Kínában az a szokás, hogy a szülők és nagyszülők szerencsét hozó pénzt adnak gyermekeiknek és unokáiknak holdújév napján. Ez egy év végi jutalom minden gyermek számára.
Két lányom van. Amikor a nagyobbik lányom ötödikes volt, a szilvesztert a nagyszüleiknél töltöttük. A gyerekek nagyon örültek a szerencsepénznek, amit az idősebbektől kaptak.
Miután hazaértem, megkértem őket, hogy adják át a pénzüket. Az idősebb lány megkérdezte: „Miért akarod elvenni a pénzemet?” Mondtam nekik: „Az iskola utáni tehetséggondozó órákra fogjuk használni.”
A nagyobbik lány azt mondta, hogy szeretné megtartani a pénzt, és nem kérné, hogy később fizessem a tehetséggondozó tanfolyamokat. Akkoriban több iskolán kívüli órája is volt, többek között zongora, kalligráfia, harcművészet stb. Valójában a szerencsepénz nem lett volna elég ezek kifizetésére. De úgy gondoltam, hogy ez egy lehetőség a pénzkezelési tréningjére, így megegyeztünk. Nem veszem vissza a szerencsepénzt, amit mindkét lányom kapott, és ők maguk fizették a tehetséggondozó órákat.
Fél év múlva úgy becsültem, hogy a pénz elfogy, és az idősebbik lány biztosan segítséget fog kérni tőlem. De nem tette. Amikor az idősebb lány elutazott a tanfolyamokra, megkérdeztem a kisebbik lányt, hogy a testvérének van-e pénze a tehetséggondozó órákra. A lány azt mondta, hogy mivel ő maga nem szándékozik tehetséggondozó osztályba járni, a nővére kölcsönkérte a szerencsepénzét, hogy kifizesse a tehetséggondozó órákat. Megmutatta nekem a nővére által adott „bankkönyvet”, amelyben feljegyezték, mennyi pénz maradt, és hogy a pénzt jövőre visszaadják, amikor ismét kapnak szerencsepénzt.
Nagyot nevettem a „bankkönyvön”. Azt mondtam: „Ha bankot vezet, kamatot kell fizetnie.” „Igen, kell neki” – mondta a fiatalabbik lány. Voltak kuponok a ruhahajtogatásért, a házimunkáért és azért, hogy „ne legyünk dühösek”. A kisebbik lány a kuponokkal bármikor megkérhette a nővérét, hogy végezze el ezeket a feladatokat. Így a „szerencsepénz kezelése” mindkét lány számára lehetőséggé vált, hogy megtanuljanak bánni a pénzzel.
A következő évben megemeltem a szerencsepénz összegét, hogy a nagyobbik lányomnak ne kelljen kölcsönkérnie pénzt a tehetséggondozó tanfolyamaira. Ezenkívül pénzt kaphattak, ha segítettek a házimunkában, így megtanulták, hogyan kell jobban gazdálkodni a pénzzel. Az idősebb lány úgy szerzett pénzt, hogy több házimunkában segített, és lemondta azokat a tehetséggondozó órákat, amelyekről úgy érezte, hogy nem használnak neki. Egy év elteltével a megtakarításai jelentősen megnőttek.
Amikor a lányaim felnőttek, mindketten letették a vizsgát, és állami alkalmazottak lettek. Egy nap az idősebbik lányom elújságolta, hogy vett egy házat az északi kerületben, ahol dolgozott. Manapság elég nehéz egy fiatalnak házat venni az északi kerületben a szülők anyagi segítsége nélkül. Sokan csodálták őt a függetlenségéért. Elmondtam nekik, hogy “azért tanult meg horgászni, mert gyerekkorában adtam neki egy horgászbotot.”
Kép: A gyerekek nagyon örültek az idősebbektől kapott szerencsepénznek. (Kép: Pillanatkép / YouTube)
Forrás:
