Bevezetés
A reneszánsz kortól kezdve az emberi történelem drámai változások korszakába lépett. A tizennyolcadik század végén kezdődött ipari forradalom nagymértékben növelte a termelékenységet. Az egyes országok nemzeti erőviszonyai óriási változásokon mentek keresztül, és a globális rend szerkezete gyökeresen megváltozott. Ugyanakkor a társadalmi struktúrák, a gondolkodás és a vallási hagyományok is drámai változásokon mentek keresztül. Az ortodox hiedelmek meggyengültek, az emberi erkölcs hanyatlásnak indult, a társadalmak zűrzavarba jutottak. Az emberi viselkedés egyre inkább elvesztette a jó és a rossz megítélésének egyetemes mércéjét. Ezen történelmi körülmények között született meg a kommunizmus.
Az 1917-es oroszországi bolsevik forradalom után a Kommunista Internacionálé, más néven a Harmadik Internacionálé megpróbálta a kommunista forradalmat az egész világra exportálni. Az Egyesült Államok Kommunista Pártját 1919-ben alapították. A Kínai Kommunista Pártot (KKP) 1921-ben alapították. Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején a gazdasági világválság tovább bátorította a kommunista ideológusokat. A világ politikai és gazdasági koncepciói elkezdtek balra tolódni. A Szovjetunió szilárdan megvetette a lábát, a Kínai Kommunista Párt pedig megragadta a lehetőséget, hogy megerősödjön.
Több mint egy évtizeddel később, 1949-ben a Kínai Kommunista Párt bitorolta az uralmat Kína felett. Az erőszakos kommunizmus ott is felemelkedett. A Szovjetunió és a Kínai Kommunista Párt együttesen több tucat országot és a világ népességének egyharmadát hódította meg, konfrontatív blokkot alkotva a nyugati világgal szemben. Az ezt követő hidegháború fél évszázadon át tartott.
Miközben az erőszakos kommunizmus az egész emberiséget fenyegette, a nyugati szabad világban a legtöbb ember figyelmen kívül hagyta a saját társadalmában észrevétlenül kialakuló erőszakmentes kommunista tényezőket. A szovjet beszivárgás mellett mindenféle parakommunista ideológiák és mozgalmak hatoltak be a nyugati kormányzati, üzleti, oktatási és kulturális körökbe. Ezek közé tartoznak többek között a „teljes jogú” kommunisták, a Fabian Society és a szociáldemokraták. A Fabian Society egy 1884-ben alapított brit agytröszt. A Munkáspárt erre vezethető vissza. Mottója a társadalomra gyakorolt állandó befolyás, amit Németországban úgy fejeztek ki, hogy „hosszú menetelés az intézményeken keresztül”.
A hatvanas évek nyugati ellenkultúra mozgalmát és a kínai kulturális forradalmat is kommunista elemek okozták. Az 1970-es évek után a lázadó fiatalok Nyugaton elindították a „hosszú menetelést az intézményeken keresztül”, amely kísérletet tett a hagyományos kultúra belülről történő aláásására és a társadalmi és kulturális vezetés átvételére. Alig több mint egy évtized alatt óriási sikereket értek el.
A berlini fal leomlása és a Szovjetunió felbomlása után egyesek a történelem e szakasza és a kommunista ideológia feltételezett végének örültek, míg mások a civilizációk lehetséges összecsapásai miatt aggódtak. De kevesen vették észre, hogy a kommunizmus új formákat öltött a világ irányítására tett kísérletében. Az új mottó a globalizáció.
Az ipari forradalommal, valamint a tudomány és a technológia fejlődésével sokkal gyakoribbá váltak a migrációs mozgások, valamint a gazdasági, politikai, tudományos és technológiai, illetve kulturális változások. Napjainkban a modern távközlési, közlekedési, számítógépes és digitális hálózatok lebontották az évezredek óta létező földrajzi korlátokat és határokat. Úgy tűnik, hogy a világ kicsi lett, és az országok közötti kölcsönhatások és cserék példátlanok. A világ egyre inkább eggyé vált. A globális együttműködés erősödése a technológiai fejlődés, a termelés bővülése és a migráció természetes következménye. Ez a fajta globalizáció egy természetes történelmi folyamat eredménye.
Van azonban egy másik fajta globalizáció is, amely a kommunista ideológiák eredménye, amelyek a globalizáció természetes történelmi folyamatát használják ki az emberiség aláásására. A globalizációnak ez a második formája a tárgya ennek a fejezetnek.
A kommunizmus által irányított globalizáció lényege tulajdonképpen a kommunista és a nem kommunista rendszerek legrosszabb aspektusainak gyors és széles körű elterjedése. A terjesztés eszközei közé tartoznak a nagyszabású politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális műveletek, amelyek feloldják a nemzetek és az emberek közötti határokat. A cél a hit, az erkölcs és a hagyományos kultúra elpusztítása, amelytől az emberiség túlélése és üdvössége függ. Mindezen intézkedések célja az emberiség elpusztítása.
Ez a könyv megmutatja, hogy a kommunizmus nem csak egy elmélet, hanem egy gonosz kísértet, amely él és virul. Végső célja az emberiség elpusztítása. A kísértet nem ragaszkodik semmilyen konkrét politikai ideológiához. Ha a körülmények lehetővé teszik, hajlandó olyan politikai és gazdasági elméleteket alkalmazni, amelyek ellentmondanak a szokásos kommunista ideológiának. Az 1990-es évek óta a globalizálók azt állítják, hogy a demokrácia, a piacgazdaság és a szabad kereskedelem előmozdításáról van szó. Ezért még számos baloldali csoport is támadja őket. Ezek a baloldali csoportok azonban nem veszik észre, hogy a kommunizmus kísértete magasabb szinten működik. A gazdasági globalizáció, a globális politikai kormányzás, az Agenda 21 és a különböző környezetvédelmi és nemzetközi egyezmények az emberiség ellenőrzésének és elpusztításának eszközeivé váltak.
A globalizáció, más néven „globalizmus”, a kommunizmus kísértetének manipulációját követően számos területen elképesztő fejlődést ért el, különböző módszereket követve, a világ különböző útvonalain. Ez a fejezet a globalizmus e formájának gazdasági, politikai és kulturális aspektusait tárgyalja.
A globalizáció e három aspektusa a globalizmus világi ideológiájává olvadt össze. Ez az ideológia különböző időpontokban különbözőképpen nyilvánul meg, és néha ellentmondásos tartalmakat használ. A gyakorlatban azonban a kommunizmushoz nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Az ateizmuson és materializmuson alapuló globalizmus egy utópisztikus világot ígér, egy földi mennyországot, egy gazdag, egyenlőségen alapuló, kizsákmányolástól, elnyomástól és megkülönböztetéstől mentes – egy jóindulatú világkormány által felügyelt rendet.
Ez az ideológia elkerülhetetlenül kizárja mindazon etnikai csoportok hagyományos kultúráját, amelyek az istenhitre épülnek és erényre tanítanak. Az elmúlt években egyre világosabbá vált, hogy ez az ideológia a baloldal „politikai korrektségén”, „társadalmi igazságosságán”, „értéksemlegességén” és „abszolút egalitarizmusán” alapul. Ez az ideológiájuk globalizációja.
Minden országnak megvan a maga kultúrája, amely hagyományosan az egyetemes értékeken alapult. Az egyes etnikai csoportok nemzeti szuverenitása és kulturális hagyományai fontos szerepet játszanak a nemzeti örökség és az önrendelkezés szempontjából, és védelmet nyújtanak minden etnikai csoport számára a hatalmas külső erők, köztük a kommunizmus beszivárgásával szemben.
Ha egyszer létrejön egy globális szuperkormány, a kommunizmus könnyen eléri a célját, a magántulajdon, a nemzetek, a fajok és az egyes nemzetek hagyományos kultúrájának felszámolását. A globalizáció és a globalizmus romboló szerepet játszik ebben a tekintetben azáltal, hogy aláássa az emberi hagyományokat és magatartási kódexeket, valamint terjeszti a baloldali ideológiákat és a kommunizmust. A globalizáció kommunista gyökereinek, valamint a globalizmus és a kommunizmus közötti hasonlóságoknak a feltárása kényes, de rendkívül fontos és sürgős kérdés.
1. Globalizáció és kommunizmus
Karl Marx nem említette írásaiban a globalizáció fogalmát. Ehelyett a „világtörténelem” kifejezést használta, amely nagyon hasonló jelentéssel bír. A Kommunista kiáltványban Marx azt állította, hogy a kapitalizmus globális terjeszkedése elkerülhetetlenül hatalmas proletariátust fog létrehozni. Akkor a proletárforradalom meghódítja az egész világot, megdönti a kapitalizmust, és megteremti a kommunizmus „paradicsomát”. [1] Marx azt írta: „A proletariátus tehát csak világtörténelmileg létezhet, ahogyan a kommunizmus, a tevékenysége is csak világtörténelmi létezéssel bírhat”. [2] Vagyis a kommunizmus megvalósítása attól függ, hogy a proletariátus világszerte közös akciókat hajt végre – a kommunista forradalomnak globális mozgalomnak kell lennie.
Bár Lenin később módosította Marx tanítását, és azt javasolta, hogy a forradalmat a kapitalizmus gyengén fejlett pontján (Oroszországban) lehet elindítani, a kommunisták soha nem adták fel a világforradalom célját. 1919-ben a szovjet kommunisták alig várták, hogy Moszkvában megalapítsák a Kommunista Internacionálét, amelynek több mint hatvan országban voltak fiókszervezetei. Lenin azt mondta, hogy a Kommunista Internacionálé célja a Szovjet Világköztársaság megteremtése. [3]
G. Edward Griffin amerikai gondolkodó a Marxism and the National Question (Marxizmus és etnikumok) című könyvében foglalta össze a Sztálin által javasolt globális kommunista forradalom öt célját:
- Összezavarni, szétzilálni és megsemmisíteni a kapitalizmus erőit az egész világon.
- Minden nemzetet egyetlen világgazdasági rendszerbe kell tömöríteni.
- A fejlett országok kötelezése arra, hogy tartós pénzügyi támogatást nyújtsanak az elmaradott országoknak.
- A világ regionális csoportokra való felosztása a teljes világkormányhoz vezető átmeneti fázisként. Az emberek könnyebben átadják a nemzeti hűségüket egy homályos regionális hűségnek, mint egy világhatalomnak.
