Sok pillanat, amely összességében az életünket alkotja, elszáll a valójában nem odatartozó gondolatok felhőjében.
Nancy Colier / The Epoch Times: A jelen pillanatban élni minden éberség-tanítás középpontjában áll, és a jóllét lényege. De mi is ez a dolog, amit jelenlétnek nevezünk?
Nem vagyok benne biztos, hogy mindannyian ugyanazokat a válaszokat adnánk-e erre a kérdésre, vagy egyáltalán számít-e, hogy hasonlóan gondolkodunk. Ami számít, az az, hogy tudjuk, mit jelent a mi számunkra a jelenlét a gyakorlatban. És talán az is, hogy legyen egyfajta érzékünk arra, hogy miért is akarunk egyáltalán a jelen pillanatban lenni, mint életünk egyik célkitűzése.
Minden emberben rejlik valami, ami arra vágyik, hogy kapcsolatban érezzük magunkat mindenkivel és mindennel. Mélyen belül meg akarjuk gyógyítani alapvető magányosságunkat.
Amikor teljesen jelen vagyunk, úgy érezzük, hogy kapcsolódunk az élethez és ezáltal mindenhez ami benne van. A pillanat részei vagyunk, egyek vagyunk. Így bennünk is létezik egy olyan késztetés, hogy közvetlenül megtapasztaljuk az életet, és bensőségesebben megismerjük a tapasztalatainkat, mint ahogyan azt bármilyen elképzelésen, fogalmon, emléken vagy fantázián keresztül megtehetjük.
Vágyunk az áramlás élményére, arra, hogy teljesen belefeledkezzünk egy tevékenységbe, olyannyira, hogy a cselekvő és a cselekvés közötti elválasztás elpárolog, és az idő minden fogalma eltűnik. Végső soron vissza akarunk térni az egység állapotába, amelyre úgy tűnik, hogy pszichikai szinten emlékszünk.
Közvetlenebb szinten a jelen pillanatban akarunk lenni, mert a jelenlét hiányának zavaros tapasztalata nem kielégítő érzés. Üresnek, beteljesületlennek és irreálisnak érezzük magunkat – mint szellemek a saját életünkben, az egész kaland elsiklik mellettünk.
Mélységes sajnálat jelenik meg sokakban, amikor rájönnek, hogy elszalasztották az életüket. A jelenlét hiánya olyan, mintha megnyernénk egy jegyet a valaha volt legcsodálatosabb kalandra, de úgy döntenénk, hogy nem veszünk részt rajta. Jelen akarunk lenni, hogy részesek lehessünk az életben, amíg ez a csodálatos lehetőség itt van.
A jelen pillanatban lenni magában foglal néhány alapvető gyakorlatot. Leginkább azt foglalja magában, hogy megtapasztaljuk, ami éppen most történik az érzéki szinten. Érezni, amit a testünk érez, kívül és belül; látni, amit látunk, érezni a szagát annak, amit szagolunk, ízlelni, amit ízlelünk, és hallani, amit hallunk – ahogy az épp megtörténik. Ez pedig azt jelenti, hogy az érzéseket és érzékeléseket a testünkön keresztül tapasztaljuk meg, és nem az elménk értelmezésével együtt.
Jelen lenni azt jelenti, hogy nem gondolunk a múltunkra, és nem vetítjük előre a jövőnket. Azt jelenti, hogy ítélkezés és kommentálás nélkül figyelünk erre a pillanatra, ahogyan az érzékszerveinken keresztül megjelenik.
Miközben a jelenlét azt jelenti, hogy nem gondolkodunk, fontos megemlíteni, hogy a jelenlét nem igényli a gondolkodás hiányát. A jelen pillanatban lenni nem jelenti azt, hogy az elme nem termel többé gondolatokat, és a gondolatok önmagukban nem jelentenek problémát a jelenlét szempontjából.
A gondolatok megtörténnek, és folyamatosan jöhetnek, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk jelen. A gondolatokkal együtt jelen lenni azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a gondolatok megjelennek, de (és itt jön a nagy de) anélkül, hogy azonosulnánk ezekkel a gondolatokkal. Más szóval, észrevenni a gondolatok jelenlétét anélkül, hogy belekeverednénk a történeteikbe, a tartalmukba, vagy belemennénk a nyúl üregébe, ahová hívogatnak.
A jelen pillanatban lenni azt jelenti, hogy közvetlenül megtapasztaljuk azt, ami a testben, az érzékekben felmerül, ami azt is magában foglalja, hogy odafigyelünk arra, ami az elmében történik.
Ezzel párhuzamosan a jelen pillanatban élni magában foglalja annak megtapasztalását, ami éppen most történik, anélkül, hogy napirendre vennénk, hogy hová kell vezetnie annak bennünket. Jelen lenni azt jelenti, hogy figyelmünket a jelen pillanatra fordítjuk anélkül, hogy megpróbálnánk ezt a pillanatot egy kívánt eredményre építeni.
