jelent meg.
A Lenin és Sztálin alatt történt politikai gyilkosságok előfutáraként, a francia forradalmárok megalapították a Forradalmi Törvényszéket, és nyaktilókat állítottak fel Párizsban és több egyéb helyszínen. A forradalmi bizottságok döntötték el, hogy a fogoly bűnös vagy nem, miközben a Nemzetgyűlés különleges ügynökei a katonai és az adminisztratív területek felett gyakorolták a hatalmat. A „sans-culottes” -eket vagy a proletariátust példaként állították, mint a legforradalmibb társadalmi osztályt.
Az 1794 június 10-én elfogadott „22 Prairial” törvény szerint betiltottak minden tárgyalást megelőző védőügyvédi segítséget, és mindössze a meggyőződés volt szükséges ahhoz, hogy halálbüntetés szülessen. A bizonyítékok helyett a pletykák, a következtetések és a személyes megítélés számítottak az ítélet meghozatalakor. A terror rémuralmát erősítette az ítéletek kihirdetése, becslések szerint 300–500 000 embert zártak börtönbe, mert gyanúsnak tartották őket. [19]
Hasonlóképpen a jakobinusok gazdasági terrorja látszik a Lenin által Oroszországban bevezetett „háborús kommunizmus” előfutárának. Az 1793 július 26-án elfogadott törvény szerint az ellenállás halállal büntethető. [20]
A francia forradalmárok egyik legnagyobb ellensége a katolikus hit volt. A terror rémuralmának idején Robespierre, a festő Jean-Louis David és támogatóik létrehozták az ateizmus egy olyan formáját, amely az ihletet a felvilágosodásból merítette, és amelyet az ész kultuszának neveztek, ennek kellett a katolicizmust felváltania. [21]
1793. október 5-én a Nemzeti Konvent eltörölte a keresztény naptárat és létrehozta a republikánus naptárat. November 10-én a párizsi Notre-Dame-t átkereszteli az Értelem Templomává, és egy színésznővel ábrázolták az Ésszerűség Istennőjét, mint imádat tárgyát a tömegek számára. Az Ésszerűség kultuszát gyorsan érvényre juttatták Párizs szerte. Egy héten belül mindössze három működő keresztény templom maradt.
Vallási terror hömpölygött a Párizs utcáin. A papokat tömegesen tartóztatták le, és néhányukat ki is végezték. [22]
A francia forradalom nem csak a Lenin által alapított szovjet rezsim mintájául szolgált, hanem szorosan kapcsolódott a Marxizmus fejlődéséhez is.
Francois-Noёl Babeuf, egy utópista szocialista, aki a francia forradalom idején élt, és 1797-ben végezték ki az egyenlők összeesküvésében való részvételért, a magántulajdon felszámolását szorgalmazta. Marx számára Babeuf volt a legelső forradalmi kommunista.
Franciaországot a 19. század szocialista ideológiái erősen befolyásolták. A Száműzöttek szövetsége, amely Babeuf-ot szellemi alapítójának tekintette, gyorsan fejlődött Párizsban. Wilhelm Weitling német szabó 1835-ben csatlakozott a szövetséghez. Az ő vezetése alatt a titkos társaságot átnevezték az Igazak Ligájának.
Az 1847. júniusában tartott találkozón az Igazak Ligája egyesült a Kommunista Levelező Bizottsággal, amelyet Marx és Engels vezetett, létrejött a Kommunisták Szövetsége. 1848 februárjában Marx és Engels közzétették a nemzetközi kommunista mozgalmat megalapozó munkájukat, a Kommunista kiáltványt (Communist Manifesto).
A francia forradalom éppen csak a kezdete volt egy egész Európára kiterjedő társadalmi zavargások hosszú periódusának, Napóleon uralma után forradalmak és felkelések sorozata zajlott Spanyolországban, Görögországban, Portugáliában, Németországba és Olaszország különböző területein, valamint Belgiumban és Lengyelországban is. 1848-ra forradalmak és háború terjedt szét egész Európában, ami optimális környezetet biztosított a kommunizmus terjedéséhez.
1864-ben Marx többekkel megalapította a Nemzetközi Munkásszövetséget, vagyis az Első Internacionálét, ami Marxot a kommunista munkásmozgalom szellemi vezetőjévé tette.
Mint az Első Internacionálé tényleges vezetője, Marx azon dolgozott, hogy létrehozzon egy szigorúan fegyelmezett forradalmár csoportot, akik lázadásra tudják szítani a munkásságot. Ezzel egy időben, indokokat keresett arra, hogy kizárja a szervezetből azokat, akik nem értettek vele egyet. Mihail Bakunin, az első nagy orosz marxista volt, számos tagot toborzott a kommunista mozgalom számára, de Marx azzal vádolta őt, hogy cárista ügynök volt, és kiutasította őt az Első Internacionáléból. [23]
1871-ben az Első internacionálé francia ága elindította az első kommunista forradalmat: a Párizsi kommünt.