- Később a regionális rendszereket [mint a mai NATO, SEATO és az Organization of American States ] a proletariátus egyetlen világdiktatúrájává lehet egyesíteni. [4]
William Z. Foster, az Amerikai Kommunista Párt korábbi országos elnöke ezt írta: „A kommunista világ egy egységes, szervezett világ lesz. A gazdasági rendszer a Szovjetunióban most kezdődő tervezés elvén alapuló nagy szervezet lesz. Az amerikai szovjet kormány fontos része lesz ennek a világkormánynak.” [5]
Marxtól, Lenintől, Sztálintól és Fostertől a Kínai Kommunista Párt által javasolt „emberi sorsközösségig” világosan láthatjuk, hogy a kommunizmus nem elégszik meg azzal, hogy egyes országokban hatalomra kerüljön. A kommunizmus ideológiája elejétől a végéig magában foglalja az egész emberiség leigázásának törekvését.
A Marx által megjósolt proletárforradalom nem következett be. Ehelyett amiről azt hitte, hogy egy kétségbeesett és haldokló kapitalizmus, diadalmaskodott, virágzott és sikeres volt. A Szovjetunió és Kelet-Európa kommunista táborának összeomlásával, amely után csak a Kínai Kommunista Párt és néhány más rezsim maradt meg, úgy tűnt, hogy a kommunizmusnak vége. Ez látszólag a szabad világ győzelme volt.
De míg a Nyugat azt hitte, hogy a kommunizmus a történelem szemétdombján végzi, addig a szocializmus (a kommunizmus elsődleges szakasza) virágzott. A kommunizmus kísértete nem halt meg. Különböző doktrínák és mozgalmak mögé bújik, miközben beszivárog a szabad világba a kommunista ideológia terjesztésével, annak minden területét korrodálva.
Ez véletlen egybeesés lenne? Természetesen nem. A globalizáció természetes fejlődési folyamatnak tűnik, de a kommunizmus szerepe a fejlődés során egyre világosabbá válik. A kommunizmus a globalizáció egyik vezérideológiájává vált.
A második világháború után az európai országok baloldali erői folyamatosan növelték hatalmukat. A demokratikus szocializmust hirdető Szocialista Internacionálé több mint száz ország politikai pártjait tömörítette magában. Ezek a pártok különböző országokban voltak hatalmon, és Európa nagy részén jelen voltak. Ebben az összefüggésben az állami jólét, a magas adók és az államosítás mértéke egész Európát megterhelte.
A globalizáció tönkretette az amerikai ipart, összezsugorította a középosztályt, stagnáló jövedelmeket okozott, növelte a gazdagok és szegények közötti jövedelmi különbséget, és megosztotta a társadalmat. Ezek a jelenségek nagyban elősegítették a baloldal és a szocializmus növekedését az Egyesült Államokban, és az elmúlt évtizedben nagyban megváltoztatták a globális politikai spektrumot. A baloldali erők világszerte azt állítják, hogy a globalizáció jövedelmi egyenlőtlenségekhez és a szegények és gazdagok közötti polarizációhoz vezetett. Ezen érvek mellett a globalizációellenes hangulat is gyorsan nőtt, és a kapitalizmussal szembehelyezkedő, szocializmust követelő új erőként jelent meg.
A hidegháború után a kommunista eszmék beszivárogtak a gazdasági globalizációba azzal a céllal, hogy ne legyenek többé tisztán nemzeti gazdaságok, aláásva az egyes országok nemzeti gazdasági alapjának autonómiáját. A cél az volt, hogy átfogóan felkeltsék az emberi kapzsiságot, miközben a nyugati pénzügyi hatalmak átcsoportosítják a társadalom több száz év alatt felhalmozott vagyonát, és így a lehető legrövidebb időn belül gazdaggá teszik a Kínai Kommunista Pártot. A Kínai Kommunista Párt aztán arra használta fel a rövid idő alatt felhalmozott vagyonát, hogy erkölcsileg megbéklyózzon és lehúzzon más országokat.
A világ kommunista erőinek vezetőjeként a KKP folyamatosan növelte gazdasági erejét, miközben világszerte erőforrásokkal látja el a baloldali és a kommunista pártokat. A Kínai Népköztársaság alkalmazta a pártállam totalitárius uralmát, hogy aláássa a világkereskedelem szabályait, és a globális kapitalizmusból szerzett gazdagságot a szocializmus megerősítésére használta fel. A Kínai Népköztársaságot gazdasági ereje ösztönzi a politikai és a katonai ambícióit is, mivel a kommunista modellt világszerte exportálni kívánja.
Globális szempontból mind a globalizációellenes baloldal, mind a globalizációból profitáló KKP a globalizáció következtében tett szert egyre nagyobb jelentőségre. Valójában a mai világ status quo-ja nagyon közel áll a múltban Sztálin által megfogalmazott célhoz.
2. Gazdasági globalizáció
A gazdasági globalizáció a globális tőkekapcsolatokra, valamint a termelés és a kereskedelem nemzetközivé válására utal, amely az 1940-es és az 1950-es években kezdődött, az 1970-es és 1980-as években érett be, és az 1990-es években vált globális normává. A nemzetközi ügynökségek és vállalatok voltak azok a hajtóerők, amelyek a szabályozás és az ellenőrzés lazítását követelték, lehetővé téve ezzel a tőke szabad áramlását. A felszínen a gazdasági globalizációt a nyugati országok támogatták a kapitalizmus világméretű elterjesztése érdekében.
Sajnos azonban a globalizáció a kommunizmus terjedésének eszközévé vált. Különösen a globalizáció vezetett oda, hogy a nyugati országok pénzügyileg a kínai rezsimet támogatták, ami a kapitalista piacgazdaság és a Kínai Kommunista Párt szocialista totalitárius gazdasága között egy kölcsönös függőséget eredményezett. A gazdasági előnyökért cserébe a Nyugat feláldozza lelkiismeretét és egyetemes értékeit, miközben a kommunista rezsim gazdasági kényszerrel kiterjeszti uralmát, miközben a kommunizmus globális dominanciájára törekszik.
A globalizáció kommunista típusú gazdaságot szült
A globalizáció a világgazdaságot egyetlen nagy gazdasági egységgé alakította át. E folyamat során nagy nemzetközi szervezetek, szerződések és szabályozások jöttek létre. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez a kapitalizmus és a szabad piac kiterjesztése. Valójában azonban egy egységes gazdasági ellenőrző rendszer alakult ki, amely számos országban képes a vállalkozások sorsát meghatározó megrendelések ellenőrzésére. Ez inkább egy központosított totalitárius gazdasági rendszer kialakítására hasonlít – ami közel áll Sztálin azon céljához, hogy minden országot egyetlen gazdasági rendszerben egyesítsen. E nemzetközi pénzügyi rend kialakítása után nyilvánvalóvá kell válnia a fejlett országok által a fejlődő országoknak nyújtott hosszú távú gazdasági támogatások jelenségének is. Pontosan ez Sztálin harmadik célja.
A pénzügyi támogatások terén a nemzetközi pénzügyi szervezetek általában makroszintű beavatkozásokat hajtanak végre a támogatásban részesülő ország gazdaságában. Az ehhez használt módszer diktatórikus. Nemcsak kényszerítő jellegű, hanem figyelmen kívül hagyja a fogadó ország társadalmi, kulturális és történelmi körülményeit is. Az eredmény kevesebb szabadság és több központi ellenőrzés. James Bovard amerikai tudós azt írta, hogy a Világbank „nagymértékben ösztönözte a harmadik világ gazdaságainak államosítását, és növelte a politikai és bürokratikus ellenőrzést a legszegényebbek élete felett”. [6]
Másrészt a gazdasági globalizáció homogén világgazdaságot hozott létre, ami a fogyasztói trendek nagyobb hasonlóságát és egységes termelési és fogyasztási mechanizmusokat eredményezett. A kisvállalkozásoknak, különösen a hagyományos kézműves vállalkozásoknak kevesebb lehetőségük van a túlélésre. Sok kisvállalkozást és a helyi etnikai csoportokhoz kapcsolódó vállalkozást egyszerűen eltörölt a globalizáció hulláma. Egyre többen veszítik el a környezeti feltételeket és a szabad kereskedelem lehetőségét saját országhatáraikon belül.
A fejlődő országok egy olyan globális termelési lánc részévé válnak, amely gyengíti az egyes nemzetek gazdasági szuverenitását, és egyes esetekben államcsődhöz vezet. Egyes országok adóssággal és törlesztési kötelezettséggel terheltek. Ez alapvetően sérti a szabad kapitalista gazdaság alapjait is.
A globalizáció elősegíti a kommunizmust a fejlődő országokban
A 2000-es évek elején Jamaica megnyitotta piacait, és nagy mennyiségű olcsó tehéntejet kezdett importálni. Ez több jamaicai számára tette megfizethetőbbé a tejet, de csődbe vitte a helyi tejtermelőket is, akik nem tudtak túlélni az olcsó import áradatával szemben. Mexikóban korábban sok könnyűipari üzem működött, de miután Kína csatlakozott a WTO-hoz, a legtöbb ilyen munkahely Mexikóból Kínába távozott. Csúcskategóriás gyártási képességek híján Mexikónak el kellett viselnie ezt a veszteséget. Az afrikai országok gazdagok ásványi anyagokban, de mióta külföldi befektetések áramlottak ezekbe az országokba, az ásványokat exportra bányásszák ki, ami nagyon csekély gazdasági haszonnal jár a helyi lakosság számára.
A külföldi befektetések a kormánytisztviselőket is korrumpálják. A globalizáció azt állítja, hogy demokráciát hoz ezeknek az országoknak, de a valóságban megerősítette a korrupt diktatúrákat. Sok helyen a szegénység súlyosbodott. A Világbank 2015-ös statisztikái szerint „a szélsőségesen szegények több mint fele a szubszaharai Afrikában él”. „Valójában a régióban 9 millióval nőtt a szegények száma, 2015-ben 413 millió ember élt napi 1,90 dollárnál kevesebből. […]” [7]
A közelmúltbeli ázsiai gazdasági válság idején Thaiföld megnyitotta gyenge pénzügyi rendszerét a nemzetközi befektetések előtt, ami átmeneti jólétet hozott. Amikor azonban a külföldi befektetések lelassultak, a thaiföldi gazdaság megtorpant, ami negatívan hatott a szomszédos országokra is.
