1. Törvény és hit
A törvényekben lakozik a méltányosság és az igazságosság ereje, amely támogatja a jót és megbünteti a rosszat. Hogy mi a jó és mi a rossz, azt azoknak kell meghatározniuk, akik a törvényeket írják. A hívők szemszögéből nézve ezek a kritériumok Istentől származnak. Ezért a vallási szentírások képezték az emberi társadalmat irányító törvények alapját.
Hammurapi törvénykönyve az ókori Babilonban az első írott törvény volt valószínűleg az emberi történelemben, mely egy kőtáblára volt vésve. A kód felett egy erőteljes jelenet látható: Sámasz, a nap és az igazságosság istene adja a törvényeket Hammurapi királynak. Ez a kép tehát azt ábrázolja, hogy az istenség hogyan ad felhatalmazást egy emberi uralkodónak arra, hogy a törvények segítségével kormányozza a népét.
A héberek számára az Ószövetség tízparancsolata egyszerre volt isteni és világi törvény – ez a hagyomány lett a nyugati jogi kultúra alapja. A negyedik századi római császároktól kezdve, különösen I. Justinianus keletrómai császártól és utódaitól kezdve egészen Nagy Alfrédig, az első angolszász királyig, Nagy-Britanniában a jogrendszert Mózes tízparancsolata és a keresztény tanítás ihlette. [1]
A vallásos emberek úgy vélik, hogy a törvényeknek meg kell felelniük a jó és a rossz isteni normáinak, valamint a vallási tanításoknak ahhoz, hogy legitimnek tekinthetők legyenek. Az erőszakmentes polgári engedetlenség eszméje az Egyesült Államokban a korai keresztény tanításokra vezethető vissza. A római császár megparancsolta a keresztényeknek, hogy római isteneket imádjanak; azt is elrendelte, hogy szobrokat kell állítani a zsidó zsinagógák elé. Mivel ez az első két parancsolat közvetlen megsértését jelentette volna, a keresztények inkább a keresztre feszítést vagy a máglyán való elégetést választották, mintsem hogy engedelmeskedjenek a császár parancsának. Más szóval, a világi törvényeket alá kellett rendelni az isteni parancsolatnak, amely szent és sérthetetlen.
Alapvetően a Mózes 2. könyvéből származó Tízparancsolat két kategóriába sorolható. Az első négy parancsolat az ember és Isten közötti kapcsolatot írja le, vagyis azt, hogy mi képezi az Isten iránti megfelelő tiszteletet. A másik hat az emberek közötti kapcsolatokat szabályozza. Jézus a Tízparancsolatra hivatkozott, és az irgalmasságot hangsúlyozta: úgy kell szeretni másokat, ahogyan az ember önmagát szereti. Az Isten iránti tisztelet lehetővé teszi az emberiség számára, hogy változatlanul fenntartsa a méltányosság és igazságosság elvét.
Ugyanez vonatkozik Kínára is, ahol a törvényeket történelmileg császári rendeletek útján hirdették ki. A császárnak, akit az ég fiának tekintettek, a sors útját, valamint az ég és a föld elveit kellett követnie. Ez a „Tao” vagy az „Út”, amelyet Lao-ce és a Sárga Császár tanított. A Han-dinasztia egyik jelentős tudósa, Dong Zhongshu azt mondta: „A Tao nagysága az égből származik. Az Ég soha nem változik, ahogy a Tao sem.” [2] Az ősi kínai szóhasználatban a „menny” a legfelsőbb isteni világra utaló kifejezés. A kínai kultúra erkölcsi alapját a Mennyei Tao-ban való hit képezi. Az így létrejött kínai törvénykezés évezredeken át befolyásolta Kínát.
Harold J. Berman amerikai jogász úgy vélte, hogy a törvényeknek összhangban kell lenniük a társadalmi erkölcs és a hit általános elveivel. Még az egyház és az állam szétválasztása mellett is, a kettő összetartozik. Minden társadalomban az igazságosságnak és a törvényességnek azon kell alapulnia, amit szentnek és szentségesnek tartanak. [3]
Más szóval a törvénynek nemcsak igazságosnak és méltányosnak, hanem szentnek is kell lennie. A modern jogrendszer számos olyan vallási rituálét tartalmaz, amelyek megerősítik hatalmát.
2. A formális jog, mint az elnyomás eszköze a kommunista rendszerekben
A kommunista pártok anti-teista hitrendszerek. Nem áll szándékukban törvényeiket az igaz istenek tanításaihoz igazítani. Céljuk, hogy megszakítsák a társadalom kapcsolatát az ősi kultúrájával és a hagyományos értékeivel. A kommunizmusban kezdettől fogva nem volt kilátás az igazságosságra és a méltányosságra. Ezeket átértelmezték, és a párt iránti engedelmességgel helyettesítették.
Az állami terrorizmus
Egy hagyományos társadalomban a keresztények arról beszéltek, hogy úgy kell szeretni másokat, ahogyan az ember önmagát szereti. A konfuciánusok azt mondják, hogy kedves ember az, aki szeret másokat. Itt a szeretet nem korlátozódik a férfi és nő közötti szűk értelemben vett szeretetre, vagy a családtagok vagy barátok közötti szeretetre. A szeretet magában foglalja a jóindulatot, az irgalmasságot, az igazságosságot, az önzetlenséget és más erényeket is. Ezzel a kulturális alappal a törvény nemcsak szent, hanem a szeretet szellemét is megtestesíti az emberi társadalomban.
Egyetlen jogrendszer sem képes minden lehetséges konfliktust részletesen szabályozni. A törvények nemcsak konkrét szabályozások, hanem teret kell hagyniuk az összes érintett fél szubjektivitásának is. A bírónak a törvény szellemét kell követnie, és a jóság elvét követő ítéletet kell hoznia.
A jeruzsálemi templomban Jézus megdorgálta a farizeusokat képmutatásuk miatt, mert bár szigorúan ragaszkodtak Mózes szavaihoz, figyelmen kívül hagyták a parancsolatokban megkövetelt erényeket, mint például az igazságosság, az irgalmasság, az igazmondás és hasonlók. Jézus nem ragaszkodott a felszínes szavakhoz. Szombaton gyógyított, és nem zsidókkal ült együtt, mert számára a tanokban foglalt jóság szelleme volt a fontos.
Ezzel szemben a kommunizmus a gyűlöletben és az irigységben gyökerezik. A kommunisták nem csak Istent hagyják figyelmen kívül vagy vetik meg, hanem az istenségek által az emberiség számára teremtett kultúrát, életmódot és minden hagyományt is. Marx nem köntörfalazott, amikor kifejezte azt a vágyát, hogy saját magára hozza a romlást, és magával rántsa a világot. Azt mondta: „Megvetéssel vetem a kesztyűmet a világ arcába, és akkor, mint egy teremtő, átsétálok a romok között!.” [4]
Szergej Genadjevics Nyehajev, a cári Oroszország őrült forradalmára „A forradalmi katekizmus” című röpiratában azt írta, hogy a forradalmár „elszakított minden köteléket, amely a társadalmi rendhez és a civilizált világhoz köti, annak minden törvényével, erkölcsével és szokásával, minden elfogadott konvenciójával együtt[…] Ő ezek könyörtelen ellensége, és ha továbbra is velük él, az csak arra van, hogy még gyorsabban elpusztítsa őket”. [5]
Nyehajev egyértelműen kifejezi gyűlöletét a világgal szemben, és a jogállamiság fölé helyezi magát. A „katekizmus” klerikális kifejezést használta a világot megvető szekta víziójának leírására. „Nem vagy forradalmár, ha szimpatizálsz ezzel a világgal” – mondta Nyehajev.
Lenin hasonlóan vélekedett: „A diktatúra olyan uralom, amely közvetlenül az erőszakon alapul, és amelyet semmilyen törvény nem korlátoz. A proletariátus forradalmi diktatúráját a proletariátusnak a burzsoáziával szembeni erőszakos fellépése révén nyerik el és tartják fenn, olyan uralom, amelyet semmilyen törvény nem korlátoz.” [6]
A politikai hatalom gyakorlása a gyilkolás, a kínzás és a kollektív büntetések végrehajtása érdekében, amelyet semmilyen törvény nem akadályoz, nem más, mint állami terror. Ez a brutalitás a klasszikus kommunista rendszerek uralmának egyik első állomása.