4. A kommunizmus debütálása Párizsban
A párizsi kommün a franciák 1870-es francia-porosz háborúban történt veresége után jött létre. Bár III. Napoleon francia császár megadta magát, a porosz hadsereg megostromolta Párizst mielőtt visszavonult. A megadással járó megaláztatás kombinálva az elhúzódó nyugtalansággal a munkások között általános felkeléshez vezetett Párizsban, és az újonnan alapított Francia Harmadik Köztársaság visszavonult Versailles-ba, ami hatalmi űrt hagyott a fővárosban.
1871 márciusban a párizsi kommün a felfegyverkezett csőcselék és banditák lázadásával kezdődött a társadalom legalsóbb rétegeiből indulva, a szocialisták, kommunisták, anarchisták és más aktivisták vezetésével. A mozgalomra erős hatással volt az Első Internacionálé, melynek célja az volt, hogy a proletariátust a forradalmi ügynökei arra használják fel, hogy elpusztítsák a tradicionális kultúrát, és átalakítsák a társadalom politikai és a gazdasági struktúráját.
Ami ezután következett, az óriási mértékű pusztítás és gyilkosság volt tömeges méretekben, a forradalmárok megrongálták Párizs gyönyörű relikviáit, műemlékeit és művészi alkotásait. Egy munkás így szónokolt, „Mi haszna van számomra a műemlékeknek, operaházaknak, koncerttermeknek, ahová sohasem tehetem be a lábamat, mert nincs elég pénzem?” [24]
A pusztítás egyik szemtanúja így mondta, „Keserű, könyörtelen és kegyetlen; és kétségtelenül az 1789-es véres forradalom szomorú öröksége.” [25]
Mások így írták le a kommünt, „a vér és erőszak forradalma” és „a legsúlyosabb bűntény, amit a világ valaha látott.” A résztvevői „bortól és vértől megrészegült őrültek,” a vezetői „könyörtelen orgyilkosok… Franciaország söpredéke.” [25]
A harc a tradíciók és a hagyományellenesség között a francia forradalom alatt kezdődött és nyolc évtizeddel később teljesedett ki. A párizsi kommün tiszteletbeli elnöke azt mondta: ”Franciaországnak két elve van: az egyik a legitimitás és másrészt a népszuverenitás. … A népszuverenitás elve a jövő emberét vonultatja fel, a tömegeket, akik belefáradtak, hogy kihasználják őket, és akik megpróbálják széttörni azokat a kereteket, amelyek akadályozzák őket.” [26]
A kommün szélsőségessége részben Henri de Saint-Simon, egy utópista szocialista gyűlölettel teli elképzeléseiből ered, aki szerint egy ország jóléte arányban áll a munkásai számával. A gazdagok halálát helyeselte, akiket parazitáknak tartott.
Marx A polgárháború Franciaországban, című művében a kommünt egy kommunista államként írja le: „A birodalom közvetlen antitézise a kommün volt. A népköztársaság kiáltása, mely a párizsi proletariátus februári forradalmát kísérte, egy bizonytalan törekvést fejezett ki, amely nemcsak a monarchikus osztályrend formáját haladta meg, hanem az osztályrendet önmagát. A kommün a köztársaság pozitív formája volt.” Továbbá ezt írja, „A kommünnek szándékában állt eltörölni azt az osztálytulajdont, amely sokak munkáját kevesek gazdagságává teszi.” [27]
A párizsi kommün elővezette a kommunista forradalmak stílusjegyeit. A Napóleon emlékére emelt Vendome téri diadaloszlopot elpusztították. Templomokat romboltak le, a papságot lemészárolták, és a vallási tanításokat betiltották az iskolákban. A lázadók modern ruhákba öltöztették a szentek szobrait, és füstölgő pipákat rögzítettek a szájukhoz.