A kommunikációs és közlekedési technológiák fejlődésével a Föld egy faluvá vált. A globalizáció úgy tűnt, mintha pénzügyi jólétet és demokratikus értékeket hozna az egész globális falunak. Ahogy azonban Dani Rodrik, a Harvard John F. Kennedy School of Government professzora megjegyezte, a globalizációnak van egy „trilemmája”: „Nem lehet egyszerre demokráciára, nemzeti állandóságra és gazdasági globalizációra törekedni”. [8] Ez a globalizáció rejtett hibája, és ezt a kommunizmus ki is használta.
Nyilvánvaló, hogy a globalizáció által kínált előnyök és lehetőségek az emberek egy kis csoportja számára vannak fenntartva. Máshol a globalizáció mesterségesen súlyosbította az egyenlőtlenséget, és nem képes megoldani a szegénység hosszú távú problémáit. A globalizáció aláásta a nemzeti szuverenitást, súlyosbította a regionális feszültségeket, és konfliktust teremtett az „elnyomók” és az „elnyomottak” között. Az elnyomás, kizsákmányolás, egyenlőtlenség és szegénység fogalma a baloldaliak fegyvere a kapitalizmus elleni harcban, mivel az elnyomottak ellenállása az elnyomókkal szemben a kommunizmus tipikus modellje. Az egyenlőség kommunista ideológiája és a harc ethosza a globalizáció révén terjedt el az egész világon.
A globalizáció során létrejön a vagyon polarizálódása, ami elősegíti a kommunista ideológiát
Az iparágak és a munkahelyek hatalmas mértékű kiáramlása a nyugati országok munkás- és középosztályát a globalizáció áldozatává tette. Vegyük például az Amerikai Egyesült Államokat: a tőke és a technológia Kínába történő tömeges kiáramlásával sok gyártási munkahely veszett el, ami az iparágak megszűnéséhez és a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. 2000 és 2011 között 5,7 millió feldolgozóipari dolgozó veszítette el az állását, és 65 000 gyárat zártak be. [9] A gazdagok és szegények közötti szakadék már régóta növekszik az Egyesült Államokban. Az elmúlt harminc évben az átlagbér (inflációval kiigazított) növekedése lelassult, ami azt eredményezte, hogy a dolgozó szegények azok között jelentek meg, akik évente 27 hetet dolgoznak vagy munkát keresnek, de jövedelmük a hivatalos szegénységi küszöb alatt van. 2016-ban 7,6 millió amerikai tartozott a dolgozó szegények közé. [10]
A gazdagok és szegények közötti ellentét termékeny talajként szolgál a kommunizmus számára. A gazdasági problémák soha nem korlátozódnak a gazdasági szférára, hanem más területeken is éreztetik hatásukat. A „társadalmi igazságosság” és a jövedelmek igazságtalan elosztásának megoldása iránti igény a szocialista ideológia fellendüléséhez vezetett. Eközben a szociális segélyek iránti igény is megnőtt, ami viszont még több szegény családhoz, végső soron pedig egy ördögi körhöz vezetett.
2000 óta az amerikai politikai életet egyre inkább a baloldal befolyásolja. A 2016-os választásokra a szocializmus iránti igény és a politikai polarizáció pártérdekek általi fokozódása volt tapasztalható. E változások mögött nagyrészt a globalizáció hatásai állnak. Másrészt, minél nagyobb nehézségekkel szembesültek a nyugati demokratikus társadalmak, annál diadalmasabbnak tűnik a kommunizmus ereje a világ színpadán.
A globalizációval szembeni ellenállás elősegíti a kommunista ideológiát
A globalizáció előrehaladtával globalizációellenes kampányok is megjelentek. A WTO miniszteri konferenciája ellen 1999. november 30-án Seattle-ben tartott nagyszabású erőszakos tüntetések jelentették az ilyen kampányok kezdetét. 2001-ben három nagy nemzetközi konferenciát (az amerikai kontinens csúcstalálkozóját a kanadai Quebecben, a G8-ak gazdasági csúcstalálkozóját az olaszországi Genovában) is érintették ilyen tüntetések. 2002-ben az olaszországi Firenzében példátlanul nagyszabású globalizációellenes tüntetésre került sor, amelyen egymillióan vettek részt.
A világméretű globalizáció elleni kampányok különféle hátterű aktivistákat vonzottak. Túlnyomó többségük a kapitalizmus baloldali ellenzői voltak, beleértve a szakszervezeteket, a környezetvédelmi szervezeteket (amelyeket szintén eltérített és átitatott a kommunizmus), valamint a globalizáció áldozatait és a hátrányos helyzetűeket. Ennek eredményeként a nyugati országok polgárai, akár a globalizáció hívei, akár ellenzői, hozzájárultak a nyugati helyzet destabilizálásához, és akaratlanul is a kommunizmus céljait szolgálták.
A nyugati kapitalizmus megerősítette a Kínai Kommunista Pártot
A globalizáció sikereinek vagy kudarcainak értékelésekor a tudósok gyakran említik Kínát, mint a sikertörténet egy példáját. Úgy tűnik, Kína nagy hasznot húzott a globalizációból, és gyorsan a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Sokan azt jósolták, hogy Kína végül felváltja Amerikát.
A mexikói modellel ellentétben, amely az alacsony színvonalú termelésre épült, a KKP a legfejlettebb technológiát akarta megszerezni nyugatról, hogy aztán leváltsa versenytársait. A KKP a kínai piacra való belépésért cserébe azt követelte, hogy a fejlett országok vállalatai közös vállalatokat hozzanak létre, amelyeket aztán a kulcsfontosságú technológiák megszerzésére használtak fel. A KKP különböző módszereket alkalmazott ennek elérésére, a kíméletlenül kikényszerített technológiatranszfertől kezdve a hackerekkel történő közvetlen lopásig. Miután megszerezte ezeket a fejlett technológiákat, a KKP kihasználta előnyét, és olcsó termékeket értékesített a világpiacon. Az exportkedvezmények és a támogatások segítségével a KKP a piaci árak alatt győzte le Kína versenytársait, megzavarva ezzel a szabad piacok rendjét.
Más fejlődő országokkal ellentétben, amelyek megnyitották hazai piacukat, a Kínai Népköztársaság számos kereskedelmi akadályt hozott létre a saját piacán. A Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás után a KKP a globalizáció előnyeit kihasználva alkalmazta annak szabályait a termékek külföldi értékesítésére. A bevett szabályok semmibe vételével azonban a rezsim jelentős gazdasági előnyökhöz jutott. A párt elmulasztotta megnyitni a kulcsfontosságú iparágakat – köztük a távközlést, a bankszektort és az energiaipart -, ami viszont lehetővé tette Kínának, hogy kiaknázza a globális gazdaság előnyeit, miközben meghátrált a kötelezettségvállalásaitól.
A gazdasági haszon által megvásárolt és elvakított nyugati világ szemet hunyt az emberi jogok megsértése felett, és a panaszok süket fülekre találtak. Miközben a Kínai Kommunista Párt közismerten semmibe vette az emberi jogokat, a nemzetközi közösség továbbra is nagylelkűen támogatta a rezsimet.
A globalizáció közepette a teljhatalmú Kínai Kommunista Párt az erkölcsileg korrupt kínai társadalom támogatásával csapást mért a piacgazdaságra és a nyugati kereskedelmi szabályokra.
A szabályok lerombolójaként a kínai pártállam a globalizáció minden előnyét learatta. A globalizáció bizonyos értelemben olyan volt a KKP számára, mint egy vérátömlesztés, amely lehetővé tette, hogy a halványuló kommunista állam újra életre keljen. A globalizáción keresztül történő manipuláció mögött az a rejtett cél húzódik meg, hogy a vagyon újraelosztásán keresztül tartsa fenn magát a KKP. Így hatalmas, jogtalanul szerzett nyereséget tudott felhalmozni, miközben a legsúlyosabb emberi jogi jogsértéseket követte el.
A globalizáció a KKP megmentésére és a kínai kommunista rezsim legitimálására irányuló folyamat volt. Miközben a párt kapitalista tápanyagokkal erősítette meg szocialista izmait, a Nyugat lassú hanyatlásnak indult, ami tovább növelte a KKP bizalmát a kommunista totalitarizmusában és a globális ambícióiban. Kína felemelkedése számos szocialistából és baloldali aktivistából is lelkesedést váltott ki szerte a világon – ami a terv része volt.
Gazdaságának növekedésével párhuzamosan a KKP fokozta erőfeszítéseit a globális gazdasági szervezetekbe történő beszivárgásra, beleértve a WTO-t, az IMF-et, a Világbankot, az ENSZ Ipari Fejlesztési Szervezetét és más hasonló intézményeket. Miután kinevezték őket e szervezetek fontos pozícióiba, a párt tisztviselői meggyőzték az intézményeket, hogy működjenek együtt a KKP-val a párt rendszereinek támogatása és a politikájának védelme érdekében.
A Kínai Kommunista Párt arra használja a nemzetközi gazdasági szervezeteket, hogy saját gazdasági menetrendjét és korporatív modelljét érvényesítse. Ha ambícióit nem állítják meg, nem kétséges, hogy ez a rezsim katasztrófát fog okozni a világpolitikában és a világgazdaságban.
A fenti példák csak néhány bizonyíték arra, hogy a gazdasági globalizációt hogyan használták fel a kommunizmus előmozdítására és kiterjesztésére. A távközlés és a közlekedés fejlődésével a gazdasági tevékenységek az ország határain túlra is kiterjednek. Ez egy természetes folyamat, de ebben az esetben ez a folyamat a Kínai Kommunista Párt számára lehetőséggé vált, hogy elinduljon a globális dominancia felé vezető úton. Itt az ideje, hogy a társadalom ráébredjen arra, mi történik, és megszabadítsa a globalizációt a kommunista elemektől. Ebben az esetben esélye lesz az államoknak a szuverenitásuk és népeik jólétének megőrzésére.
3. Politikai globalizáció
A globalizáció politikailag az országok közötti fokozott együttműködésben, a nemzetközi szervezetek megjelenésében, a politikai menetrendek és nemzetközi szerződések megfogalmazásában, a nemzeti szuverenitás korlátozásában és az államhatalomnak a nemzetközi szervezetek számára történő fokozatos átadásában nyilvánul meg. Az ilyen nemzetközi intézmények és a nemzeti határokon átívelő szabályok és előírások megjelenése után ezek az intézmények aláásták az egyes országok politikai, kulturális és társadalmi életét. A hatalom egy olyan nemzetközi intézményben kezd koncentrálódni, amely egy világkormányhoz hasonlít, úgy viselkedik, mint egy világkormány, és aláássa a nemzeti szuverenitást, gyengíti a különböző társadalmak hagyományos hitét és erkölcsi alapjait, aláássa a hagyományos kultúrát és semmissé teszi a normális nemzetközi viselkedést. Mindez a kommunista program fokozatos fejlődésének része.
E folyamat során a kommunizmus nemzetközi szervezeteket támogat és használ fel a kommunista tényezők hatalmának megerősítésére, a kommunista párt harci filozófiájának propagálására, az emberi jogok és a szabadság kiforgatott definícióinak terjesztésére, a szocialista eszmék világméretű terjesztésére, a javak újraelosztására és egy olyan globális kormány kiépítésére, amely az emberiséget a totalitarizmus útjára vezeti.
Az ENSZ kiterjesztette a kommunisták politikai befolyását
A második világháború után alapított ENSZ a világ legnagyobb nemzetközi szervezete, amelynek eredeti célja az országok közötti együttműködés és koordináció erősítése volt. Az ENSZ mint nemzetek feletti szervezet megfelel a kommunizmus azon céljának hogy felszámolják az államot, és ezt a kommunista hatalom növelésére használták fel. Az ENSZ kezdettől fogva az akkori szovjet vezetésű kommunista tábor eszközévé vált, és színpadként szolgált a kommunista párt számára, hogy népszerűsítse önmagát és a világkormány kommunista ideológiáját.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapításában és az ENSZ Alapokmányának kidolgozásában az akkori Szovjetunió támogatása nélkülözhetetlen volt, és a Biztonsági Tanács állandó tagjaként abban döntő szerepet játszott. Alger Hiss-t, a Charta szerzőjét és az Egyesült Nemzetek Alapjogi Konferenciájának főtitkárát, valamint Roosevelt hivatalos tanácsadóját a Külügyminisztériumban hamis tanúzásért ítélték el azzal a váddal kapcsolatban, hogy szovjet kém volt. [11] Az ENSZ Alapokmányában és más egyezményekben szereplő rejtett kiskapuk előnyösek a kommunista rezsimek számára, és valószínűleg sok közük van Hiss munkásságához.
Számos fontos ENSZ-ügynökség vezetője kommunista vagy hasonló gondolkodású szimpatizáns. Sok ENSZ-főtitkár szocialista és marxista volt. Az első vezető, Trygve Lie például norvég szocialista volt, aki komoly támogatást kapott a Szovjetuniótól. Legfontosabb feladata az volt, hogy a Kínai Kommunista Pártot bevezesse az ENSZ-be. Utódja, Dag Hammarskjöld szocialista volt, és a globális kommunista forradalom szimpatizánsa. Gyakran udvarolt Zhou Enlainak, a Kínai Kommunista Párt magas rangú tisztviselőjének. [12] A harmadik főtitkár, a mianmari (korábban Burma) U Thant marxista volt, aki úgy vélte, hogy Lenin eszméi összhangban állnak az ENSZ Alapokmányával. [13] A hatodik főtitkár, Boutros Boutros-Ghali korábban a Szocialista Internacionálé alelnöke volt. Ezért nem nehéz megérteni, hogy a kommunista rezsimek vezetői miért kapják rendszeresen a lehető legnagyobb figyelmet az ENSZ-től. Számos ENSZ-egyezmény a kommunista eszmék közvetlen vagy közvetett népszerűsítésének és a kommunista hatalom kiterjesztésének eszközévé vált.
Az Egyesült Nemzetek elsődleges feladata a béke és a biztonság fenntartása a világban. Az ENSZ békefenntartó erői a politikai és biztonsági ügyekért felelős főtitkárhelyettes felelőssége alá tartoznak. De abból a 14 emberből, aki 1946 és 1992 között betöltötte ezt a pozíciót, 13 szovjet állampolgár volt. A szovjet kommunista rezsim soha nem adta fel a kommunista hatalom kiterjesztésének kísérletét, és nem volt érdeke, hogy hozzájáruljon a világbékéhez. Bár folyamatosan a „világbéke biztosítása” jelszót használta, a rezsim a kommunizmus érdekeinek előmozdítására összpontosított. Egy szocialista szervezet támogatása összhangban van annak céljaival.
Abban az időben a kommunisták beszivárogtak az Egyesült Államokba. J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója 1963-ban kijelentette, hogy az ENSZ-hez rendelt kommunista diplomaták „az orosz hírszerzés gerincét alkotják ebben az országban”. [14]
A kommunista örökség még az egykori szovjet kommunista rendszer összeomlása után is nagyrészt érintetlen maradt az ENSZ-ben: „az ENSZ-ben dolgozó nyugatiakat […] egy úgynevezett kommunista maffia vette körül”. [15]
A Kínai Kommunista Párt az ENSZ-t propagandafórumként használja. A Biztonsági Tanács mind az öt állandó tagjának van egy-egy ENSZ-államtitkárhelyettese. Bár az ENSZ külügyi államtitkára hivatalosan már nem képviselheti egy-egy ország érdekeit, a Kínai Kommunista Párt társadalmi és gazdasági érdekeit képviselő kínai ügyvivő ténylegesen támogatja a párt ideológiáját. Az Egyesült Nemzetek vezető tisztségviselői, köztük a főtitkár, például a fejlődő világ szegénység elleni küzdelem eszközeként támogatták a Kínai Népi Közösség „Egy övezet, egy út” kezdeményezését.
A Kínai Kommunista Párt „Egy övezet, egy út” stratégiáját számos ország expanziós hegemón projektnek minősítette, és számos országot mély adósságválságba sodort. Srí Lankának például 99 évre bérbe kellett adnia egy fontos kikötőt a KKP-nak, hogy az adósságait visszafizesse, míg Pakisztánnak adósságproblémái miatt a Nemzetközi Valutaalaptól kellett segítséget kérnie. Az Egy övezet, egy út mellett elkötelezett országok politikája és gazdasága feletti pekingi ellenőrzés miatt, valamint Kínában az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos problémák miatt sok ország húzza be a féket a projektben történő részvételben. A Kínai Kommunista Párt politikai befolyása miatt azonban az ENSZ magas rangú képviselői támogatták az „Egy övezet, egy út” projektet. [16]
A kommunista ideológia aláásta az ENSZ emberi jogi eszméit
Az ENSZ egyik célja az emberi jogok helyzetének javítása és a szabadság előmozdítása; ez egy egyetemes alapelv. De a Kínai Népköztársaság, más korrupt rezsimekkel együtt, tagadja az emberi jogok elvének egyetemességét. Ehelyett azt mondja, hogy az emberi jogok belügyek, hogy a KKP elrejthesse a Kínában folytatott üldöztetéseket és a hatalommal való visszaélést. Még dicséri is magát, amiért a kínai népnek megadta a „megélhetéshez való jogot”. Peking arra is felhasználta az ENSZ platformját, hogy megtámadja a demokratikus értékeket Nyugaton, számos fejlődő országbeli szövetségesére támaszkodva, hogy meghiúsítsa a szabad nemzetek erőfeszítéseit az egyetemes értékek előmozdítása érdekében. A kommunista befolyás manipulációja következtében az ENSZ nemhogy keveset tett az emberi jogi helyzet javításáért, de gyakran a kommunista rezsimek által használt eszközzé vált, hogy elfedjék az emberi jogok megsértését.
Számos elemző dokumentálta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete hogyan árulta el a saját eszméit. Az ENSZ például a holokauszt árnyékában született, de ma már az ENSZ semmit sem tesz a mészárlások ellen. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének eredeti célja az agressziós háborúk elleni küzdelem és az emberi jogok védelme volt. Az erkölcsi ítéletet az e cél érdekében történő cselekvés szükséges előfeltételének tekintették, de a jelenlegi ENSZ nem hajlandó erkölcsi ítéleteket hozni. [17]
Dore Gold, Izrael volt ENSZ-nagykövete a „Tower of Gossip: How the United Nations Fueled Global Chaos” (Bábel tornya: Hogyan szította az Egyesült Nemzetek Szervezete a globális káoszt ) című könyvében azt állította: „Az ENSZ nem egy jóindulatú, hanem egy hatástalan világszervezet. Valójában felgyorsította és elterjesztette a globális káoszt.” [18] Gold bőséges bizonyítékot szolgáltatott erre, beleértve az ENSZ „értéksemlegességét”, az „erkölcsi egyenértékűség” és az „erkölcsi relativizmus” erkölcstelenségét, az általános korrupciót, az emberi jogi bizottság élén az emberi jogi szempontból rosszul teljesítő országokat, a nem demokratikus országok többségi szavazati jogát és a kommunista rezsimek által gyakorolt ellenőrzést. [19] Az Egyesült Nemzetek Szervezetét „szánalmas kudarcnak” nevezte, hogy a „Nyugat-ellenes erők, diktatúrák, a terrorizmus állami támogatói és Amerika legádázabb ellenségei” uralják, elárulva ezáltal „az Egyesült Nemzetek Szervezete alapítóinak nemes eszméit”. [20]
Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága többségi szavazási politikát fogadott el. A rossz emberi jogi eredményekkel rendelkező országok azonban tagországokká, sőt az Emberi Jogi Tanács elnökeivé válhatnak, ami értelmetlenné teszi az emberi jogi felülvizsgálatokat. Ráadásul a Kínai Kommunista Párt számos fejlődő országot megvásárolt, így a Kínai Kommunista Párt emberi jogi politikájának kritikája – amelyet az Egyesült Államok az ENSZ-en keresztül kezdeményezett – többször is elmaradt. Az ENSZ többségének zsarnoksága lehetővé tette, hogy a kommunista erők eszközévé váljon a szabad nemzetek ellenében számos kérdésben. Ez vezetett ahhoz, hogy az Egyesült Államok többször is kilépett az Emberi Jogi Tanácsból. A Nyugat szeretné előmozdítani a szabadságot és az emberi jogokat, de a kommunista országok ezt újra és újra megakadályozzák. Az Emberi Jogi Tanácsot a bűnözők eltérítették, és az úgynevezett nemzetközi egyezmények semmit sem tettek a totalitárius országok megfékezése érdekében. Ezek az országok csak a jelszavakat hangoztatják, de nem hajtják végre azokat.
Ezért nem nehéz megérteni, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya nagyon hasonlít a szovjet alkotmányra, és az Egyesült Államok alkotmányával is szöges ellentétben áll. Célja nem az emberek jogainak védelme, hanem az uralkodók igényeinek kielégítése. Így a szovjet alkotmány egyes rendelkezései a polgárok jogainak felsorolása után olyan kifejezéseket tartalmaztak, mint „a törvényen belül”. A felszínen a szovjet alkotmány adott bizonyos jogokat a polgároknak, de valójában számos konkrét jogot csak azzal a kikötéssel biztosítottak, hogy azok „a törvényen belül” maradnak, ami lehetővé tette a szovjet kormány számára, hogy önkényesen megfossza a polgárokat jogaiktól a „törvényen belül” értelmezésének megfelelően.
Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, valamint a különböző szerződések és egyezmények is így határozzák meg az emberek jogait. Például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában az olyan kijelentések, mint a „mindenkinek megvan a joga”, olyan rendelkezésekhez kapcsolódnak, amelyek szerint e jogok gyakorlása „semmilyen korlátozás alá nem esik, kivéve a törvény által előírtakat”. Ez nem csak egy önkényes vagy véletlenszerű tervezetválasztás, hanem egy „hátsó ajtó”, amelyet a kommunizmus céltudatosan hozott létre.
A probléma az, hogy ha a politikusok szükségesnek tartják, akkor az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt minden jog legálisan elvehető a polgároktól. „Milyen jobb kifogást remélhetne egy zsarnok?” – kérdezi Edward Griffin. „A legtöbb háborút és nemzeti bűncselekményt e rendelkezések valamelyikének nevében követik el.” [21] A szabad országok nehezen tudják önkényesen megfosztani a polgáraikat a szabadságuktól, de a kommunista rezsimek nyíltan kihasználhatják az Emberi Jogok Nyilatkozatának kiskapuit.
A globalizáció elősegíti a kommunista politikai eszméket
A kommunizmus az ügynökein keresztül folyamatosan globális problémákat teremt, és azt állítja, hogy ezeket a problémákat csak nemzetközi együttműködéssel és hatalmi struktúrákkal lehet megoldani – hogy végül egy világkormányt hozzanak létre. Következésképpen a különböző országok egyre több nemzetközi szerződéssel korlátozzák és szabályozzák a tevékenységüket. Ennek eredményeképpen a nemzeti szuverenitásuk meggyengül.
Számos csoport támogatja az ilyen nemzetközi hatalmi struktúrákat, és bár ezek a csoportok nem feltétlenül kommunisták, állításaik összhangban vannak a kommunista célok szándékaival – vagyis az egyes nemzetek felszámolásával és egy világkormány létrehozásával.
Egy médiaszemélyiség 1970-ben a Föld napján ezt mondta: „Az emberiségnek világrendre van szüksége. Egy teljesen szuverén nemzet nem képes megbirkózni a környezet mérgezésével. […] A bolygó irányításához tehát – legyen szó akár a háború megelőzéséről, akár az életkörülmények végső károsodásának megakadályozásáról – világkormányra van szükség.” [22] Az 1973-as „Humanista kiáltvány II.” szintén kijelentette: „Az emberi történelem olyan fordulópontjához érkeztünk, ahol a legjobb lehetőség a nemzeti szuverenitás határain való túllépés és a világközösség építése felé való elmozdulás. […] Így egy transznacionális szövetségi kormányzaton alapuló világjogi és -rendészeti rendszer kialakulását képzeljük el.” [23]
Valójában az ENSZ Környezetvédelmi Programjának létrehozására éppen azért került sor, mert egy 1972-ben a globális szövetséget támogató csoport a környezeti kérdést globális kérdésnek tekintette, és ezért globális megoldások kidolgozására és egy globális környezetvédelmi ügynökség létrehozására szólított fel. Első vezetője a kanadai Maurice Strong volt, aki erős szocialista tendenciákkal rendelkezett.
Az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban tartott Föld-csúcstalálkozóján (más néven az ENSZ környezetvédelmi és fejlesztési konferenciáján) 178 kormány szavazta meg az „Agenda 21” elfogadását. Ez a nyolcszáz oldalas tervezet a környezetvédelemről, a nők jogairól, az orvosi ellátásról stb. tartalmaz anyagokat. Egy környezetvédelmi kutatóintézet befolyásos szakértője, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának tisztviselője a következőket mondta: „A nemzeti szuverenitás – egy ország hatalma a területén zajló események ellenőrzésére – sokat veszített jelentőségéből a mai világban, ahol a határokat rendszeresen átlépi a szennyezés, a nemzetközi kereskedelem, a pénzmozgások és a menekültek. […] A nemzetek átadják szuverenitásuk egy részét a nemzetközi közösségnek, és elkezdik létrehozni a nemzetközi környezetvédelmi kormányzás új rendszerét, hogy megoldják az egyébként megoldhatatlan problémákat.” [24]
A világkormányzás ezen indokai a felszínen nagyszerűen hangzanak, de valódi céljuk a világuralomra törekvő kommunista stratégia előmozdítása. A 16. fejezetben felvázoltuk, hogy a kommunizmus a környezetvédelem iránti igényt is felhasználja a saját programjának előmozdítására.
Boutros-Ghalis 1992-1996 közötti ENSZ-főtitkári megbízatása alatt gyors előrelépést kezdeményezett az ENSZ világkormányzása felé vezető úton. Állandó ENSZ-hadsereg felállítását szorgalmazta, és az adóbehajtás jogát sürgette. [25] Az Egyesült Államok ellenállása miatt Ghali nem tudta letölteni második ciklusát. Máskülönben az Egyesült Nemzetek Szervezetének helyzetét ma nehéz lenne megjósolni. Bár a kommunista rezsimek hivatalosan mindig elutasítják a más országok belügyeibe való beavatkozást, aktívan részt vesznek a különböző nemzetközi szervezetekben, támogatják az Egyesült Nemzetek Szervezete funkcióinak kiterjesztését és a világkormány koncepcióját.
2005-ben Kofi Annan ENSZ-főtitkár azt mondta: „A kölcsönös függőség korában a világpolgárság a haladás kritikus pillére”. [26] Robert Chandler, stratégiai gondolkodó, aki dolgozott az amerikai légierőnek, a Fehér Háznak és különböző kormányhivataloknak, úgy véli, hogy Annan úgynevezett fejlődése lerombolná a nemzeti szuverenitást, és megnyitná az utat egy határok nélküli globális civil társadalom előtt. Az ENSZ „Teaching Toward a Culture of Peace” (kb. Tanítás a béke kultúrájára) programját valójában ultrabaloldaliak szervezik és vezetik, akik Chandler szerint a nemzet szuverenitását akarják megsemmisíteni, és egy határok nélküli, totalitárius világkormányt akarnak létrehozni.” [27]
Az 1958-ban megjelent, a kommunizmust leleplező „The Naked Communist” című könyv felsorolja a kommunisták 45 célját, amelyek közül az egyik: „Az ENSZ-t mint az emberiség egyetlen reményét népszerűsíteni. Amikor az alapszabályát újraírják, követeljék meg, hogy egy világkormányként hozzák létre, saját független fegyveres erőkkel.” [28] Sokan azonban belátják, hogy egy világkormány felállítása nem valósítható meg rövid távon. A kommunisták és a globalisták ezért különböző kérdéseket használnak fel arra, hogy nemzetközi intézményeket hozzanak létre különböző területeken, majd ezen intézmények egyesítését támogatják, és továbbra is az ENSZ-től való függőséget szorgalmazzák – végső céljuk egy világkormány létrehozása.
A világkormányzás támogatása, az Egyesült Nemzetek szerepének szándékos eltúlzása, az Egyesült Nemzetek mint a mai világ összes problémájának megoldására szolgáló csodaszer bemutatása – mindez része annak a kísérletnek, hogy Istent játsszon, és manipulatív hatalom révén alakítsa az emberiség jövőjét. Valójában ez pontosan ugyanaz az elképzelés, mint a kommunista utópia, vagy mint egy „vallás”, amelyet maguk az emberek alapítottak – az eredmény katasztrofális.
A világkormány totalitarizmushoz vezet
Nincs abban semmi rossz, ha egy jobb világot vagy jövőt képzelünk el. Azonban egy olyan világkormány létrehozására törekedni, amely megoldja az emberiség összes problémáját, egyszerűen csak egy modern kori utópia kergetése, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ez totalitarizmusba csúszik át.
Egy olyan világkormány számára, amelynek célja a globális problémák valódi kezelése, elkerülhetetlen kérdés, hogy valójában hogyan hajtja végre a stratégiáját – legyen az politikai, katonai, gazdasági vagy más jellegű. Ahhoz, hogy politikáját globális szinten végrehajtsa, egy ilyen kormány biztosan nem egy olyan szabad demokrácia formáját öltené, mint az Egyesült Államoké, hanem egy olyan gigantikus totalitárius kormányét, mint a volt Szovjetunió vagy a kínai kommunista rezsim.
Ahhoz, hogy az országok számára vonzóvá tegye a csatlakozást, egy világkormánynak elkerülhetetlenül csábító előnyöket, jóléti ígéreteket és egy globális utópia tervezetét kell kínálnia az emberiség számára. Megközelítése hasonló a kommunizmuséhoz, és minden ország problémáira csodaszerként mutatja be magát. Ahhoz, hogy megannyi ország utópisztikus eszményeit megvalósítsa, és az összetett globális problémákat ennek az utópisztikus eszménynek megfelelően oldja meg, egy ilyen világkormány elkerülhetetlenül arra törekedne, hogy hatalmát központosítsa politikájának érvényre juttatása érdekében. Ugyanez lenne a helyzet, akár a környezet védelméről, akár a biztonság és a jólét globális szintű biztosításáról lenne szó. Ez a központosítás soha nem látott szintre emelné a kormány hatalmát, és a társadalom feletti ellenőrzése is soha nem látott szintet érne el. Ebben a szakaszban egy ilyen világkormány már nem foglalkozna a tagországai közötti konszenzus kialakításával vagy a velük szemben vállalt kötelezettségek betartásával, hanem kizárólag politikáinak következetes végrehajtására összpontosítana.
A mai világban óriási különbségek vannak az országok között. Sok országban nincs sem ortodox hitrendszer, sem szabadság, nem is beszélve az emberi jogok tiszteletben tartásáról vagy a magas erkölcsi normákról. Ha az országok egyesülnének egy világkormány megalakítására, egy ilyen kormány a legalacsonyabb színvonalat fogadná el, és megszüntetné a hit és a meggyőződés, az erkölcs és az emberi jogok minden követelményét. Más szóval, az országok szabadon szabályozhatnák ezeket a kérdéseket – a vallással, erkölccsel és emberi jogokkal szembeni úgynevezett semlegesség fogalmát felhasználva -, hogy egyesítsék őket. Egy világkormány elkerülhetetlenül elősegítené a világot egységesítő, kiegyenlítő főáramú kultúrát. Azonban minden országnak megvannak a maga kulturális hagyományai és vallási meggyőződései.
A világkormányt aktívan támogató szakértők, tudósok és kormányok többsége ateista, vagy a vallási meggyőződéssel kapcsolatban progresszív nézeteket vall. Természetesen egy világkormány az ateizmust tekintené alapvető értékének – ami elkerülhetetlen következménye annak, hogy a kommunizmus a mozgatórugója. Uralkodásának fenntartása érdekében ez a világkormány erőszakkal kényszerítené ki az ideológiai átnevelést, és e célból erőszakhoz folyamodna. A tagországok széttöredezésének vagy függetlenségi mozgalmainak megakadályozása érdekében egy világkormány jelentősen megerősítené katonai és rendfenntartói erőit, és szigorítaná az emberek szólásszabadsága feletti ellenőrzést.
Egy olyan ország kormánya, amelynek népe nem rendelkezik közös hittel és kultúrával, csak a tekintélyelvű hatalomra – és végső soron a totalitárius uralomra – támaszkodhat, hogy hatalmon maradjon, és ennek eredménye az egyéni szabadság teljes korlátozása lenne. Így egy világkormány elkerülhetetlenül totalitárius kormány lenne, mert uralmának fenntartásához a tekintélyelvűségre kellene támaszkodnia.
Végső soron a világkormány a valóságban egy kommunista totalitárius projekt másik köntösben. Az eredmény nem különbözne a jelenlegi kommunista rezsimektől, amelyek rabszolgasorba taszítják és bántalmazzák népüket. Az egyetlen különbség az lenne, hogy ez a totalitarizmus nem korlátozódna egyetlen országra, hanem az egész világra kiterjedne. Az egész világot egyetlen kormány irányítaná, ami még könnyebbé tenné az emberiség megrontását és elpusztítását. Uralkodásának fenntartása során ez a gigantikus kormány fokozatosan a kommunista rezsimek által használt összes rosszindulatú eszközt bevetné. Ez a tekintélyelvűséghez vezető út egyben az emberiség hagyományos kultúrájának és erkölcsi értékeinek elpusztítását is jelentené, ami pontosan az, amit a kommunizmus el akar érni.
4. Kulturális globalizáció: az emberiség megrontásának eszköze
Ahogy a kulturális csere és a tőkeáramlás világszerte terjeszkedik, a kommunizmus által az elmúlt közel száz évben létrehozott különböző deviáns kulturális formák – mint például a modern művészet, irodalom és gondolkodás; filmek és televízió; degenerált életmód; haszonelvűség, materializmus és fogyasztás – szintén világszerte elterjednek. A folyamat során a különböző etnikai csoportok kulturális hagyományait megfosztják külső formáiktól és elválasztják eredeti jelentésüktől, ami mutálódott, deviáns kultúrákat eredményez. Miközben ezek a deviáns kultúrák elérik a nyereségesség célját, gyorsan megrontják az emberek erkölcsi értékrendjét, bárhol is terjednek.
Nemzetközi szinten az Egyesült Államok politikai, gazdasági és katonai vezető szerepet tölt be. Ez a vezető folyamat magával viszi az amerikai kultúrát is, amelyet más országok és régiók meglehetősen könnyen elfogadnak és átvesznek. Az ipari forradalom után, a modern társadalomban a vallásos hit hanyatlásával és a technikai fejlődés következtében a materializmus térhódításával együtt az emberek természetesen közvetlen kapcsolatot láttak az anyagi jólét és a civilizáció ereje között. A kommunizmus kihasználta ezt a fejleményt, és erőforrásait arra összpontosította, hogy erőszakmentes eszközökkel megbuktassa az Egyesült Államokat. Miután a kommunizmus beszivárgott és megrontotta a családokat, a politikát, a gazdaságot, a jogot, a művészetet, a médiát és a populáris kultúrát az Egyesült Államok szokványos életének minden területén, valamint eltorzította és megsemmisítette a hagyományos erkölcsi értékeket, a kulturális globalizáció segítségével exportálta ezt a korrupt kultúrát. Ez a „progresszív” kultúra, amelyet máshol összetévesztenek az Egyesült Államok valódi vezető kultúrájával, az egész világon elterjedt.
A New York-i „Occupy Wall Street” mozgalom egy szempillantás alatt a televízió képernyőjén volt látható India legeldugottabb hegyi falvaiban. A hollywoodi filmeken keresztül a kínai Yunnan konzervatív határ menti falvai megtanulták, hogy az egyedülálló anyák, a házasságon kívüli viszonyok és a szexuális felszabadultság az élet „normális” aspektusai. A kulturális marxisták által létrehozott amerikai „Common Core” tanterv alapjául szolgáló ideológia szinte azonnal tükröződött a tajvani középiskolai tankönyvekben. Afrika, amelyet széles körben a világ legelmaradottabb régiójának tartanak, a leginkább érintett térségnek bizonyult az AIDS-járványban. A dél-amerikai Ecuadortól a délkelet-ázsiai Malajzián át a csendes-óceáni Fidzsi-szigetekig a rock’n’roll nagyon népszerűvé vált.
Willi Münzenberg, a német kommunista aktivista és a Frankfurti Iskola egyik alapítója ezt írta: „Meg kell szerveznünk az értelmiséget, és arra kell használnunk őket, hogy a nyugati civilizáció bűzleni kezdjen. Csak akkor, amikor már minden értékét megrontották és ellehetetlenítették az életet, akkor lehet bevezetni a proletariátus diktatúráját.” [29]
A baloldal szemszögéből nézve a „nyugati civilizáció bűzlővé tétele” a kommunizmushoz vezető út. A kommunizmus számára azonban, amelynek az a célja, hogy megrontsa és megsemmisítse az isteni világ által az emberre hagyott hagyományos kultúrát – vagyis az embert az isteni örökség elhagyására késztesse – ez jelenti az utat az emberiség elpusztítására irányuló célkitűzésének eléréséhez.
Ha a Nyugat elhajlott kultúráját és a kommunista totalitárius rendszerek pártkultúráját a szeméthez hasonlítanánk, akkor a kulturális globalizáció egy tomboló hurrikánnal lenne egyenértékű, amely ezt a szemetet sodorja szét az egész világon, miközben kíméletlenül elsöpri az emberiség istenei által hátrahagyott hagyományos értékeket. Itt a Nyugat deviáns kultúrájának a világra gyakorolt hatásával foglalkoztunk. A következő fejezetben azt elemezzük, hogyan terjedt el a kommunista kultúra az egész világon.
A kulturális globalizáció tönkreteszi a hagyományokat
A világ minden egyes etnikai csoportjának kultúrája egyedi jellegzetességekkel rendelkezik, amit mélyen befolyásol a saját történelmük. Az etnikai kultúrák közötti különbségek ellenére mindannyian ugyanazokat az isteni világból eredő egyetemes értékeket tisztelik a hagyományaikban. Az ipari forradalmat követően azonban a technológiai fejlődés behozta az életünkbe a „kényelem” fogalmát. A progresszivizmus hatására a hagyományt általában visszamaradottnak tekintik. Ma már mindent a modernitás, az újdonság és a „haladás” alapján mérnek, vagy hogy van-e kereskedelmi értéke.
Az úgynevezett közös értékek, amelyeket a globalizáció során a kulturális csere hoz magával, már nem egy adott hagyományból származnak: ezek modern értékek. A globalizációban elfogadható elemek és értékek eltérnek a hagyományoktól. Ezek a meglévő kulturális örökségnek csak a legjellegzetesebb elemeit és azokat a szempontokat foglalják magukban, amelyek kereskedelmi szempontból hasznosíthatók. Az „emberiség sorsközösségéről” és a „közös jövőnkről” szóló elképzelések ilyen deviáns értékekből fakadnak. A kommunizmus olyan értékeket hirdet, amelyek nemesnek tűnnek, de valójában arra irányulnak, hogy az emberiség feladja a hagyományos értékeket, és azokat homogén és lealacsonyított modern értékekkel helyettesítse.
A kulturális globalizáció kontextusában világszerte elfogadott legalacsonyabb kulturális színvonal a globális kultúrát uraló „fogyasztói kultúrában” és „fogyasztói társadalomban” is megnyilvánul. A gazdasági érdekektől vezérelve a kulturális javak, műalkotások létrehozása, értékesítésének módja teljes mértékben a fogyasztói alapösztönekre irányul. A cél az emberiség irányítása az emberek felszínes vágyainak megragadásával, megerősítésével és kielégítésével.
A globális fogyasztói kultúra az emberek vágyait célozza meg, és sokféleképpen korrumpálja a hagyományokat. Először is, annak érdekében, hogy a lehető legtöbb fogyasztót vonzzák, a kulturális termékek nem „diszkriminálhatják” az etnikai csoportokat sem a termelésben, sem a megjelenítésben. Ezáltal azonban az etnikai kultúra egyedi jellemzői és jelentései eltűnnek a termékekből. Más szóval, a hagyományt a dekulturalizáció vagy a szabványosítás révén elveszik a termékekből. A kevésbé iskolázott és kisebb piaci erővel rendelkező népességeket jobban érinti egy ilyen egyszerűsített fogyasztói modell, mivel az ilyen termékek előállításának költségei alacsonyabbak. Ezért ezt a népességcsoportot a globalizáció a legalacsonyabb termelési költségekkel rendelkező kereskedelmi kultúrára korlátozza.
