A régi Kínában nagy jelentősége volt a sárga folyónak az ottani emberek számára. A sárga folyó vizével öntözték a rizsföldjeiket. A sárga folyó nélkül a kínaiak nem lettek volna képesek megalapítani a kínai civilizációt. Emiatt aztán a sárga folyót isteni folyóként is emlegették.
Egy kínai legenda tanúsága szerint egy ősszel az összes kínai folyó erőteljesen felduzzadt a nagy esőzések miatt. Közülük több is belefolyt a sárga folyóba. Így aztán a sárga folyó egyre szélesebb, nagyobb és hatalmasabb lett. A sárga folyó istenének öröme rendkívüli volt és egyre beképzeltebbé vált, mert azt gondolta, hogy ő rendelkezik a leghatalmasabb víztömeg felett az egész égi birodalomban. Amikor aztán egyszer lecsorgott a sárga folyón, beleütközött az Észak-kínai-tengerbe. Kelet felé fordult és nem látta a tenger partjait. Így hát az Észak-kínai-tenger előtt szerénnyé változott és azt mondta: „Túlságosan nagyképű voltam, azt gondoltam, hogy nagyobb lennék mint mindenki más. Most megláttam a hatalmas nagyságodat és felismertem a beképzeltségemet. Ha nem utaztam volna ide, soha nem ismertem volna fel.”
Az az istenség azonban, aki az Észak-kínai-tenger felett uralkodott szerényen csak így szólt erre: „Ég és Föld között én csak egy kis apró részecske vagyok középen a hatalmas földtömegek között. Még a hét tenger együttvéve sem több mint egy apró porszemcse ebben az óriási világegyetemben. Nagyon nagyon távol vagyok attól, hogy hatalmas lehetnék.”
Ebből a történetből eredt aztán az a kínai szólásmondás: „Szerénnyé változni a nagy óceán előtt”, mely egy olyan ember leírására szolgál, aki saját ereje korlátait felismervén szerénnyé változik.
(Forrás és kép:
Clearharmony.net – Lehren aus chinesischen Redewendungen: “Vor dem großen Ozean bescheiden geworden“)