A nők nagy lelkesedéssel vettek részt ebben a barbárságban, időnként túl is tettek benne férfi társaikon. Egy kínai, Zhang Deyi, aki akkoriban Párizsban tartózkodott, így írta le a helyzetet: „A lázadók között nem csak férfi bűnözők voltak; nők is csatlakoztak a tomboláshoz. … Magas épületekben szállásolták el magukat és dőzsöltek a finom csemegékben. De az örömük rövid ideig tartott, nem voltak tudatában a közeledő veszélynek. A vereség előtt kirabolták és felgyújtották az épületeket. Felbecsülhetetlen kincsek váltak hamuvá. Női lázadók százait tartóztatták le, akik elismerték, hogy a gyújtogatásokat főként a nők vezették.” [28]
A párizsi kommün bukását kísérő erőszakos őrjöngés nem meglepő. 1871. május 23-án, mielőtt az utolsó védelmi vonal elesett volna, a kommün vezetői elrendelték a Luxemburgi Palota (a francia szenátus székhelye), a Tuileries-palota és a Louvre felgyújtását. A párizsi Operaház, a párizsi városháza, a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Palais Royal, valamint a Champs-Elysées mindkét oldalán található luxus éttermek és első osztályú apartman házak pusztulásra lettek ítélve, semhogy a kormány kezébe kerüljenek.
Este 7 órakor a kommün emberei kátránnyal, szurokkal és terpentinnel felszerelkezve Párizs több pontján tüzet gyújtottak. A csodálatos Tuileries-palota a lángokban veszett oda. Szerencsére a gyújtogatók azon igyekezete, hogy a Louvre közelében tüzet csináljanak, meghiúsult Adolphe Thiers csapatai megérkezésével, akik felszámolták a zavargást. [29]
Marx gyorsan kiigazította saját elméletét a Párizsi kommün nyomán. Az egyetlen dolog, amit megváltoztatott a Kommunista Kiáltványban, az volt, hogy a munkásosztálynak le kell törnie és el kell pusztítania az államszerkezetet, nem csak szimplán átvenni.
5. Először Európa, azután a világ
Marx kiigazított kiáltványa még pusztítóbb jellegűvé tette a kommunizmust és a hatása még szélesebb körűvé vált. 1889. július 14-én, hat évvel Marx halála után, 13 évvel az Első Internacionálé feloszlását követően, 100 évvel a francia forradalom után, újjáéledt a Nemzetközi Munkásgyűlés. A marxisták újra egyesültek, amit a történészek a Második Internacionálé néven emlegetnek.
A kommunizmus irányításával és olyan szlogenek hangoztatásával, mint „az emberiség felszabadítása” és „a társadalmi osztályok eltörlése”, az európai munkásmozgalom gyorsan megalakult. Lenin azt mondta: „A Marx és Engels által a munkásosztály számára tett szolgálatok néhány szóban kifejezhetőek: Megtanították a munkásosztályt, hogy megismerje magát, tudatában legyen önmagának, és az álmokat tudományos szintre emelték.” [30]
Az ördög a hazugságok és a belenevelés módszerét alkalmazva a kommunizmus ideológiájával fertőzte meg a népi mozgalmakat. Egyre több ember fogadta el ezeket az elméleteket. 1914-ben már közel 30 globális és helyi szocialista szervezet létezett, ezenkívül számtalan további szakszervezet és szövetkezet működött. Az I. világháború kitörésekor több mint 10 millió szakszervezeti tag és több mint 7 millió szövetkezeti tag volt.
Eric Hobsbawm, How to Change the World: Reflections on Marx and Marxism (Hogyan változtassuk meg a világot: gondolatok Marxról és a Marxizmusról) című művében ezt írja: „Ezekben az európai országokban láthatóan Marx hatása érvényesül szinte minden szociális gondolatban, függetlenül attól, hogy politikailag motivált-e, hasonló képen a szocialista és munkásmozgalmakhoz.” [31]
Ebben az időben a kommunizmus Európán keresztül elkezdett Oroszország és Kelet felé terjedni. 1886-tól 1890-ig Lenin a Das Kapital-t tanulmányozta, melyet megelőzően a Kommunista Kiáltványt fordította le orosz nyelvre. Később Lenint bebörtönözték majd száműzték. Az első világháború kezdetén Nyugat-Európában élt.
Az I. világháború vezetett a kommunizmus diadalához Oroszországban. Az 1917-es forradalom idején, mely megdöntötte II. Miklós cár uralmát, Lenin Svájcban tartózkodott. Fél évvel később tért vissza Oroszországba, és az októberi forradalom során szerezte meg a hatalmat.
Oroszország régi hagyományokkal, hatalmas népességgel és bőséges természeti erőforrásokkal rendelkező nemzet volt. A szovjet rezsim megalapítása a világ legnagyobb méretű országának területén hatalmas lökés volt a világ kommunista mozgalmai számára.
Ugyanúgy, ahogy az I. világháború az orosz kommunisták felemelkedését segítette, a II. világháború biztosította a lehetőséget a kommunista mozgalmak számára, hogy elterjedjenek Eurázsián keresztül és felfalják Kínát.