Sokan közülünk, magamat is beleértve, küzdenek a jelenlétnek ezzel a finomabb aspektusával. Mélyen bennünk él a hajlam, hogy a pillanatainkkal csináljunk valamit, hogy pozitív irányba mozdítsuk el az életünket, hogy megteremtsük azt, amit akarunk. Miközben megéljük ezt a pillanatot, egy részünk, néha öntudatlanul is, a jelen pillanatot egy ugródeszkának tekinti életünk nagyobb ösvényén. Egy lineáris keretben élünk, a jelen pillanat elválaszthatatlanul kapcsolódik egy elképzelt jövőhöz.
Ez a lineáris keret olyan finom, néha észrevehetetlen energiát sugároz, amely kissé távol tart bennünket az élettől. Ez arra késztet bennünket, hogy valamit “kezdjünk” az élettel, hogy valami olyat hozzunk ki belőle, ami a hasznunkra válik. Mivel a „mostunk” állandóan a jövőhöz van kötve, nem bízunk abban, hogy biztonságban vagyunk, ha valóban elengedjük és teljesen átadjuk magunkat ennek a pillanatnak, mint egyszerűen “önmaga céljának”.
Teljesen a jelen pillanatban lenni annyit jelent, hogy megjelenünk anélkül, hogy követelnénk vagy elvárnánk, hogy ez bármi máshoz vezessen. Itt lenni anélkül, hogy ezt a pillanatot arra használnánk, hogy valamilyen konkrét identitást népszerűsítsünk, vagy demonstráljuk, hogy vagyunk, vagy nem vagyunk valami, amit elképzelünk.
Teljesen jelen lenni azt jelenti, hogy minden egyes mosthoz úgy viszonyulunk, mint egy függőleges örökkévalósághoz, egy teljes és egész pillanathoz, mindennek a hologramjához. Ez azt jelenti, hogy elengedjük a mostról, mint a múlt és a jövő közötti előfutárról alkotott elképzelést.
Mély jelenléttel élni annyit jelent, mint bízni abban, hogy az élet elég lesz, és mi is elegek leszünk, ha egyszerűen csak egy-egy pillanatban megjelenünk. Hinni abban, hogy az életet, egy gyöngysorhoz hasonlóan, úgy lehet jól élni, mint a jelen pillanatok sorát, amelyek egymáshoz vannak fűzve. Az ilyenfajta jelenlétre való áttérés arról szól, hogy elengedjük azt az elképzelést, hogy mi vagyunk az életünk irányítói, és azt egy bizonyos napirend elérésére kell használnunk.
Amikor ítélkezés, értelmezés vagy napirend nélkül figyelünk az érzékeinkre, és tartózkodunk a gondolkodásban való részvételtől, elkezdjük megtapasztalni – a zsigerek, a szív és az elme szintjén –, hogy egyszerűen a jelenünkkel való törődés a legügyesebb és legsikeresebb eszköz arra, hogy gondoskodjunk a jövőnkről, és oda jussunk, ahová szeretnénk. Ez sokkal egyszerűbb, mint ahogyan azt feltételezzük.
Mindazzal ellentétben, amit tanítanak nekünk, az örömteli élet megteremtésének legjobb módja az, ha figyelmet fordítunk erre a pillanatra, majd a következőre, és aztán a következőre. Ezt az igazságot csak gyakorlással tanulhatjuk meg. A mostra való odafigyelés az egyetlen, amit valaha is tennünk kell.
Gyakorlatok a jelenléthez
Minden nap szánj néhány percet arra, hogy kilépj az elmédből és a testedbe kerülj. Érezd a most megtapasztalását, ahogyan az érzékeidben történik.
Engedd, hogy a figyelmed szinkronizálódjon a testeddel. Érezd át azt az érzéki élményt, ahogyan a figyelmed visszatér a saját fizikai lényedhez. Érezd a megkönnyebbülés, a nyugalom, az öröm vagy bármi más érzését, ami a testedre irányuló teljes figyelmeddel kapcsolatban felmerül. Érezd azt: „Aaah, igen, itt vagyok veled. Itthon vagyok.”
Miközben a napodat éled, vedd észre a finom törekvést, hogy a jelen pillanatot eszközként éld meg. Vedd észre a késztetést, hogy legyél vagy tegyél valamit a pillanatban. Nézd meg, hogy el tudod-e dobni ezt a napirendet.
Gyakorold, hogy átadd magad a mostnak, mindenféle gondolat vagy terv nélkül a jövőre vonatkozóan. Játssz azzal, hogy úgy élj ebben a pillanatban, mintha tényleg nem lenne hová menned. Adj magadnak engedélyt arra, hogy a nap folyamán csak egyetlen dolgot követelj magadtól, azt, hogy jelenj meg ebben a mostban. Tekintsd ezt kísérletnek, hogy felfedezd, vajon a jelen pillanatoddal, és csakis a jelen pillanatoddal való törődés elég lehet-e ahhoz, hogy jó életet teremts.
Nancy Colier pszichoterapeuta, lelkész, nyilvános előadó, workshopvezető és a „The Power of Off: The Mindful Way to Stay Sane in a Virtual World” című könyv szerzője. További információért látogasson el a NancyColier.com weboldalra.
Forrás:
Kép: Kína Fókusz
