Az egyik leghíresebb kínai legenda a majomkirályról, vagyis Sun Wukongról szól, akit a kínaiak a Nyugati Utazás című klasszikus kínai regény egyik szereplőjeként ismernek.
A Majomkirály pusztítást végzett a Mennyországban, és még az égi harcosok sem tudták legyőzni. Lao-ce nagyúr és Erlang Sheng isten, a Mennyország hadvezéreinek legjobbika segítségével végül elfogták a majomkirályt, de semmi sem árthatott neki. Még egy kés vagy fejsze sem tudta megvágni, sem villám, mennydörgés vagy tűz nem tudott hatni rá.
Ennek következtében Lao-ce nagyúr betette a Majomkirályt az alkímiakemencéjébe, és 49 napig finomította, de ahelyett, hogy elégette volna, a majom erősebben jött ki a kemencéből, mint valaha, mivel olyan szemeket fejlesztett ki, amelyek lehetővé tették számára, hogy átlássa azt, amit mások normális esetben nem képesek.
Mivel nem tudta, mit kezdjen a majomkirállyal, a Jáde császár (a Mennyország uralkodója) meghívta a Buddhát, hogy legyőzze segítségével a majmot. A Buddha rámosolygott a majomkirályra és azt mondta:
„Te csintalan majom. Nincs tanítód, és nem tapasztaltad meg a művelést, így hogyan mered megpróbálni, hogy elvedd a Jáde császár hatalmát?”
A majomkirály így válaszolt:
„Képes vagyok 72 különböző képmássá alakítani magam, halhatatlansággal rendelkezem, és a felhők segítségével 18.000 mérföldet tudok utazni egyetlen szaltóval, így miért ne vehetném el a Jáde Császár hatalmát?”
A Buddha kihívja a majomkirályt
A Buddha azt mondta:
„Alkut kötök veled. Ha ki tudsz szaltózni a jobb tenyeremből, akkor megengedem, hogy a Jáde császár átadja neked a hatalmát; ellenkező esetben több ezer évig kell a Földön művelődnöd.”
A majomkirály a Buddha tenyerére pillantva, amely nem volt több mint egy láb hosszú, elmosolyodott magában, és sietve mondta: „Biztos vagy benne, hogy meg tudod ezt oldani?” A Buddha azt mondta: „Igen.”
Így a majomkirály a Tathágata jobb tenyerének közepére állt, és érezte, hogy a tenyér nem nagyobb, mint egy lótuszlevél. Csinált egy szaltót, és addig ment előre, amíg meg nem látott öt hatalmas oszlopot.
Sejtette, hogy elérte a Mennyország végét, és hogy bizonyítsa a nyomát, az első oszlop aljára vizelt, kihúzta az egyik hajszálát, és azt mondta: „Változás!” Ezután a hajszálat egy nagy ecsetté változtatta, és a középső oszlopra a következő szavakat írta: „A nagy bölcs, aki olyan magas, mint a Menny, meglátogatta ezt a helyet.”
***
A Buddha túljár a majomkirály eszén
A majomkirály egy újabb szaltóval visszatért a Buddha jobb tenyerének közepére, és odakiáltott a Buddhának:
„Elmentem és visszatértem; most hagynod kell, hogy a Jáde császár átadja nekem a hatalmát.”
A Buddha így szólt:
„Te majom, tudod-e, hogy még mindig a tenyeremben vagy?”
A majomkirály azt mondta:
„Csak azt nem tudod, hogy elmentem a Mennyek végére, és öt vörös oszlopot találtam. Ott hagytam egy jelet. El mersz jönni velem, hogy megnézd?”
A Buddha azt mondta:
„Nincs szükségem arra, hogy menjek és ellenőrizzem; te csak nézz lefelé, és meg fogod látni.”
A majomkirály megnézte, és látta, hogy a Buddha jobb kezének középső ujján egy pár szó van felfestve: „A nagy bölcs, aki olyan magas, mint a Menny, meglátogatta ezt a helyet.” És erős vizeletszag is volt a Buddha kezén.
A majomkirály nagyon meglepődött, és azt mondta: „Hogy lehet ez? Ezeket a szavakat egy oszlopra írtam, amely a Mennyországot támasztja, de hogy lehet ez az ujjadon? Nem, ezt nem hiszem el. Ez lehetetlen.”
A majomkirály megpróbált kiszabadulni a Buddha kezéből, de a Buddha megfordította a tenyerét, és öt ujját az öt elemből – fém, fa, víz, tűz és föld – álló heggyé változtatta, és bezárta a majomkirályt a hegy alá, ahol öt évszázadon át raboskodott.
Innen indult aztán csodálatos utazása a buddhista szerzetessel, melyről a Nyugati Utazás c. könyvben olvashatunk.
Forrás:
Kép: Illusztráció a majomkirályról / Secret China