Másodszor, a médiaipar globalizációja monopóliumokhoz vezetett. Ennek eredményeképpen a kommunista elemek könnyen felhasználhatják a termelők degenerált eszméit, népszerűsíthetik a termékek felszínes kulturális aspektusát, behozhatják a marxista ideológiát, és egyúttal népszerűsíthetik is azt. A kultúrák globalizáció általi hibridizációja az ideológia népszerűsítésének egy újabb csatornájává válik.
Harmadszor, a globális kultúra a fogyasztói társadalom főáramává teszi a fogyasztást. A reklámok, filmek, tévéműsorok és a közösségi média folyamatosan azzal a gondolattal bombázza a fogyasztókat, hogy nem élnek igazi életet, ha nem fogyasztanak, nem birtokolnak bizonyos termékeket, vagy nem próbálnak bizonyos módon szórakozni. A kommunizmus különböző módszereket és szórakozási lehetőségeket használ arra, hogy az embereket rávegye vágyaik kielégítésére. Amikor azonban az emberek engednek a vágyaiknak, eltávolodnak a spirituális síktól, és mielőtt észrevennék, már el is tértek a régóta vallott istenibe vetett hitüktől és a hagyományos értékektől.
A kommunizmus gyorsan terjeszti rothadó ideológiáját a globalizáció hátterében. Emellett a csordaszellemre is támaszkodik. A közösségi média, a reklámok, a tévéműsorok, a filmek és a hírek gyakori használata révén az embereket különféle hagyományellenes és természetellenes ideológiákkal bombázzák. Ez azt az illúziót kelti, hogy az ilyen romlott ideológiák globális konszenzust képviselnek. Így az emberek fokozatosan érzéketlenné válnak azokkal a károkkal szemben, amelyeket ezek az ideológiák a hagyományokban okoznak. A torz viselkedésmód divatosnak számít, és az emberek büszkék lehetnek rájuk. A kábítószer használat, a homoszexualitás, a rock’n’roll, az absztrakt művészet és még sok minden más is így terjedt el.
A modern művészet degenerált és sérti az esztétika minden hagyományos definícióját. Lehet, hogy eleinte egyesek rájöttek, de amikor a modern művészeti alkotásokat folyamatosan kiállítják a nagyvárosokban és magas árakon árulják, amikor a média gyakran tudósít sötét és furcsa műalkotásokról, az emberek kezdik azt hinni, hogy ők azok, akik elvesztették a kapcsolatot a divattal, és a művészeti ízlésüknek kellene frissülnie. Az emberek kezdik negligálni a saját képzőművészeti érzéküket, és inkább az elfajzott művészeti formákat részesítik előnyben.
A kommunizmus azért képes kihasználni a csordaszellemet, mert sok embernek nincs erős akarata. Amikor az emberiség eltér az isteni hagyományoktól, minden viszonylagossá válik, és idővel megváltozik. Akkor a helyzet megérett a kizsákmányolásukra.
A fejlett nyugati országok a hagyományellenes kultúrát exportálják
A nyugati iparosodott országok meghatározó szerepet játszanak a globális gazdasági és katonai ügyekben. Ennek eredményeként a nyugati kultúra gyorsan elterjedt a fejlődő világban is. Ezt tekintették a modern civilizáció főáramának és a jövőbeli fejlődés irányának. Ezt a tendenciát kihasználva az Egyesült Államokból és más nyugati országokból egy deviáns modern kultúra terjedt el a világban. Ez nagy hatással volt más népcsoportok hagyományaira. A rock’n’roll, a drogok és a szexuális felszabadulás nyugati kultúrának álcázva gyorsan eljutott a fejlett országokból a világ minden tájára. Amint ebben a könyvben említettük, a kommunizmus kísértete áll ezeknek az elfajzott kultúráknak a kialakulása mögött, amelyeknek semmi közük az istenhitből származó hagyományos értékekhez.
Napjainkban a világ minden sarkába exportálják a nyugati kultúrának álcázott mindenféle degenerált kultúrát. Különösen Hollywood vált a kulturális marxizmusból eredő különböző ideológiák fontos hordozójává. A filmipar sajátossága lehetővé teszi, hogy az emberek öntudatlanul is elfogadják az általa képviselt értékeket.
Gazdasági fejlettségük miatt a nyugati országok nagyszámú külföldi diákot vonzanak. Azt már megvizsgáltuk ebben a könyvben, hogy a kulturális marxizmus hogyan vette át a nyugati oktatásban a hatalmat, és hogy ez hogyan tette ki a külföldi diákokat a különböző baloldali ideológiáknak. Amikor visszatérnek hazájukba, ezeket az ideológiákat terjesztik. Az ő országaikban ezeket az elfajzott ideológiákat vonzónak tartják, mivel a nyugati országok technológiailag fejlettebbek és gazdaságilag erősebbek. Ezért ezek az ideológiák kisebb ellenállásba ütköznek, amikor elterjednek és elpusztítják a helyi hagyományos kultúrát.
Ázsiában például az első ország, amely elismerte az azonos neműek házasságát, egy mély hagyományokkal rendelkező társadalom. A változás oka a globalizáció volt. A nyugati tanulmányok után a diákok nagy része elfogadta az azonos neműek házasságának gondolatát, és a változást szorgalmazta. Az azonos neműek házasságának legalizálását támogató progresszív politikusok többnyire külföldi tanulmányaik során alakították ki a progresszív nézeteiket.
A multinacionális vállalatok egy elhajlott kultúrát terjesztenek
A globalizáció körülményei között a különböző nemzeti kultúrák iránti kölcsönös tisztelet és tolerancia érvényesül. A kommunizmus ezt kihasználva önkényesen kiterjesztette a tolerancia fogalmát, és az értéksemlegességet „globális konszenzussá” tette, így kényszerítve rá az aberrált eszméket. Különösen a homoszexualitás és a szexuális felszabadulás fejlődött rohamosan a globalizáció nyomán, ami komolyan veszélyezteti és rombolja a hagyományos társadalom erkölcsi értékeit.
2016-ban egy nagy globális kiskereskedelmi lánc bejelentette, hogy üzleteinek öltözői és mosdói „transzneműbarátok” lesznek, ami azt jelenti, hogy bármely férfi szabadon beléphet a női mosdókba vagy öltözőkbe, ha csak azt állítja, hogy valójában nő. Az Amerikai Családi Szövetség arra szólította fel a fogyasztókat, hogy bojkottálják a céget, mert ez a politika árthat a nőknek és a gyermekeknek. [30] Valóban, 2018-ban egy férfi bement az üzlet női mosdójába, és felfedte magát egy fiatal lány előtt. [31]
A hagyományos értékeket valló fogyasztók ellenállásával szembesülve az újságírók több száz olyan multinacionális nagyvállalatot azonosítottak, amelyek teljes pontszámot kaptak a vállalati egyenlőségi indexen (amely az LMBTQ-kérdésekhez való hozzáállást méri), és megállapították, hogy a vállalatok az átlagemberek életének minden területét lefedve ugyanolyan politikát alkalmaznak, mint az a kiskereskedelmi üzletlánc, így a bojkott nem reális. A vállalatok között volt szinte az összes nagy légitársaság, nagy márkájú autógyárak, gyorsétteremláncok, kávézók, nagy áruházak, bankok, nagy filmgyártó cégek, mobiltelefon- és számítógépes cégek stb. [32] Ezek az értékek a globalizáció révén a multinacionális vállalatok vállalati kultúráján keresztül mindenütt jelenlévővé és főáramúvá váltak.
Az ENSZ torz értékeket terjeszt
1990-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy a homoszexualitás nem mentális betegség, ami erőteljesen serkentette a homoszexuális mozgalmat szerte a világon. Ugyanakkor a globalizáció körülményei között az AIDS az egész bolygón elterjedt, és a homoszexuálisok, mint az AIDS-re leginkább fogékony csoport, továbbra is társadalmi aggodalmak és nyilvános viták tárgyát képezték. A kommunizmus ezzel párhuzamosan elősegítette a homoszexuális mozgalom terjedését. Világszerte népszerűsítik az AIDS elleni küzdelmet, és a homoszexuális betegeknek nem kell szégyenkezniük. Ennek eredményeképpen a homoszexuális viselkedés erkölcsi elismerését támogatják. Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában az AIDS-program nemzetközi közösség általi finanszírozása így hozzájárult a homoszexuális mozgalom támogatásához. [33]
Dél-Afrika volt az első ország, amely az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában új egyezményt terjesztett elő, amely előírja a szexuális irányultság és a nemi identitás elismerését az emberi jogok tiszteletben tartásának mutatójaként. Az egyezményt végül elfogadták. Ez az első olyan ENSZ-határozat, amely közvetlenül foglalkozik a szexuális irányultsággal és a nemi identitással. [34] Ez tulajdonképpen normalizálja a korábban deviánsnak tekintett gyakorlatokat azáltal, hogy a természetes jogokkal azonos jelentőséget tulajdonít nekik.
Az ENSZ gyermekjogi egyezményének 13. cikke kimondja, hogy „A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához; ez a jog magában foglalja a szabadságot, hogy mindenféle információt és eszmét keressen, fogadjon és terjesszen, határok nélkül, szóban, írásban vagy nyomtatásban, művészeti formában vagy más, a gyermek által választott médiumon keresztül.”[35]
Néhány szakértő feltette a kérdést: Ha a szülők nem engedik, hogy gyermekeik sátánista szimbolikájú pólókat viseljenek, ez a gyermekek jogainak megsértését jelenti? Van-e joga a gyermekeknek megválasztani, hogy milyen módon akarnak beszélni a szüleikkel? [36] A gyermekek nem rendelkeznek megfelelő ítélőképességgel. Ha erőszakot alkalmaznak vagy megsértik az etikai normákat, a szülők akkor sem fegyelmezhetik gyermekeiket? Ezek az aggodalmak nem alaptalanok. 2018-ban a kanadai Ontario államban törvényt fogadtak el, amely kimondja, hogy a szülők nem mondhatnak ellent a gyermekek nemi identitással kapcsolatos kívánságainak (vagyis a gyermekek választhatják meg a saját nemüket). Azokat a szülőket, akik nem fogadják el gyermekük választott nemi identitását, gyermekbántalmazással vádolhatják, és gyermekeiket az állam elveheti tőlük. [37]
A kommunizmus tehát a globalizációt arra használja fel, hogy átfogó módon megváltoztassa és megsemmisítse a hagyományos kultúrát és az erkölcsi értékeket. Ez magában foglalja az iparosodott országok, a globális vállalatok és a nemzetközi intézmények alkalmazását. Az emberek elmerülnek a globális élet felszínes kényelmeiben, de nincsenek tudatában annak, hogy eszméik és tudatuk gyorsan változik. Néhány évtized alatt ezek a teljesen új eszmék a világ számos részén tomboló cunamiként söpörtek végig. Bárhová is mennek, a kultúra megváltozik, civilizációk vesznek el, és ez alól még a legrégebbi és legzártabb országok sem menekülhetnek.