Sztálin azt mondta: „Ez a háború nem olyan, mint a múltban; Aki a területet elfoglalja, a saját társadalmi rendszerét is rákényszeríti. ”A második világháború után a Szovjetunió nukleáris fegyverekkel felszerelkezve szuperhatalom lett, és a világ ügyeit a kommunizmus előmozdítása érdekében manipulálta. [32]
Winston Churchill azt mondta: ”Árnyék borult a szövetséges győzelem korábban oly fényes színtereire. Senki sem tudja, hogy a Szovjetunió és az ő nemzetközi kommunista szervezetei mit szándékoznak tenni a közeli jövőben, hol vannak a határai, ha vannak, az ő terjeszkedő és propagandista törekvéseiknek.” [33]
A hidegháború idején a szabad világ heves konfrontációba bonyolódott a négy kontinensen átívelő kommunista táborral. Hasonlóan egy taoista Taiji szimbólumhoz, az egyik fele „hideg” kommunizmus volt, a másik fele pedig „forró” kommunizmus. A szabad világ nemzetei, demokratikus formákból lényegében szocialistává váltak lassanként.
Jegyzetek:
[1] “A Magnificent Time — These Days in Prophecy,” http://www.pureinsight.org/node/1089
[2] Karl Marx, Early Works of Karl Marx: Book of Verse (Marxists Internet Archive).
[3] Karl Marx, „Letter From Marx to His Father in Trier“, The First writings
of Karl Marx (Marxists Internet Archive). Auch: Saul K. Padover (Hrsg.),
Marx, „Karl Marx in seinen Briefen“, (Verlag C.H. Beck, 1985), abgerufen
am 28.08.2018
[4] Karl Marx, Early Works of Karl Marx: Book of Verse
[5] Wurmbrand, Marx & Satan. / Marx, Engels, Historisch-kritische Gesamtausgabe, hrsg. von David Rjazanov, Marx-Engels-Verlagsgesellschaft, Berlin. 1929, Abt. 1, Band I, Halbband 2, Seiten 186, 202-203, 218-219
[6] Eric Voegelin, The Collected Works of Eric Voegelin, Vol. 26, History of Political Ideas, Vol. 8, Crisis and the Apocalypse of Man (Baton Rouge: Louisiana State University Press, 1989)
[7] Karl Marx, Early Works of Karl Marx: Book of Verse.
[8] Robert Payne, Marx (New York: Simon and Schuster, 1968).
[9] Eric Voegelin, The Collected Works of Eric Voegelin, Vol. 26.
[10] Karl Marx, Early Works of Karl Marx: Book of Verse.
[11] Wurmbrand, Marx & Satan.
[12] Ebd.
[13] Karl Marx, Early Works of Karl Marx: Book of Verse.
[14] Ludwig Feuerbach, The Essence of Christianity (1841).
[15] I. Bernard Cohen, Revolution in Science (The Belknap Press of Harvard University Press).
[16] Ebd.
[17] Friedrich Engels, „On Authority“, Marx-Engels Reader (W. W. Norton and Co.).
[18] Anonymous, „Robespierre’s Epitaph“, https://www.rc.umd.edu/editions/
warpoetry/1796/1796_2.html
[19] The New Cambridge Modern History, Vol. IX (Cambridge: Cambridge University Press, 1965), 280–281.
[20] Miguel A. Faria Jr., The Economic Terror of the French Revolution, Hacienda Publishing.
[21] Gregory Fremont-Barnes, Encyclopedia of the Age of Political Revolutions and New Ideologies, 1760–1815 (Greenwood, 2007).
[22] William Henley Jervis, The Gallican Church and the Revolution (Kegan Paul, Trench, & Co.).
[23] W. Cleon Skousen, The Naked Communist (Izzard Ink Publishing).
[24] John M. Merriman, Massacre: The Life and Death of the Paris Commune (Basic Books).
[25] Ebd.
[26] Louis Auguste Blanqui, „Speech Before the Society of the Friends of the People“, Selected Works of Louis-Auguste Blanqui.
[27] Karl Marx, The Civil War in France (Marxists Internet Archive).
[28] Zhang Deyi, The Third Diary of Chinese Diplomat Zhang Deyi (Shanghai Guji Chubanshe) [上海古籍出版社] . [In Chinese]
[29] Merriman, Massacre: The Life and Death of the Paris Commune.
[30] Vladimir Ilyich Lenin, „Frederick Engels“, Lenin Collected Works.
[31] Eric Hobsbawm, How to Change the World: Reflections on Marx and Marxism (New Haven & London: Yale University, 2011).
[32] Milovan Djilas, Conversations with Stalin, https://www.amindatplay.eu/2008/04/24/conversations-with-stalin/
[33] Winston Churchill, „The Sinews of Peace“, a speech (BBC Archive).