Például a bolsevik forradalom egy hónapja alatt, amikor 1917-ben megdöntötték az orosz kormányt, több százezer ember halt meg a politikai harcokban. A bolsevikok létrehozták a CSEKA-t, az „Összoroszországi Különleges Bizottságot”, amelyet végrehajtási jogkörrel ruháztak fel és jogában állt jogi eljárás nélkül, tetszés szerint gyilkolni. 1918 és 1922 között a CSEKA tagjai nem kevesebb, mint kétmillió embert öltek meg tárgyalás nélkül. [7]
Alekszandr Nyikolajevics Jakovlev, aki a Központi Bizottság Ideológiai és Propaganda Osztályán volt miniszter, a Politikai Hivatal tagja és a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) titkára „Századom szakadékai” című könyvének előszavában azt írta: „Csak ebben a században Oroszországban 60 millió ember halt meg a háború, az éhinség és az elnyomás következtében. A közlevéltárak segítségével Jakovlev 20-30 millióra becsülte csak a szovjet üldözési kampányokban megölt emberek számát.
1987-ben a Szovjetunió Politikai Irodája létrehozott egy bizottságot, amelynek Jakovlev is tagja volt, hogy felülvizsgálja a szovjet uralom alatt elkövetett igazságszolgáltatási hibákat. Több ezer eset áttekintése után Jakovlev ezt írta: „Van egy érzésem, amit már régóta képtelen vagyok lerázni. Úgy tűnik, hogy ezeknek az atrocitásoknak az elkövetői egy csoport mentálisan beteg ember, de attól tartok, hogy egy ilyen magyarázat azzal a kockázattal jár, hogy túlságosan leegyszerűsíti a problémát.” [8]
Világosabban fogalmazva Jakovlev úgy látta, hogy a kommunista korszakban elkövetett atrocitások nem hétköznapi emberi gondolatokból vagy indulatokból fakadtak, hanem gondosan megtervezték őket. Ezeket a bűnöket nem a világ javára követték el, hanem az élet iránti mélységes gyűlöletből. A kommunizmus mozgatórugói nem tudatlanságból, hanem rosszindulatból szítják az atrocitásokat.
Nemcsak a Szovjetunióban, hanem az azt követő kommunista rendszerekben, Kínában, Kambodzsában és Észak-Koreában is a mindennapi élet részévé vált az állami terrorizmus.
Amint azt a „Kilenc kommentár a kommunista pártról” című könyv „Hetedik kommentárja” bemutatja, a Kínai Kommunista Párt állami terrorja 60-80 millió ember halálát okozta Kínában az 1973-ban kezdődött reform- és nyitási politika időszakát megelőzően. Az összlétszám talán még a két világháború halálos áldozatainak számát is meghaladja. [9]
Folyamatosan változó normák a jó és rossz megítélésére
Míg a kommunizmus azokban az országokban, ahol hatalmon van, figyelmen kívül hagyja a jogállamiság elvét, hogy az államterrorizmus segítségével biztosítsa az uralmát belföldön, addig a nyugati országokban másként mutatkozik meg. Itt azt állítja, hogy elkötelezett a jogállamiság érvényesítése mellett. Célja, hogy a szabad társadalmakat a kereskedelmi és gazdasági partnerség, a kulturális csere és a geopolitikai együttműködés nevében közös tevékenységekre ösztönözze, miközben beszivárog oda és felforgatja azokat.
Például az 1979-es reform és nyitás során a Kínai Kommunista Párt elfogadta a „büntetőeljárási törvényt”, amelynek célja az igazságszolgáltatás megerősítése volt. Ezt a törvényt azonban nem hajtották végre komolyan.
Marx szerint a törvény a társadalmi osztályok érdekellentéteinek eredménye, és az uralkodó osztály akaratát megtestesítő eszköz. A kommunista párt törvényei nem Istentől származnak, és nem is az emberek iránti őszinte szereteten alapulnak. Nem is az igazságosabb társadalomról szólnak, hanem kizárólag az uralkodó csoport hatalmáról. Csak a kommunista párt érdekei számítanak. Amint a párt céljai és érdekei megváltoznak, a törvényei is megváltoznak.
A hatalomátvétel után a Kínai Kommunista Párt az osztályharcot tekintette vezérelvének, és kisajátította illetve elkobozta a „burzsoázia” vagyonát. Külön törvényeket hoztak létre az „ellenforradalmi tevékenység” bűncselekményének büntetésére. A párt ellenzőit ellenforradalommal vádolták meg, börtönbe vetették vagy lelőtték őket.
Miután a Kínai Kommunista Párt befejezte a tömeges kisajátítás folyamatát a kollektív tulajdon nevében, módot kellett találnia arra, hogy megtarthassa, amit ellopott. A párt áthelyezte a prioritásait a gazdaság kiépítésére, és bevezette az első törvényeket a magántulajdon védelmére.
Ez azonban lényegében nem jelentett mást, mint a kommunista párt érdekeinek védelmét, mivel az egyszerű kínaiak tulajdona a gyakorlatban nem élvez ugyanilyen védelmet. A házak és földek folyamatos erőszakos kisajátítása a „területfejlesztés” érdekében azt mutatja, hogy a rezsim továbbra is erőszakot alkalmaz érdekeinek kíméletlen érvényesítésére.
1999 elején a Kommunista Párt kihirdette, hogy „az államot a törvények alapján kell kormányozni” [10]. Néhány hónappal később megkezdődött a Fálun Gong gyakorlók országos üldözése, akik az őszinteség, a jószívűség és a türelem elveit követik. A Párt létrehozott egy különleges ügynökséget, a Gestapo-szerű „610-es Irodát”, hogy végrehajtsa ezt a Fálun Gong elleni kampányt. Küldetésének teljesítése érdekében a 610-es iroda minden törvényt és bírósági eljárást megkerülhet. A Fálun Gong elnyomása érdekében a közbiztonsági szervek, például a rendőrség, a titkosszolgálat és az igazságszolgáltatás felett érvényesíti az akaratát.
A párt folyamatosan új ellenségképeket kreál, hogy megfélemlítse az embereket, elfedje szörnyű bűntetteit, és elérje a saját érdekében folytatott brutális elnyomás célját. Az üldözés formái és célpontjai folyamatosan változnak, például ide tartoznak a földbirtokosok és a kapitalisták elleni kampányok, a diákok lemészárlása a Tienanmen téren 1989-ben, a Fálun Gong gyakorlók elnyomása és az emberi jogi ügyvédek üldözése.
Ennek megfelelően a törvénynek is változnia kellett. A párt több mint 60 év alatt négy alkotmányt hirdetett ki, amelyek közül az utolsó az 1982-es bevezetése óta négyszer is átdolgozáson esett át. A Kínai Kommunista Párt számtalan politikai kampányban szerzett tapasztalatot, és elferdítette a törvényt. Célja mindig az, hogy álcázza és leplezze az indítékait és a cselekedeteit. Néha még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy elrejtse a törvények semmibe vételét.
A Kínai Kommunista Párt hivatalosan megtagadja a törvények betartatását
A Kínai Kommunista Párt nagyszerű kifejezésekkel töltötte meg alkotmányát, hogy azt az illúziót keltse, hogy támogatja a jogállamiságot és tiszteletben tartja a nemzetközi normákat. A gyakorlatban azonban az alkotmányt soha nem tartják be szigorúan. Az olyan jogok, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a hit szabadsága és az egyesületek vagy pártok alapításának szabadsága valójában nem élveznek védelmet.
A marxista elmélet szerint a törvények az uralkodó osztály akaratát tükrözik, és csupán eszközként szolgálnak az uralkodásukhoz. Egy kommunista párt tehát azért hoz és módosít törvényeket természetesen, hogy elnyomja az ellenségeit.
Egy ilyen rendszerben bárki, aki meg meri kérdőjelezni az „uralkodó osztály akaratát” – vagyis bárki, aki szembeszáll a kommunista párt érdekeivel – osztályellenségként jogi üldözés célpontjává válhat, legyen szó akár munkanélküliekről, leszerelt katonákról, parasztokról, akiknek a földjét kisajátították, emberi jogi ügyvédekről vagy egyszerűen csak a megélhetésért küzdőkről.
A kommunista országokban dolgozó jogászok számára a törvények „gumiparagrafusok”, amelyeknek meg kell felelniük a politikai diktátumoknak. Amikor egy ügyvéd hivatkozik egy törvényre, és próbál az igazságosság mellett érvelni, a bíró és az ügyészek elhallgattatják őt azzal, hogy a törvény feltételezett értelméről beszélnek. Világosan kimondják, hogy a bíróságot a kommunista párt irányítja, és a párt utasításait kell követnie. Függetlenül attól, hogy az egyes bírósági tisztviselők mit gondolnak, amit mondanak, az valóban a kommunista rezsimek alatt létező törvény szellemét tükrözi.
A kínai igazságszolgáltatási rendszerben a bírák az üldözött Fálun Gong gyakorlók elleni meghallgatásokon olyan dolgokat mondanak, mint: „Miért hivatkozik a törvényre? Engem csak a politika érdekel.” „A párt nem engedélyezi a védelmet. A törvény az, amit a vezetők mondanak!” „A bíróságot a Kommunista Párt irányítja, tehát követnünk kell a párt irányvonalát.” „A Fálun Gong ügyekben nincs szükség jogi eljárásra.” „Ne beszélj nekem a lelkiismeretről.” [11]
Francis Bacon (1561-1626) angol filozófus „Az igazságszolgáltatásról” című cikkében ezt írta: „Egyetlen gonosz ítélet jobban fáj, mint sok gonosz bűn. Mert ezek csak a patakot rontják meg; a gonosz ítélet a víz forrását rontja meg.” [12]
Mivel a kommunista párt törvényei folyamatosan változnak, és csak szelektíven alkalmazzák őket, az ilyen törvényeknek egyáltalán nincs szentsége. Ráadásul a kommunista ‘jogszellem’ azon a tényen alapul, hogy a jogrendszer eszközként szolgál az uralkodó osztály számára. Az elmúlt évszázadban ez számtalan igazságtalanságot szült és 80-100 millió ártatlan ember halálát okozta. Ezt a véradósságot egyetlen kommunista párt vezére sem tudja valaha is jóvátenni.
„A gyilkosnak az életével kell fizetnie, mint az adósnak pénzzel” – mondja egy kínai közmondás. Ha a kommunista párt valóban alkalmazná a törvényeit, akkor önmagát kellene felelősségre vonnia a véres történelméért.
3. Hogyan torzítja el a kommunizmus a törvényeket nyugaton
A kommunista országokban a gonosz kísértet manipulálja a törvényeket, hogy a saját fenntartásának eszközévé tegye azokat, hogy megerősítse ideológiai uralmát és elnyomja az embereket. A szabad országokban a hagyományos hit és a jog erkölcsi alapjainak aláásásával, a jó és a rossz mércéinek eltorzításával, a jogalkotás és a végrehajtás hatalmának megragadásával, és így démoni normák normaként való meghonosításával foglalkozik.
A szabad országokban igyekszik aláásni a hagyományos hitet és a jog erkölcsi alapjait, valamint igyekszik eltorzítani a jó és a rossz normáit. Magához ragadja a hatalmat a törvényhozásban és végrehajtásban, amely lehetővé teszi számára, hogy ezzel démoni normákat állítson fel szabványként.
A törvények erkölcsi alapjának aláásása
A valláson és a hiten alapuló jog szent. Amikor a kommunista pártok és a különböző követőik világszerte az ateizmust és az evolúció elméletét hirdették, megszakadt a kötelék a törvények és Isten között. A törvény nagyrészt a bosszú, a választottbíróság, az alkudozás és az állami támogatások odaítélésének kérdéseire korlátozódott. E nyomás hatására a törvények isteni természete elkezdett megváltozni. A törvények szerepe már nem a méltányosság és az igazságosság fenntartása volt, hanem inkább a társadalom elképzeléseinek és vágyainak kifejező eszközeivé váltak. Ez megnyitotta az ajtót a kommunista kísértet előtt. Földi csatlósai révén törvényeket hoztak a társadalom felforgatására. Így az ördög jóval közelebb került a pusztító céljaihoz.
Az Egyesült Államokban a kommunista befolyás a „társadalmi igazságosság” és a modern liberalizmus fogalmával a szabadság, a haladás és a tolerancia fogalmát a maga módján értelmezte újra. Ily módon megváltoztatta a társadalom erkölcsi állapotát és ezáltal a jog erkölcsi alapjait. A jog erkölcsi és vallási alapjainak elutasítására és lerombolására irányuló mozgalmak hatása nyilvánvalóan mutatkozik meg abban, hogy milyen típusú törvényeket lehet elfogadni, és hogyan ítélkeznek a bírák.
A házasságot például a hagyományos vallások szent intézménynek tekintik, egy férfi és egy nő között. Az azonos neműek házassága értelemszerűen sérti ezt a tanítást, és a társadalomba való bevezetése a házasságra vonatkozó törvények jogi meghatározásának és értelmezésének megváltoztatását igényli. Ha viszont az emberek betartják az isteni parancsolatot és ragaszkodnak a hitük által meghatározott normákhoz, akkor a társadalom erkölcsi állapota változatlan marad. A világi törvények ezáltal stabilak maradnak, mert az istenségek által meghatározott elveken alapulnak. Ha az istenségek 2000 évvel ezelőtt erkölcstelennek tartottak egy bizonyos viselkedést, akkor annak ma is erkölcstelennek kell lennie.
A liberalizmus ezzel szemben elutasítja a hagyományos hitet és erkölcsi normákat. Az erkölcsöt egy szekuláris megállapodásnak tekinti, amely a társadalom fejlődésével változik. A házasságot ezért egy egyszerű szerződésként értelmezik két olyan ember között, akik hajlandóak elkötelezni magukat egymás mellett. Az azonos neműek házasságának elismerése az állítólagos szabadság vagy haladás elvén alapul, de ez az elv nagyon könnyen megváltoztatható, és elkerülhetetlenül a törvények korrupciójához vezet.
A liberalizmus és a progresszivizmus a hagyományos erkölcs és az igazságosság szétválását eredményezte. Ezt tükrözi egy abortuszügy, amely 1992-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága elé került. Az üggyel foglalkozó bírák közül hárman a következőket nyilatkozták: ” Néhányan közülünk, mint egyének úgy érezzük, hogy az abortusz mélyen ellenkezik legalapvetőbb erkölcsi elveinkkel, ez azonban nem lehet döntő tényező a döntésünkben. A mi szerepünk az, hogy meghatározzuk a szabadság fogalmát mindenki számára, és nem a saját erkölcsi kódexünk előírása.” [13]
Más szóval, a bírák úgy érveltek, hogy a törvény a szabadságot az erkölcs fölé helyezi, és hogy a szabadság és az erkölcs értékei elkülönülnek egymástól. De a szabadság, ahogyan azt az amerikai alapító atyák megállapították, „magától értetődő” elv. Vagyis az emberi, általánosan érvényes értékek nem változnak a kultúrák révén, azokat Isten – vagy ahogy az amerikai alkotmány fogalmaz, a Teremtő – adományozta. A Teremtő által meghatározott egyetemes normák elutasítása az úgynevezett szabadságjogok spektrumának növelése érdekében az ördög módszere arra, hogy eltorzítsa a törvényt, és az emberiséget a vesztébe vezesse.
A törvényhozás és az igazságszolgáltatás feletti hatalom megszerzése
Ahhoz, hogy egy törvény jogerőre emelkedjen, számos lépésen kell keresztülmennie. Ezek közé tartozik a törvény megalkotása, a politikai jóváhagyás, az alkotmányossági felülvizsgálat és az igazságszolgáltatás általi végrehajtás. E folyamat során a tudományos élethez, az oktatáshoz, a médiához, a jogi körökhöz, sőt a szórakoztatóiparhoz kötődő egyének vagy csoportok befolyást gyakorolnak a jogalkotásra és a joggyakorlatra.
A kommunizmus kísértete arra törekszik, hogy képviselői a társadalomban átvegyék az irányítást a jogalkotás és a törvények végrehajtása felett. Ezért a különböző politikai intézmények és szervezetek, amelyeket a kommunizmus kísértete befolyásol és kihasznál, megpróbálnak baloldali kommunista érzelmű embereket kormányzati tisztségekhez és fontos pozíciókhoz juttatni az igazságszolgáltatásban. Ezáltal azok bírák, ügyészek vagy egyéb tisztviselők lesznek.
