Az ókortól kezdve csapásokról és járványokról számolnak be, amelyek akkor léptek fel, amikor a társadalom erkölcse általánosan alacsony volt. Minden alkalommal volt közöttük néhány ember, aki ugyan ki volt téve a járványnak, de nem fertőződött meg. Hogyan volt ez lehetséges? Egy ősi történet az erényes magatartás erejéről és a gondolataink és tetteink befolyásáról segíthet rajtunk a nehéz időkben.
Az arany recept
Egyszer egy királyi szakács a visszavonulása után visszatért a szülővárosába. Mivel egész nap semmi tennivalója sem volt, úgy döntött, hogy felvesz néhány embert és nyit egy kocsmát.
Egy nap egy nagy járvány tört ki a környékben. Csak száz mérföld távolságra volt a fővárostól, és sok császári szakorvos érkezett a városba, hogy kezeléseket hajtson végre. De hosszú időn át nem tudták azonosítani a betegség okát, és a gyógyszerek semmilyen hatást sem mutattak. Amikor a járvány egyre súlyosabbá vált, és az emberek egymásután haltak meg, mindannyian félelemmel teltek el és pánikba estek.
Amikor az idős királyi szakács figyelemmel követte ezt a helyzetet, bezárta a kocsmáját, elzárta magát a külvilágtól és egész nap a házában rejtőzködött. Bár a házat gondosan leszigetelték, a betegség mégis behatolt a falakon keresztül és elérte őt.
Gyengélkedni kezdett, gyakran begörcsölt, szédülést érzett, hánynia kellett és a széklete véres volt.
A királyi szakács úgy érezte, hogy neki már nem sok ideje maradt. Felment a háza legfelső emeletére, és lenézett a városra. A múlt sietős és dolgos utcái most elhagyatottak voltak, miközben a járvány által sújtottak holttestei mindenütt az utcákon hevertek.
A férfi sírva sóhajtott fel: „Ó! Mit használ a hírnév és a nyereség? Ámbár híres királyi szakács vagyok, nem tudok ellenállni a járványnak. Tekintettel erre a bizonytalanságra ki tudja meghatározni a saját sorsát?”
A férfi arra gondolt, hogy valószínűleg hamarosan meghalna, és nem lenne értelme olyan sok pénzt, ruhát és ételt visszatartani. Jobb lenne, hogy a megfertőződött szegény embereknek adja a vagyontárgyait, és hozzásegítse őket egy jobb életminőséghez. Ezért elhatározta, hogy elajándékozza az összes vagyonát.
Az emberek őszinte gondolatait nem lehet arannyal ellensúlyozni
E gondolatoktól támogatva a királyi szakács úgy érezte, hogy a járványtól való félelme eltűnik. Az igazságosság érzése töltötte el a szívét, és egy belső erőt érzett. Újra kinyitotta a kocsmát, és bátor segítőivel minden nap kását főzetett a szegényeknek, és ruhákat osztogattatott a rászorulóknak. Azok számára is megtette a szükséges intézkedéseket, akik az utcán haltak meg és eltemettette őket.
Amikor sok más gazdag ember látta a királyi szakács jótetteit, felnéztek rá és példaképnek vették. Ők is felismerték, hogy esetleg meghalhatnának a járványtól, és jobb lenne értelmesebb módon kihasználni az időt. A járványtól való félelem eltűnt, és az elhagyatott utcák újra életre keltek.
Így segítették az emberek kölcsönösen egymást, és udvariasabbá és figyelmesebbé váltak. A város békésebbnek bizonyult, kevés erőszakkal vagy zaklatással. Egy hónappal később meglepetésére a királyi szakács megállapította, hogy a teste fokozatosan meggyógyult és a korábbi jó egészsége visszatért.
Egyik éjszaka álmában a királyi szakács egy taoistát látott egy darumadáron, aki feléje repült és azt mondta: „Itt egy értékes mennyei gyógyszer van. Az erényességed révén megszolgáltad azt. Vedd el, hogy megmenthesd a járvány áldozatait. Vedd el gyorsan!”
A gyógyszer megkapása után a királyi szakács azonnal felébredt az álmából. Amikor valóban meglátta a dobozt a gyógyírral a kezében, a királyi szakács megörült, és mély meghajlást végzett, hogy köszönetet mondjon a taoistának. A következő napon a mellékelt recept szerint feldolgozta a gyógyírt, és így elkészítette a halálos járvány ellenszerét. A hatás bámulatos volt és a betegek azonnal felépültek az ellenszer bevétele után.
A királyi konyhafőnök személyesen küldte el a gyógyírt a pekingi császári palotába. A hónapokon át tomboló járvány hamarosan véget ért a királyi szakács erénye révén. Miután a császár megtudta a gyógyszer eredetéről szóló történetet, megbánta a saját bűneit, és a halhatatlan taoista tiszteletére odaadással és tisztelettel öt írásjegyet írt, a következő jelentéssel:
„A legértékesebb recept, amelyet nem lehet arannyal ellensúlyozni, az az erény.”
Egy kínai népi bölcsesség szerint, amikor a Menny úgy dönt, hogy járványokat küld az emberi világba, öt járvány-hírnököt küldenek a Mennyből, hogy teljesítsék a kötelességüket. Bárhová is mennek, szenvedést okoznak.
Létezik egy kínai közmondás: Léteznek istenek, akik egy méterrel a fejünk fölött állnak; ha az ember gondol valamit, minden isten és gonosz szellem tudni fogja, mi ez a gondolat.
Csak ha visszatér az ember az erkölcshöz és a jósághoz, reménykedhet abban, hogy elkerüli a vészt és a jövő felé haladhat.
Forrás: Történetek az ősi Kínából
https://www.nspirement.de/ueberlieferung-aus-dem-alten-china-das-goldene-rezept-gegen-seuchen/
Kép: https://commons.m.wikimedia.org/…/File:Lotus_flower…
A lótusz a szív tisztaságát szimbolizálja. (Kép: Hong Zhang – https://pixabay.com/en/users/jennyzhh2008-1497331/)