A hagyományos kultúra az emberi lét gyökere, fontos biztosítéka az embernek az erkölcsi normák fenntartására. Ez a kulcsa annak, hogy az ember a Teremtő által megmenekülhessen. A globalizáció folyamatában ezeket a kommunizmus kísértetének intézkedései megváltoztatták, sőt el is pusztították, ami az emberi civilizációt példátlan válságba sodorta.
Következtetés
Évezredek óta léteznek különböző nemzetiségek és különböző országok. Bár különböző régiókban élnek, különböző társadalmi formákkal és politikai rendszerekkel rendelkeznek, más-más nyelveket használnak, és különböző kulturális és pszichológiai jellemzőkkel bírnak – de mindannyian osztoznak az egyetemes értékekben. Ezek az egyetemes értékek minden etnikai csoport hagyományos kultúrájának magját képezik.
Alig több mint száz évvel a kommunizmus világszintű megjelenése után az emberiség máris súlyos veszélyben van, mivel a hagyományos kultúrákat nagymértékben aláásták és elpusztították.
Az októberi forradalom után a kommunisták átvették a hatalmat Oroszországban és Kínában, a keleti nagyhatalmakban, megölve a hagyományos kulturális elitet és erőszakkal tönkretéve a hagyományos kultúrát. A második világháború után a kommunista országok beszivárogtak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és más nemzetközi szervezetekbe, és ők irányították azokat. Visszaéltek a demokratikus eljárásokkal, hogy a többség leigázhassa a kisebbséget, és pénzzel toboroztak kis országokat, hogy az ENSZ nagy apparátusát felhasználva korrumpálják az egész világot.
A kommunizmus szerte a világon, különösen a hidegháború befejezése után, a nemzetközi politikai, gazdasági és kulturális cserét és együttműködést kezdte el felhasználni a globalizáció kiterjesztésére és ellenőrzésére, a deviáns értékek világméretű terjesztésére, valamint az egyetemes értékek és hagyományok szisztematikus megsemmisítésére. A kommunizmus kísértete ma az egész világot uralja.
Napjainkban a transznacionális politikai és gazdasági csoportok hatalmas erőforrásokkal rendelkeznek, és befolyásuk az emberi társadalom minden területére kiterjedt. Az olyan nagy kérdésektől kezdve, mint a környezetvédelem, a gazdaság, a kereskedelem, a katonaság, a diplomácia, a tudomány és technológia, az oktatás, az energia, a háború és a bevándorlás, egészen az olyan kisebb kérdésekig, mint a szórakozás, a divat és az életmód, mindet egyre inkább a globalisták manipulálják. Ha egyszer megalakul egy globális kormány, akkor egyetlen paranccsal könnyen meg lehetne változtatni vagy akár el lehetne pusztítani az egész emberiséget.
A globalizációt más eszközökkel összekapcsolva a kommunizmus kísértete mindössze száz év alatt tönkretette az emberi társadalmat, és mind Keletet, mind Nyugatot a pusztulás veszélye fenyegeti.
Az emberiség csak a hagyományokhoz való visszatéréssel tudja újra bevezetni a szuverén nemzetekben és a nemzetközi kapcsolatokban az egyetemes értékeket valamint a hagyományos kultúrát. Szükség van az egyetemes értékekhez és a hagyományos kultúrához való visszatéréshez – ez lehetővé teszi az emberiség számára, hogy Isten védelme és kegyelme alatt elűzze a kommunizmus kísértetét, és egy fényes jövő felé haladjon.
Jegyzetek
[1] Karl Marx, Manifeste du parti communiste.http://www.bibebook.com/files/ebook/libre/V2/marx_karl_-_manifeste_du_parti_communiste.pdf
[2] Karl Marx et Friedrich Engels, L’idéologie allemande.https://www.marxists.org/francais/marx/works/1845/00/kmfe18450000c.htm
[3] V. I. Lenin, “The Third, Communist International,” Lenin’s Collected Works, 4th English Edition, Volume 29 (Moscow: Progress Publishers, 1972), 240–241, https://www.marxists.org/archive/lenin/works/1919/mar/x04.htm.
[4] G. Edward Griffin, Fearful Master: A Second Look at the United Nations (Appleton, Wis.: Western Islands, 1964), Chapter 7.
[5] William Z. Foster. Toward Soviet America (International Publishers, 1932), Chapter 5.
[6] James Bovard, “The World Bank vs. the World’s Poor,” Cato Institute Policy AnalysisNo. 92, September 28, 1987, https://object.cato.org/sites/cato.org/files/pubs/pdf/pa092.pdf.
[7] The World Bank, “Poverty: Overview,” https://www.worldbank.org/en/topic/poverty/overview.
[8] Dani Rodrik, The Globalization Paradox: Why Global Markets, States, and Democracy Can’t Coexist (Oxford: Oxford University Press, 2011), 19.
[9] Sarah A. Webster, “Inside America’s Bold Plan to Revive Manufacturing: It’s All About the Technology,” May 14, 2015, https://www.sme.org/american-manufacturing-and-nnmi/.
[10] U.S. Bureau of Labor Statistics, “A Profile of the Working Poor, 2016,” July 2018， https://www.bls.gov/opub/reports/working-poor/2016/home.htm.
[11] Alex Kingsbury, “Declassified Documents Reveal KGB Spies in the U.S.: Alger Hiss, Elizabeth Bentley, and Bernard Redmont Are the Subjects of Scrutiny,” U.S. News, July 17, 2009, https://www.usnews.com/news/articles/2009/07/17/declassified-documents-reveal-kgb-spies-in-the-us.
[12] William F. Jasper, Global Tyranny… Step by Step: The United Nations and the Emerging New World Order (Appleton, Wis.: Western Islands Publishers, 1992), 69.
[13] Ibid., 69–70.
[14] “FBI Chief Finds Red Spies ‘Potent Danger,’” Los Angeles Times, May 4, 1963, as quoted in G. Edward Griffin, The Fearful Master: A Second Look at the United Nations, Chapter 7.
[15] Jasper, Global Tyranny, 75.
[16] Colum Lynch, “China Enlists U.N. to Promote Its Belt and Road Project,” Foreign Policy, May 10, 2018, https://foreignpolicy.com/2018/05/10/china-enlists-u-n-to-promote-its-belt-and-road-project/.
[17] See Robert W. Lee, The United Nations Conspiracy (Appleton, Wis.: Western Islands, 1981); William F. Jasper, The United Nations Exposed: The International Conspiracy to Rule the World (Appleton, Wis.: The John Birch Society, 2001); Dore Gold, Tower of Babble: How the United Nations Has Fueled Global Chaos (New York, Crown Forum, 2004); Joseph A. Klein, Global Deception: The UN’s Stealth Assault on America’s Freedom (Los Angeles: World Ahead, 2005); Eric Shawn, The U.N. Exposed: How the United Nations Sabotages America’s Security and Fails the World (New York: Penguin Books, 2006); Daniel Greenfield, 10 Reasons to Abolish the UN (David Horowitz Freedom Center, 2011).
[18] Dore Gold, Tower of Babble: How the United Nations Has Fueled Global Chaos (New York, Crown Forum, 2004), 3.
[19] Gold, Tower of Babble, 1–24.
[20] As quoted in Robert Chandler, Shadow World: Resurgent Russia, The Global New Left, and Radical Islam (Washington, D.C.: Regnery Publishing, 2008), 403–4.
[21] Griffin, Fearful Master, Chapter 11.
[22] As quoted in Jasper, Global Tyranny, 90.
[23] Humanist Manifesto II, American Humanist Association, https://americanhumanist.org/what-is-humanism/manifesto2/.
[24] Hilary F. French, After the Earth Summit: The Future of Environmental Governance, Worldwatch Paper 107, Worldwatch Institute, March 1992, 6, http://infohouse.p2ric.org/ref/30/29285.pdf.
[25] Jasper, Global Tyranny…Step by Step, 71.
[26] As quoted in Chandler, Shadow World, 401.
[27] Chandler, Shadow World,, 401–3.
[28] W. Cleon Skousen, The Naked Communist (Salt Lake City: Izzard Ink Publishing, 1958, 2014), Chapter 12.
[29] Bernard Connolly, The Rotten Heart of Europe: Dirty War for Europe’s Money (London: Faber & Faber, 1997), Kindle edition, location 113–118.
[30] “Sign the Boycott Target Pledge!” American Family Association, https://www.afa.net/target.
[31] Hayley Peterson, “Outraged Shoppers Threaten to Boycott Target after a Man Exposes Himself to a Young Girl in a Store’s Bathroom,” Business Insider, April 6, 2018, https://www.businessinsider.com/target-faces-boycott-threat-after-man-exposes-himself-in-womens-bathroom-2018-4.
[32] Samantha Allen, “All the Things You Can No Longer Buy if You’re Really Boycotting Trans-Friendly Businesses,” The Daily Beast, April 26, 2016, https://www.thedailybeast.com/all-the-things-you-can-no-longer-buy-if-youre-really-boycotting-trans-friendly-businesses.
[33] Graeme Reid, “A Globalized LGBT Rights Fight,” Human Rights Watch, November 2, 2011, https://www.hrw.org/news/2011/11/02/globalized-lgbt-rights-fight.
[34] Ibid.
[35] Convention relative aux droits de l’enfant. https://www.ohchr.org/FR/ProfessionalInterest/Pages/CRC.aspx
[36] Jasper, Global Tyranny…Step by Step, 148.
[37] Grace Carr, “Ontario Makes Disapproval of Kid’s Gender Choice Potential Child Abuse,” The Daily Caller, June 5, 2017, https://dailycaller.com/2017/06/05/ontario-makes-disapproval-of-kids-gender-choice-child-abuse/.