Egy liberális elnök mindent tőle telhetőt megtesz, hogy hasonlóan gondolkodó bírákat nevezzen ki a Legfelsőbb Bíróságba, ahol azok a befolyásukat a törvények aláásására fogják felhasználni, vagy pedig a végrehajtó hatalmával fog élni a jogrendszer megkerülésének érdekében. Történelmileg a liberális amerikai elnökök hajlamosak voltak több kegyelmet megadni. Az egyik legutóbbi kormányzati ciklusban az elnök 1385 elítélt büntetését változtatta meg, és összesen 212 elítéltnek adott kegyelmet, ami a legnagyobb szám Harry S. Truman elnök hivatalba lépése óta. [14] Nem sokkal a Fehér Ház elhagyása előtt ugyanez az elnök 209 további személy büntetését enyhítette, 64 másiknak pedig kegyelmet adott. A kegyelemben részesültek többsége kábítószer-bűnöző volt. Az egyik kivétel egy férfi volt, akit 700 000 titkos katonai dokumentum közzétételével vádoltak meg és találtak bűnösnek. Az „elnöki kegyelemmel” csökkentették a büntetését, és a harmincöt éves büntetésből csak négy évet ült le. [15]
Bár az elnöknek alkotmányos joga van a kegyelem megadására, e jogkör túlzott gyakorlása ellentétes a törvény funkciójával és céljával. A törvények arra szolgálnak, hogy megbüntessék a helytelen cselekedeteket és támogassák a tisztességes polgárokat.
1954-ben Lyndon B. Johnson texasi szenátor, aki később az Egyesült Államok 36. elnöke lett, előterjesztette a „Johnson-kiegészítést”. Az alkotmány ezen módosítása megtiltotta a nonprofit szervezeteknek, köztük az egyházaknak is, hogy bizonyos tevékenységekben részt vegyenek. A szabálysértők adómentességét visszavonhatták. Erre való tekintettel a keresztény egyházak arra utasították a papjaikat, hogy prédikációikban kerüljenek bizonyos politikai témákat, mint például az abortusz, a homoszexualitás, az eutanázia vagy az őssejtkutatás.
A kommunizmus kísértete manipulálta az összes politikai csoportot is, hogy a politikai választásokon keresztül befolyásolja az ügyészségi eljárást. Egy kerületi ügyész, akit egy progresszív pártfogó és politikai csoport hozott pozícióba, az első héten 31 ügyészt bocsátott el. A „tömeges bebörtönzések” megszüntetésére szólított fel, és elrendelte, hogy a hivatalának többi tagja hagyjon fel a marihuána birtoklásával kapcsolatos büntetőeljárásokkal. Más államokban is történtek hasonló esetek. Az ügyészek szakszervezetének elnöke szerint ennek az a hatása, hogy az ügyészek csak azokért a törvényekért fognak kiállni, amelyeket végre tudnak hajtani. Véleménye szerint nagyon kockázatos, amikor az ügyészeket arra kérik, hogy hagyják figyelmen kívül a törvényeket, amelyek betartására felesküdtek. [16]
A bírák feladata továbbá a közigazgatási szervektől származó végzések hatályon kívül helyezése. Az Egyesült Államok bevándorlási törvénye például feljogosítja az elnököt arra, hogy vészhelyzetben megtagadja a külföldiek belépését. Néhány liberális befolyású bíró azonban vallási diszkriminációnak minősítette a közelmúltban hozott elnöki beutazási tilalmat. Döntéseik több mint négy hónapig késleltették a tilalmat, amíg a Legfelsőbb Bíróság meg nem erősítette a végrehajtó hatalom intézkedését.
Az ügyvédek nagy hatással vannak a bírósági döntésekre. Egy jogi társulás politikai irányultsága közvetlen hatással lehet arra, hogy a törvény szelleme megvalósítható-e. Az egyik, az Egyesült Államokban országszerte jelen lévő ügyvédi szövetség alapítója önjelölt szocialista, aki a kollektív tulajdonban hisz, és azt mondja, hogy célja a kommunizmus megteremtése. [17] A szövetségnek országszerte több tízezer tagja van, éves költségvetése pedig több százmilliós nagyságrendű. Pert indítottak az azonos neműek házasságának, a homoszexuálisok gyermek örökbefogadási jogának és az abortuszhoz való jog támogatására, valamint a homoszexualitás, a biszexualitás és hasonlókkal szembeni diszkrimináció elleni küzdelem érdekében.
A liberálisok és a progresszívek fontos politikai pozíciókat töltenek be az Egyesült Államokban, és uralják a tudományos életet, a médiát és a társadalmi mozgalmakat is. Mindez lehetővé tette az ördög számára, hogy példátlan hatalmat gyakoroljon a jogalkotási és igazságszolgáltatási folyamatok felett.
Rosszindulatú törvények elfogadása
- Isten imádatának megtiltása
Isten központi helyet foglal el az amerikaiak mindennapi életében. Az ország mottója: „Bízunk Istenben”. Ez nemcsak az amerikai nemzeti himnusz szövegében, hanem a mindennap használt dollárbankjegyeken is megjelenik. Az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozata Istent nevezi meg Teremtőként, és kijelenti, hogy az emberi jogok azok, amelyeket a Teremtő adott az embereknek. Minden amerikai kormánytisztviselő, beleértve az elnököket és a bírákat is, azt mondja, hogy „Isten engem úgy segéljen”, amikor felesküszik. Az elnöki beszédek leggyakoribb befejezése az „Isten áldja Amerikát”. Az állami iskolákban elhangzó hűségeskü az Egyesült Államokat „egy nemzet Isten alatt” néven említi.
E hagyományok egy része több mint kétszáz éves múltra tekint vissza, szinte az ország alapítása óta. Az elmúlt 60 évben azonban a kommunista eszmék hívei könyörtelenül támadták őket.
A fent említett országos ügyvédi szövetség el akarja távolítani a Tízparancsolatot az Egyesült Államokban a nyilvánosság elől. A leghíresebb eset Montgomeryben, Alabamában történt. 2001-ben az egyesület követelte a Tízparancsolatot tartalmazó tábla eltávolítását, amely az állami bíróság épületének csarnokában volt elhelyezve. Találtak egy bírót, akit az akkori demokrata elnök nevezett ki az ügy tárgyalására. A bíró 76 oldalas ítéletében az ügyvédi szövetség javára döntött. Az ítélet részletei nevetségesen hangozhatnak. A bíró például azt állította, hogy a csarnok „ünnepélyes hangulata”, a palatábla mögötti freskók és a vízeséssel ellátott panorámaablak által teremtett hangulat elég ok arra, hogy a Tízparancsolatot eltávolítsák. A bíró többek között azt mondta, hogy a tábla „ferde teteje” egy nyitott Bibliára hasonlít, és a nézőknek „okot ad arra, hogy úgy érezzék, mintha Alabama állam a kereszténységet népszerűsítené, támogatná, előnyben részesítené vagy favorizálná”. [18]
És a történet nem itt kezdődik és nem is ezzel nem ér véget. A Legfelsőbb Bíróság már 1980-ban megtiltotta a Tízparancsolat közszemlére tételét az állami iskolákban. Ez a döntés általános mozgalmat váltott ki országszerte, hogy eltávolítsák a Tízparancsolatot a nyilvánosság elől. Utah államban az ügyvédi szövetség még jutalmat is felajánlott azoknak, akik hajlandóak voltak jelenteni a még le nem vett táblákat és plaketteket. [19]
Egy amerikai fellebbviteli bíróság 2002. június 26-án kimondta, hogy az állami iskolák nem engedhetik meg, hogy az iskoláikban esküt tegyenek, mivel azok az „Isten alatt” szavakat tartalmazzák. Ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróság végül 2004 júniusában hatályon kívül helyezte. [20]
Ez egy folyamatban lévő jogi csata. Az amerikai nemzeti himnusz, a nemzeti mottó, a hűségeskü, az iskolai imák és hasonlók az ateisták és a baloldali aktivisták támadásának tárgyát képezik.
Itt rövid magyarázatra van szükség annak tisztázása érdekében, hogy a fent használt „Isten” kifejezés a Függetlenségi Nyilatkozatban említett Isten-re vagy „Teremtő”-re való általános utalást jelenti. Minden vallásnak megvan a maga megértése és felismerése a Teremtőről. Ezért maga az „Isten” szó nem támogat semmilyen vallást, és nem sérti az Egyesült Államok alkotmánymódosításait. Egy mélyen hívő nemzetben egy olyan szélsőséges mozgalom felemelkedése, amely be akarja tiltani Isten nyilvános dicséretét, jól tükrözi, hogy az ördög milyen mértékben lépett be a jogalkotás területére.
- Az Alkotmány szellemének megváltoztatása az értelmezés és a joggyakorlat révén
Az amerikai alkotmány megalkotásakor az amerikai alapító atyák létrehozták a hatalmi ágak szétválasztását, és eredetileg az igazságszolgáltatás rendelkezett a legkevesebb hatalommal. A kongresszus (a törvényhozó ág) felelős a törvények elfogadásáért, az elnök (a végrehajtó ág) pedig a közigazgatásért – vagyis azokért, akik végrehajtják és érvényesítik a törvényeket. A Legfelsőbb Bíróság (az igazságszolgáltatás) nem rendelkezik sem törvényhozói, sem kormányzói hatáskörrel. Miközben a Legfelsőbb Bíróság a Hűségesküvel kapcsolatos ügyet tárgyalta, a közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy az amerikaiak 90 százaléka támogatta az „Isten alatt” kifejezés megtartását. A képviselőházban 416-an szavaztak a megtartása mellett, és csak hárman szavaztak ellene. [21] A szenátusban 99-0 arányban szavaztak mellette. [22] A kongresszus döntése az amerikai közvélemény valós véleményét tükrözte.
Megválasztott képviselőként a Kongresszus tagjainak és az elnöknek kettő és hat év közötti mandátuma van, mielőtt újabb választásra kerülne sor. Amíg a közvéleményt és a társadalom főáramát az isteni erkölcsi normák vezérlik, addig az elnök és a társadalom főáramának balra sodródása korlátozott. Ha például a társadalom többsége ellenzi az azonos neműek házasságát, akkor egy képviselő vagy szenátor nehezen tudja támogatni azt. Ha ezek a politikusok nem követik a közvéleményt, azt kockáztatják, hogy leszavazzák őket.
Másrészt a Legfelsőbb Bíróság bíráinak nem kell figyelniük a közvéleményre, mivel életük végéig betöltik ezt a tisztséget. Ha egyszer kinevezik őket, évtizedekig szolgálhatnak. Ráadásul csak kilenc bíró van. Viszonylag könnyebb befolyásolni ennek a kilencnek a döntéseit, mint megváltoztatni a társadalom teljes főáramának véleményét.
A bírák a törvények alapján hozzák meg ítéleteiket, a törvények pedig az Alkotmány alapján születnek vagy vesztik hatályukat. Ezért ahhoz, hogy a társadalmat jogalkotás útján meg lehessen változtatni, elengedhetetlen az Alkotmány módosítása. Az Egyesült Államokban az alkotmány módosításához a kongresszus kétharmadának és az államok háromnegyedének támogatása szükséges. Ezek a szigorú intézkedések megnehezítik az Alkotmány teljes megváltoztatását.
A progresszívek stratégiája tehát nem az alkotmány megváltoztatása, hanem az alkotmányban szereplő szavak eredeti jelentésének megváltoztatása az újraértelmezés révén. Az Alkotmányt „élő” és folyamatosan fejlődő dokumentumnak tekintik, amely a baloldal nézeteit valósítja meg. A politikai baloldal nézeteit a Legfelsőbb Bíróság bíráinak döntései révén törvényekké alakítják át. Így gyakorolják az akaratukat az Alkotmány felett, ami az Alkotmány aláásásával egyenértékű.
Az isteni parancsolatokat már nem tekintik a legfőbb elvnek. Az Egyesült Államok alkotmányára súlyos csapást mértek a Legfelsőbb Bíróság liberális bírái. Mivel a Legfelsőbb Bíróság döntései véglegesek, és azokat az elnöknek is tiszteletben kell tartania, az igazságszolgáltatás egyre nagyobb hatalmat kap az alapító atyák által létrehozott három hatalmi ág között. A gyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság bírái jogalkotási, sőt végrehajtási hatáskörökre is szert tettek.
A Legfelsőbb Bíróság liberális bíráinak döntései súlyos következményekkel jártak az amerikai társadalomra, amelyeket nehéz lesz orvosolni. A dolgok jelenlegi állása szerint a Legfelsőbb Bíróság az általa meghozott ítéleteken keresztül elrendelheti a Tízparancsolat eltávolítását a közoktatási intézményekből és a közterületekről, átírhatja a büntetőeljárásokat, adókat emelhet, elismerheti az abortuszhoz és az azonos neműek házasságához való jogot, engedélyezheti a pornográfia közzétételét és bemutatását, és így tovább.
Az igazságszolgáltatás egyre növekvő felsőbbrendűsége és a liberális bírák ítélkezése a kommunizmus kísértetének fontos eszközt adott a kezébe a tervei megvalósításához.
- Obszcén tartalmak népszerűsítése a szabadság nevében
Az 1960-as évek az amerikai társadalom mélyreható változásainak korszaka volt. A baloldali diákok voltak a háborúellenes mozgalom, a rock’n’roll, a hippikultúra, a feminista mozgalom, a „szexuális felszabadítás” és más hagyományellenes áramlatok motorjai, káoszt okozva az egész országban.
A Legfelsőbb Bíróság főbírája ebben az időszakban a liberális Earl Warren volt. Warren főbírói megbízatása alatt a Legfelsőbb Bíróság igen befolyásos és nagy horderejű döntéseket hozott. Ezek közé tartozott az ima betiltása az állami iskolákban[23] és az explicit szexuális tartalmú kiadványok engedélyezése. [24]
Phyllis Schlafly szerző a „The Supremacists: The Tyranny of Judgesand How to Stop It” című könyvében statisztikákat közölt arról, hogy 1966 és 1970 között a Legfelsőbb Bíróság összesen 34 olyan ítéletet hozott, amely az obszcén tartalmak betiltására vonatkozó alacsonyabb szintű bírósági döntéseket helyezett hatályon kívül. [25] A Legfelsőbb Bíróság ítéletei nem voltak aláírva, és a legtöbbjük csak egy vagy két sorból állt. Más szóval, még maguk a bírák sem vették a fáradságot, hogy racionálisan alátámasszák a döntéseiket.
1966-ban Hollywood feloldotta az obszcén tartalmak filmekben való megjelenítésére vonatkozó korlátozásokat. Ezt hamarosan a különböző típusú pornográf művek sokasága követte, amelyek mára a társadalom minden szegletét áthatják.
Az amerikai alkotmány első kiegészítése garantálja a szólásszabadságot, de ez kifejezetten a politikai véleménynyilvánításhoz való jogra irányul, nem pedig pornográf tartalom előállítására és terjesztésére.
- A kábítószerrel való visszaélés legalizálása
Miközben a világ 2017. december 31-én az új év köszöntésére készült, a CNN egy olyan bejátszást sugárzott, amelyben többször is látható volt egy marihuánát szívó riporter. Nyilvánvalóan a kábítószer hatása alatt, zavarodottnak tűnt, és nem volt tisztában azzal, hogy mi történik körülötte. Az adást széles körű kritika fogadta. [26]
1996-ban Kalifornia volt az első amerikai állam, amely a marihuánát vényköteles gyógyszerként legalizálta; ezt nem sokkal később számos állam követte. 2012-re Colorado és Washington legalizálta a marihuána „rekreációs célú” használatát, vagyis legalizálták a kábítószerrel való visszaélést. Ebben a két államban a marihuána termesztése, előállítása és értékesítése felnőtteknek teljesen legális. Ugyanezt legalizálták Kaliforniában. 2018 júniusában a kanadai kormány bejelentette, hogy a marihuána használata a közeljövőben az egész országban legális lesz. A marihuána egyike azoknak a kábítószereknek, amelyeket az ENSZ kábítószer-egyezménye szerint szigorúan ellenőrizni kell. A marihuánával való visszaélés hallucinációkhoz és életveszélyhez vezethet.
Amellett, hogy a kábítószerek súlyos károkat okoznak az emberi szervezetben, pszichológiai függőséget is okoznak. Ha az emberek egyszer függővé válnak, képesek minden erkölcsi gátlást feladni, hogy még több drogot szerezzenek. Másrészt, azok, akik támogatják a marihuána legalizálását, úgy vélik, hogy a legalizálás hatékony módja lenne a kábítószer-kereskedelem visszaszorításának. Szerintük a legalizálás lehetővé tenné a kábítószer szigorúbb szabályozását, és ezáltal csökkentené a kábítószerrel kapcsolatos bűnözést.
A kábítószerek legalizálásától sok kormány dollármilliárdok megtakarítását várja. Mivel azonban egyre több ember válik függővé, és veszíti el a kedvét a munkától illetve szenved a rossz egészségi állapottól, a produktivitás csökken, és a társadalom által teremtett jólét visszaesik. Nyilvánvaló, hogy a kábítószerek legalizálása hosszú távon nem növelheti az állami bevételeket.
