A sötét gondolatokkal való megbirkózás egyik módja, ha úgy képzeljük el őket, mintha leveleket dobnánk egy patakba, amely elviszi őket. – Egy kínai orvoslással foglalkozó doktor személyes naplója
Az volt a tervem, hogy egy hónapos útra indulok nyugatra. Az időt azzal töltöttem volna, hogy országutakon vezetek, emlékezetes fényképeket készítek, és elmerülök Colorado hegyvidéki tájaiban. Az utazás hosszú utakkal és hegyi kilátással kezdődött, de kiderült, hogy egy egészen más helyen kötöttem ki – miközben még mindig Coloradóban maradtam.
Körülbelül egy héttel a fényképek és a hegyi utak után a Coloradóban élő fiamnál pusztító és életét megváltoztató betegséget diagnosztizáltak. Nagyon beteg volt, és szerencsére a közelben voltam. A következő hónapot azzal töltöttem, hogy vele ültem a kórházban, orvosokat látogattam, gyógyszereket kezeltem, és csendben összeomlottam.
A kínai orvoslással foglalkozó agyam tudta, hogy a májam stagnál – nem volt áramlás bennem, és úgy éreztem, mintha a bensőm megdermedt volna. Ettől kezdve a léprendszerem nagyjából leállt – sok napon nem volt étvágyam, és amikor ettem, úgy éreztem, hogy hiba volt. De a máj- és léprendszeremen túl, legbelül tudtam, hogy ez egy szívprobléma.
A kínai orvoslásban a szívrendszeredben van a shen nevű dolog, ami olyan, mint a lelked, a gondolataid, az emlékeid és az érzéseid egybeforrva. Csak annyit tudtam, hogy a szívem fájt, és még mindig fáj.
Megküzdeni a katasztrófával
Hogyan birkózzak meg a katasztrófával? Ez lett az utazásom tanulsága. Hogyan vészeljek át én, vagy hogyan vészel át bárki is egy ilyesmit? Nem tudom az összes választ, de van néhány sejtésem arról, hogy hol kezdjem el, és mi volt számomra hasznos. Megosztom ezeket abban a reményben, hogy talán bárkinek segítenek, aki megpróbálja egyben tartani az életét, amikor minden szétesni látszik.
Élj a pillanatnak. A legnagyobb agyi manőverem az, hogy megpróbálok a pillanatban maradni. Hajlamos vagyok túlságosan elébe menni önmagamnak, és nagyon sötét helyekre jutni, de a valóság az, hogy most nem ez történik. Jelenleg jól vagyok, mindannyian jól vagyunk, és az én dolgom az, hogy ebben éljek. A kedvenc képem, amikor ezek a nehéz gondolatok felbukkannak, hogy levelekké alakítom őket, és egy patakba dobom, finoman hagyom, hogy elússzanak.
Osszuk meg a terhet. Engedjétek be az embereket – ők is szenvednek. Az én introvertált ösztönöm az, hogy elszigeteljem magam, és nagyon magamban kezeljem ezt a dolgot. Valójában azonban nekem és a körülöttem lévőknek is segít, ha összejövünk egy vacsorára vagy sétára, és csak kedvesek vagyunk egymáshoz.
Engedd el az irányítást. Csak azt irányítsd, amit tudsz, és dolgozz azon, hogy a többit elengedd. Az én alapértelmezett beállításom az, hogy megpróbálom kitalálni, hogyan lehet egy helyzetet megjavítani vagy megoldani. Számomra a dolgok listákról való kipipálása, a találkozók kezelése és a kérdések megválaszolása azt az érzést kelti bennem, hogy én irányítok. A kihívás azonban annak felismerése, hogy csak korlátozottan tudsz irányítani, és hogy frusztráló és hiábavaló, ha olyan helyzetet próbálsz meg uralni, amely felett valóban nincs hatalmad.
Maradj elfoglalt. Sok olyan nap volt, amikor úgy éreztem, hogy egyáltalán nem csinálok semmit. Rájöttem azonban, hogy dolgozni, írni, tornázni vagy szinte bármit csinálni jobb érzés, mint csak ülni és a helyzeten rágódni.
Fogadjuk el a segítséget. Azt tapasztaltam, hogy amikor valami rossz történik, az emberek mozgósítanak, és az első reakciójuk az, hogy felajánlják a segítségüket. És ezt komolyan is gondolják; aggódnak, és tényleg szeretnék megkönnyíteni az életedet. Bár senki sem tudja helyrehozni, ami történik, engedd meg a barátaidnak, a családodnak és a szomszédaidnak, hogy készítsenek neked egy ételt, vigyenek el a repülőtérre, intézzenek el egy ügyet, vagy segítsenek bármilyen módon, ami elviselhetőbbé teszi a helyzetet.
Vigyázz magadra. Voltak napok, amikor az öngondoskodás volt az utolsó dolog, amire gondolni tudtam. Amikor azonban megnyugszanak a dolgok, szánjunk időt arra, hogy tegyünk magunknak valami jót – szundikáljunk egyet, menjünk el sétálni, masszíroztassuk meg magunkat, vagy egyszerűen csak üljünk ki a szabadba egy csésze teával.
Ne felejts el nevetni. Tegyétek ezt még a legsötétebb napokon is. A humor olyan, mint egy nyugtató és gyógyító balzsam, amely pozitív módon köt össze másokkal. Egy-egy humoros pillanat megosztása megnyugtató és pihentető. Emellett leküzdi a félelmet és fokozza az optimizmust. Használjuk a humort, amilyen gyakran csak lehet.
Keressük a kis fénypontokat. Amíg a fiam a kórházban volt, sok hihetetlen pillanat volt. Ezek közé tartozott a kórházi személyzet elképesztő kedvessége, a szállító sofőr, aki pontosan ugyanazt a betegséget élte túl, egy gyerekkori barát, aki elrepült meglátogatni, és a vadidegenek együttérzése. Úgy jellemezném ezt az időszakot, hogy sok sötét napot megszakítottak apró csodák. Azt tanácsolom, hogy keressük a kis csodákat – ezek teszik elviselhetővé a többi napot.
Forrás: https://m.theepochtimes.com/…/coping-with-disaster-2…
Írta: Lynn Jaffee
Kép: https://www.glossophilia.org/…/uploads/rainbowcolors.jpg