Továbbá a jó és rossz megítélésének nem a gazdasági hasznon, hanem az isteni elveken kell alapulnia. A hagyományos erkölcs az emberi testet szentnek tekinti, mert Isten képmására teremtették. A nyugati vallások számára az emberi test a „Szentlélek temploma”, míg a keleti hagyományok szerint a test a művelésben való emelkedés révén Buddhává vagy Taová fejleszthető. A kábítószerrel való visszaélés tehát megszentségtelenítés.
A Los Angeles Times beszámolója szerint a marihuána amerikai legalizálásának egyik legfontosabb szószólója egy gazdag progresszív személyiség. [27] 2017 márciusában hat szenátor levelet írt az amerikai külügyminisztériumnak, amelyben azt kérte, hogy vizsgálják ki, hogy az alapítványát a progresszivizmus külföldi népszerűsítésére és a konzervatív kormányok aláásására használja. [28]
A kábítószerek legalizálása egy újabb lépés, hogy az emberek elveszítsék gátlásaikat, és elszakadjanak az isteni világtól. Amikor a társadalomban nyugtalanság és gazdasági visszaesés tapasztalható, a kommunisták számára megteremtődnek a feltételek a politikai hatalmuk megalapozására.
- Az azonos neműek házasságának legalizálása
A Teremtés könyve leírja Sodoma városának pusztulását. A halálra ítélt városlakók egyik bűne a homoszexualitás volt. Innen ered a „szodómia” kifejezés, amely eredetileg a férfiak közötti szexuális kapcsolatokat írta le. Bárki, aki alapvetően ismeri a Bibliát, tudja, hogy a homoszexualitás Isten akarata ellen való [(3Mózes 18,22) „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak.”].
2015 júniusában az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága öt-négy arányban úgy döntött, hogy az azonos neműek házassága az alkotmány által garantált jog. [29] A döntés meghozatalakor az akkori amerikai elnök a Fehér Ház hivatalos Twitter-fiókján a zászlót az LMBT-jogok támogatása érdekében szivárványos zászlóra cserélte. A Legfelsőbb Bíróság döntése megtiltotta annak a tizennégy államnak, amelyekben tiltva volt az azonos neműek házassága, hogy érvényt szerezzenek ezeknek a törvényeknek.
2015 augusztusában egy Rowan megyei hivatalnok megtagadta a házassági anyakönyvi kivonat kiállítását az azonos nemű pároknak. Később öt napra őrizetbe vették, mert ellenszegült az amerikai szövetségi bíróságnak a dokumentumok kiadására vonatkozó végzésnek. A bíróság ezzel tulajdonképpen megsértette a hitélet szabadságához való alkotmányos jogát. [30]
Amikor a Legfelsőbb Bíróság az azonos neműek házasságának legalizálása mellett döntött, Arkansas volt kormányzója és korábbi republikánus elnökjelöltje Mike Huckabee „bírói zsarnokságnak” minősítette azt. [31]
Phyllis Schlafly alkotmányjogász és író kilenc módszert sorol fel, amelyekkel a bírák aláássák a társadalom erkölcsét. Átírják az alkotmányt, ellenzik az Isten szó említését, újraértelmezik a házasság fogalmát, aláássák az USA szuverenitását, népszerűsítik a pornográfiát, támogatják a feminizmust, akadályozzák a bűnüldözést, beavatkoznak a választásokba és új adókat vetnek ki. [32]
2017-ben 25 ország illetve terület ismerte el vagy fogadta el hivatalosan az azonos neműek házasságát, köztük olyan fejlett nyugati országok, mint az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Spanyolország, Norvégia, Dánia, Finnország, Svédország, Portugália, Belgium, Ausztrália, Új-Zéland és Kanada. Ez aggasztó fejlemény. A törvénynek megvan a hatalma arra, hogy fenntartsa az erkölcsöt, vagy új irányba mozdítsa el az erkölcsi normákat. A hagyományos erkölcsi értékektől eltérő viselkedés legalizálása ugyanaz, mintha a kormány és a törvények arra utasítanák az embereket, hogy árulják el az erkölcsöt és ne engedelmeskedjenek Isten parancsolatainak.
A politikai korrektség hatására a kaotikus társadalmi viszonyok kritikája – akár az emberek, akár a polgári egyesületek vagy különösen a vallási csoportok részéről – könnyen megakadályozható és betiltható a politika vagy a törvények szintjén.
Az erkölcstelen viselkedés legalizálása után a kritikusokat gyakran vádolják a törvény megsértésével. A jog eszközzé vált, hogy megfojtsa az emberek erkölcsi ítélőképességét. Lényegében a homoszexualitást támogatja, és arra bátorítja az embereket, hogy engedjenek minden vágynak és degenerációnak.
- A személyes felelősség megszüntetése
A hagyományos vallások hangsúlyozzák a személyes felelősség fontosságát. A Bibliában Ezékiel könyve apát és fiút példázatként használja a jó és rossz példaképek ábrázolására. Bár apa és fia, mindegyik a saját magatartásáért felelős, és csak a saját magatartásáért. Ahogy a Biblia mondja: „ki mint vet, úgy arat„. A kínai hagyományok szerint a jóság jót szül, a rossz pedig büntetést von maga után, ami ugyanazt az elvet jelenti.
A szabadság felelősséget jelent. Az embernek joga és szabadsága van ahhoz, hogy meghatározza gondolatait, beszédét és cselekedeteit. Saját döntéseiért is felelősnek kell lennie. Ha valaki egyszer bűncselekményt követ el, annak megfelelően kell büntetni. Ez az igazságosság elve.
A liberális bírák azonban arra bátorítják az embereket, hogy kibújjanak a felelősség alól, és a felelősséget az uralkodó társadalmi viszonyokra, valamint a gazdasági vagy faji háttérre, a fizikai és mentális egészségi állapotra, az iskolázottságra és más demográfiai paraméterekre hárítsák, hogy a bűnözők elkerülhessék a törvényes büntetést.
A bűnüldözés korlátozása
Liberális befolyás alatt sok bíró vagy törvényhozó szándékosan korlátozza a bűnüldözés törvényes hatalmát azáltal, hogy szemet huny a bűnözés felett. A kommunizmus kísértete tehát az államapparátus megbénítására törekszik, hogy társadalmi nyugtalanságot szítson, ami viszont ürügyként szolgálhat az állami szerepvállalás kiterjesztésére, vagy megteremtheti a szükséges feltételeket egy államcsínyhez vagy forradalomhoz.
Számos államban szélsőbaloldali törvényeket fogadtak el. Tipikus példa erre a „menedékállam” törvény. A „menedékállam” törvény többek között megtiltja a szövetségi ügynököknek, hogy illegális bevándorlókat tartsanak fogva a helyi börtönökben, beleértve azokat is, akik ellen elfogatóparancsot adtak ki. A helyi rendőrségnek tilos együttműködnie a szövetségi ügynökökkel a bevándorlási törvények végrehajtása érdekében.
Ez jelentős biztonsági kockázatot jelent a lakosságra nézve. 2015 júliusában Jose Ines Garcia Zarate illegális bevándorló lelőtt egy fiatal nőt, aki a Fisherman’s Wharf mentén sétált San Franciscóban. Zarate büntetett előéletű volt: hét kábítószerrel, rablással és fegyvertartással kapcsolatos bűncselekménnyel vádolták, és ötször kiutasították. Amikor San Franciscóban elfogadták a „menedékállam” törvényt, Zarate-t kiengedték az őrizetből, és elmenekült a szövetségi bevándorlási hatóságok elől, akik hatodik alkalommal akarták kitoloncolni.
Amikor egy bűnözőt bíróság elé állítanak, az ügyészségre rendkívül szigorú követelmények nehezednek. Ez látszólag a gyanúsítottak törvényes jogainak védelmét szolgálja, de gyakran azt eredményezi, hogy a bűnözők kihasználhatják a törvény kiskapuit. Az okosabb gyanúsítottak, vagy azok, akik bizonyos státuszt vagy kiváltságokat élveznek, akik ismerik a törvényt és a jogszabályokat, vagy akik hozzáértő ügyvédeket alkalmaznak, késleltethetik a bírósági eljárásokat, ami jelentős költségekkel jár az igazságszolgáltatási rendszer számára. Néha nagyon nehéz bíróság elé állítani még azokat az embereket is, akiknek a bűnössége nem kétséges.
A „szexuális felszabadulás” terjedésének hatására a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben hozott ítéletek gyakran hivatkoznak a legújabb kutatások eredményeire, amelyek szerint a visszaélések által okozott kár minimális vagy nem létező volt. Sok ügyet egyszerűen úgy oldottak meg, hogy csökkentették a szexuális bűnözők büntetését. [33]
Sok közönséges bűnöző eredeti büntetését is csökkentették a költségvetési megszorítások vagy a fogvatartottak jogai miatt. A valódi motiváció azonban a politikai korrektség – a törvény erejének gyengítése, a társadalmi rend megzavarása és a kormányzat további terjeszkedésének előkészítése.
Ahhoz, hogy a törvények igazságosak legyenek, szigorúan meg kell büntetnie azokat, akik megbocsáthatatlan bűnöket követnek el. A gyilkosságot ősidők óta halállal büntetik. Napjainkban azonban egyes országok és területek eltörölték a halálbüntetést a humánusság, a tolerancia vagy az élet állítólagos tiszteletéből fakadó okokból.
Az elferdült liberalizmus és a progresszivizmus hatására egyesek a bűncselekmény súlyától függetlenül indokolatlanul nagy hangsúlyt fektetnek a fogvatartottak jogaira, miközben furcsa módon hallgatnak az áldozatok jogairól. Ha egy gyilkost az adófizetők pénzéből etetnek és helyeznek el, a szabadságának elvesztése aligha méltányos cserébe az áldozat haláláért és az áldozat hozzátartozóinak okozott traumáért.
Az Egyesült Államokban számos kutató úgy találta, hogy a halálbüntetés nagyon hatékony visszatartó erő a bűnözéstől. David Muhlhausen, a Heritage Foundation stratégiai tanácsadója 2007-ben a szenátus igazságügyi bizottsága előtt azt vallotta, hogy a halálbüntetés elrettentő hatású és életeket menthet.
Az 1990-es években három professzor az Egyesült Államok háromezer városának bűnügyi statisztikáit tanulmányozta húsz éven keresztül, és arra a következtetésre jutottak, hogy „minden egyes kivégzés átlagosan tizennyolc gyilkossággal kevesebbet eredményez”. [34]
Még a halálbüntetést ellenző értelmiségieknek is el kell ismerniük, hogy a halálbüntetés visszatartó erejű.
Az ördög a szabadság és a törvényesség fogalmának túlzásba vitelével eltorzította a törvényt, és megfosztotta szentségétől.
A szabadság és a törvényesség fogalmának a végletekbe vitelével, az ördög eltorzította a törvényt és megrontotta annak szentségét.
Külföldi jogszabályok alkalmazása az amerikai kormány szuverenitásának gyengítése
Amikor a baloldali bírák nem találnak olyan elemeket az alkotmányban, amelyek alátámaszthatják személyes meggyőződésüket, akkor más országokban elfogadott törvényekhez folyamodnak.
A 2003-as Lawrence kontra Texas ügyben egy bíró el akarta törölni azt a texasi törvényt, amely „megtiltja a homoszexuális felnőtteknek, hogy közös megegyezéssel szexuális tevékenységet folytassanak”, de az alkotmányban nem talált semmi olyat, ami alátámasztaná ezt az ügyet. Ezután az Egyesült Államokon kívüli „tekintélyes hatóságokra” hivatkozott, amelyek szerint a homoszexualitás „számos más országban az emberi szabadság szerves részét képezi” – és megsemmisítette a törvényt. Ez az ügy 13 másik államban is hasonló törvények hatályon kívül helyezéséhez vezetett. [35]
A kommunista gondolkodásmód különböző formákban terjedt el az egész világon. Ázsiában és Európában nyilvánvaló a szocialista irányzat, mely Afrikában és Latin-Amerikában is nagy befolyással bír. Az olyan országok pedig, mint Zimbabwe és Venezuela alapvetően szocialista országok. Még Kanada sem mentes ettől a befolyástól.
A kereskedelem és a globalizáció az Egyesült Államokat szorosabb kapcsolatba hozta más országokkal. A szocializmus elemeinek hazai bevezetésénél a liberális bírák arra hivatkoznak, hogy betartják a nemzetközi egyezményeket. A jogtudományt arra használják, hogy megváltoztassák az Alkotmány szellemét. Ha még az Egyesült Államok, mint a szabad világ vezetője sem képes fenntartani az alapvető hagyományos normákat, akkor az egész világ behódol a kommunizmusnak.
4. A törvény szellemének helyreállítása
A mai törvények az isteni tanítások ellen fordulnak, amelyekből a legitimációjukat nyerik. Ez lett az ördög módszere, amellyel az emberi társadalom erkölcsi alapjait lábbal tiporja, és ezzel a pusztulás felé taszítja azt.
A hagyományellenes és erkölcstelen jogszabályok gyengítették a jognak a társadalmi rend fenntartására irányuló képességét, így az államhatalom megerősítése és kiterjesztése az egyetlen „megoldás” a jelenlegi zűrzavarra.
De Tocqueville francia filozófus arra figyelmeztetett bennünket, hogy a diktatúra lesz az egyetlen kormányzási mód, amely képes fenntartani a hitet elutasító társadalom kohézióját. [36] Napjainkban a törvények perverzitása megtámadja a hagyományos hitet, és a zsarnokság felé tereli a társadalmainkat.
Ha az ördögnek sikerülne teljes hatalmat szereznie a törvények felett, akkor ez egy hatalmas fegyver lenne az emberiség korrumpálására. Ilyen körülmények között az embereknek csak két lehetőségük maradna: Vagy megtagadják a hatóságok követését, vagy elárulják az erkölcsüket, hogy megfeleljenek a degenerált törvényeknek. Az előbbi a jog gyakorlati megsemmisítését jelentené, mert ahogy Harold J. Berman jogász fogalmazott: „A törvényben hinni kell, különben csak a nevében létezik”. Az utóbbi pedig erkölcsi hanyatláshoz vezet, és egy lefelé tartó spirált hoz létre, amelyben a jog és a társadalom verseng a legalacsonyabb pontért folyó játszmában. A társadalomnak nem lenne kiút ebből a démoni örvényből.
Az 1958-as The Naked Communist című könyv 45 célt sorol fel, amelyeket a Kommunista Párt az Egyesült Államokba való beszivárgás során és annak aláásása érdekében követett. Ezek közül hét a jogrendszert érinti [37]:
A 16. cél az, hogy a bíróságok technikai döntéseit felhasználva gyengítsék az Egyesült Államok kulcsfontosságú intézményeit, azt állítva, hogy azok magatartása sérti a közjogokat.
A 24. cél minden olyan törvény eltörlése, amely korlátozza az illetlen tartalmakat a véleménynyilvánítás szabadságához való jog ürügyén.
A 29. cél az alkotmány sértetlenségének megkérdőjelezése, és nem megfelelőnek, elavultnak vagy a nemzetközi gyakorlattal összeegyeztethetetlennek történő minősítése.
A 33. cél minden olyan törvény és jogszabály eltörlése, amely akadályozza a Kommunista Párt tevékenységét.
A 38. cél a nem rendőrtisztek által végzett letartóztatások legalizálása. Minden viselkedési problémát mentálhigiénés szakemberekre kell bízni.
A 39. cél a pszichiátria területe feletti ellenőrzés megszerzése és a mentális egészséggel kapcsolatos törvények végrehajtása a kommunista célokat el nem fogadó emberek ellenőrzésére.
A 45. cél a „Connally Reservation„, más néven a „Connally-kiegészítés” eltörlése. Ez a rendelet megadja az Egyesült Államoknak a jogot, hogy a nemzetközi bíróságok döntéseivel szemben a hazai joghatóságot részesítse előnyben. Ennek az a következménye, hogy az Egyesült Államok már nem képes megvédeni a szuverenitását, és helyette nemzetközi szervek, például a nemzetközi bíróságok felülbírálják az amerikai igazságszolgáltatást.
A fenti célok összehasonlítása a már megvalósítottakkal azt mutatja, hogy a kommunizmus jó úton halad afelé, hogy sikeresen aláássák a jogot és az igazságszolgáltatást az Egyesült Államokban.
Legyen szó az államilag támogatott gyűlöletpolitikáról a kommunista rezsimek által ellenőrzött országokban, vagy a szabályozásról azokban a nyugati országokban, ahol a kommunista ideológia aláásta a törvényhozás és az igazságszolgáltatás intézményeit, a támadás célja mindkét esetben a törvény szelleme – azaz az isteni világ felé irányuló tisztelet és a hagyományos erkölcs.
Ha nem vagyunk képesek fenntartani az isteni törvények által meghatározott erkölcsi normákat, mint a jó és a rossz felismerésének kritériumát, akkor társadalmunk elveszíti jogi függetlenségét a kommunizmus kísértetével szemben. A kommunizmus befolyása alatt az ördög csatlósai félre fogják tolni a törvényeket, hogy elnyomják az igaz embereket és támogassák a gonoszokat – és így akaratlanul is megvalósítják annak az emberiség elpusztítására irányuló terveit. Kevés idő áll rendelkezésre ennek a tendenciának a megfordítására.
Jegyzetek
[1] Harold J. Berman, The Interaction of Law and Religion (Nashville: Abingdon Press, 1974), 51–55.
[2] Ban Gu, The Book of Han: Chronicle of Dong Zhongshu [班固，《漢書·董仲舒傳》] (Traduction française : [Extraits] Jacques Pimpaneau, Anthologie de la littérature chinoise classique, Philippe Picquier, 2004 — L’Histoire des Han antérieurs de Ban Gu (Biographie de Li Ling et Biographie de Su Wu, p. 201-217_
[3] Berman, The Interaction of Law and Religion.
[4] W. Cleon Skousen, The Naked Communist (Salt Lake City: Izzard Ink Publishing, 1958, 2014).
[5] Sergey Nechayev, The Revolutionary Catechism, 1869. https://www.marxists.org/subject/anarchism/nechayev/catechism.htm.
(Traduit en français : Catéchisme d’un révolutionnaire)
[6] Vladimir Lenin, The Proletarian Revolution and the Renegade Kautsky, 1918. https://www.marxists.org/archive/lenin/works/1918/prrk/common_liberal.htm.
(Traduit en français : La Révolution prolétarienne et le renégat Kautsky, https://www.marxists.org/francais/lenin/works/1918/11/vl19181110.htm )
[7] Li Yuzhen, Work of Insurrection: 20th-Century Russian History, (Yanhuang Chunqiu, Tenth edition of 2010 ) [ 李玉貞， 〈一部顛覆性著作：《二十世紀俄國史》〉，《炎黃春秋》2010年第十期。] [8] A. N. Yakovlev (nom francisé : Alexandre Nikolaïevitch Iakovlev), “To Chinese Readers (Preface to the Chinese Edition),” Bitter Cup: Russian Bolshevism and Reform Movement, trans. Xu Kui et. al., (Beijing: Xinhua chubanshe, 1999), 10.
[9] “Commentary Seven: On the Communist Party’s History of Killing,” Nine Commentaries on the Communist Party, The Epoch Times, http://www.ninecommentaries.com/english-7.
(En français : « Les 9 commentaires sur le Parti communiste – 7e partie: L’histoire des tueries du parti communiste chinois », https://fr.theepochtimes.com/les-neuf-commentaires-sur-le-parti-communiste-chinois-7eme-partie-4074.html )
[10] Lors de la deuxième session de la neuvième Assemblée populaire nationale, le 15 mars 1999, l’ »Amendement de la Constitution de la République populaire de Chine » a adopté dans l’article 5 de la Constitution : « La République populaire de Chine met en œuvre l’État de droit et construit un pays socialiste régi par la loi ». Voir An Linxian, « Constitutional Principles and Governing the Country by Law », http://en.people.cn/constitution/constitution.html, 2 novembre 2006.
[11] Ouyang Fei, “Red Nonsense”, Minghui.org, January 8, 2015 [歐陽非：〈紅色荒唐言論〉，明慧網，2015年1月8日，http://www.minghui.org/mh/articles/2015/1/8/302850.html.] [12] Francis Bacon, “Of Judicature,” Essays, Civil and Moral, http://www.notable-quotes.com/b/bacon_francis_viii.html.
(Traduit en français : Essais, Bruxelles, Editions La Boétie, 1945.)
[13] Planned Parenthood of Southeastern Pennsylvania v. Casey (Nos. 91–744, 91–902). Extrait de l’article “The Supreme Court; Excerpts From the Justices’ Decision in the Pennsylvania Case,” The New York Times, 30 juin 1992,
https://www.nytimes.com/1992/06/30/us/the-supreme-court-excerpts-from-the-justices-decision-in-the-pennsylvania-case.html.
[14] Tom Murse, “Number of Pardons by President,” ThoughtCo, March 09, 2018, https://www.thoughtco.com/number-of-pardons-by-president-3367600.
[15] Gregory Korte, “Obama Commutes Sentence of Chelsea Manning in Last-Minute Clemency Push,” USA TODAY, January 17, 2017, https://www.usatoday.com/story/news/politics/2017/01/17/obama-commutes-sentence-chelsea-manning/96678814/.
[16] Paige St. John and Abbie Vansickle, “Here’s Why George Soros, Liberal Groups Are Spending Big to Help Decide Who’s Your Next D.A.,” Los Angeles Times, May 23, 2018, http://www.latimes.com/local/california/la-me-prosecutor-campaign-20180523-story.html.
[17] Affidavit de Roger N. Baldwin, December 31, 1938, Investigation of Un-American Propaganda Activities in the United States. Hearings before a Special Committee on Un-American Activities, House of Representatives, 75th–78th Congress, 3081–3082.
[18] Phyllis Schlafly, The Supremacists: The Tyranny of Judges and How to Stop It (Minneapolis, MN: Richard Vigilante Books, 2006), 26–27.
[19] Phyllis Schlafly, “Pots of Gold Behind Crosses and Ten Commandments,” The Eagle Forum Report, June 4, 2004, http://eagleforum.org/column/2004/june04/04-06-23.html.
[20] “The U.S. Pledge of Allegiance: Circuit Court Decision, Reactions, etc.,” Religious Tolerance, http://www.religioustolerance.org/nat_pled3.htm.
[21] Passed/agreed to in House: On Motion to Suspend the Rules and Agree to the Resolution Agreed to by the Yeas and Nays: (2/3 required): 416 – 3, 11 Present (Roll no. 273) https://www.congress.gov/bill/107th-congress/house-resolution/459.
[22] Submitted in the Senate, Considered, and Agreed to without Amendment by Yea–Nay, 99–0, June 26, 2002, https://www.congress.gov/bill/107th-congress/senate-resolution/292.
[23] Schlafly, The Supremacists: The Tyranny of Judges and How to Stop It, 30.
[24] Ibid., 58.
[25] Ibid., 60–61.
[26] “CNN Revels in Pot Smoke during New Year’s Eve Report from Denver,” Fox News, January 1, 2018, http://www.foxnews.com/entertainment/2018/01/01/cnn-revels-in-pot-smoke-during-new-years-eve-report-from-denver.html.
[27] Patrick McGreevy, “Billionaire Activists like Sean Parker and George Soros Are Fueling the Campaign to Legalize Pot,” Los Angeles Times, November 2, 2016, http://www.latimes.com/politics/la-pol-ca-proposition64-cash-snap-20161102-story.html.[28] Adam Shaw, “GOP Senators Ask Tillerson to Probe US Funding of Soros Groups abroad,” Fox News, March 15, 2017, http://www.foxnews.com/politics/2017/03/15/gop-senators-ask-tillerson-to-probe-us-funding-soros-groups-abroad.html.[29] Ariane de Vogue and Jeremy Diamond, “Supreme Court Rules in Favor of Same-sex Marriage Nationwide,” CNN News, June 27, 2015, https://www.cnn.com/2015/06/26/politics/supreme-court-same-sex-marriage-ruling/index.html.
[30] Todd Starnes, “Kentucky Clerk: ‘This is a fight worth fighting,” Fox News, September 3, 2015, http://www.foxnews.com/opinion/2015/09/03/kentucky-clerk-am-prepared-to-go-to-jail.html.
[31] “Attorney for Kim Davis Speaks out, Huckabee Blasts ‘Judicial Overreach’ in Case,” Fox News, September 8, 2015, http://www.foxnews.com/transcript/2015/09/08/attorney-for-kim-davis-speaks-out-huckabee-blasts-judicial-overreach-in-case.html.
[32] Schlafly, The Supremacists: The Tyranny of Judges and How to Stop It (Minneapolis, MN: Richard Vigilante Books, 2006).[33] The Stop the Kinsey Institute Coalition, “Kinsey Helped Undermine Laws Protecting Women & Children,” http://stopthekinseyinstitute.org/more/undermining-laws/.
[34] Cao Changqing, “Capital Punishment Should Absolutely Not Be Abolished”, China Report Weekly, June 7, 2015 [曹長青：〈絕不應廢除死刑〉，《中國報導周刊》，2015年6月7日， http://www.china-week.com/html/6405.htm。] [35] Schlafly, The Supremacists: The Tyranny of Judges and How to Stop It, 49.
[36] Berman, The Interaction of Law and Religion.
[37] Skousen, The Naked Communist.
