Egy gazdag kereskedő a Ming-dinasztia idején nem habozott másokat megmenteni, és jótetteit aztán bőségesen meghálálták.
Bár a világban talán nem látjuk át az összefüggéseket, a jó és a rossz tettek valójában az ok és okozat körforgását alkotják, ahogyan azt az Ég elrendelte, és a tetteink természetbeni viszonzást nyernek. Így mások megmentése valójában önmagad megmentését jelenti.
A Ming-dinasztia Wanli-korszakában volt egy gazdag kereskedő, aki Jiujiang területén üzletelt. Egy nap, amikor egy csónakon átkelt a Jangce folyón, látta, hogy több ember a folyóba zuhan.
Kiderült, hogy a hajót, amelyen voltak, banditák lepték el, és nemcsak a holmijaiktól fosztották meg őket, hanem a folyóba is lökték őket.
Amikor a gazdag kereskedő meglátta a folyóban segítségért kiáltó embereket, azonnal odaküldte a legénységét, és egyenként kimentette őket. A hét megmentett férfi mindannyian a fővárosban tartott császári vizsgákra jelentkezett. Mindannyian a fővárosba készültek, hogy részt vegyenek a vizsgáikon.
A gazdag kereskedő tiszta ruhákat, élelmet és pénzt adott nekik a Jangcén való átkeléshez. A gazdag kereskedő nem kérdezte meg a nevüket, sem azt, hogy honnan jöttek, és a saját nevét sem árulta el.
A következő évben a hétből hatan sikeresen vizsgáztak a császári vizsgákon, köztük Fang Wanze a fujiani Putianból. Nyolc évvel később Fang Wanze-t az udvar császári történésszé nevezte ki, és ennek keretében aztán ellenőrző körútra ment Jiaxingba és Huzhouba.
Üdvözlő gesztusként Tu Chongyang, aki akkoriban Jiaxing kormányzója volt, lakomát rendezett Fang Wanze számára a rezidenciáján. Abban az időben egy gazdag kereskedő elvesztette minden pénzét, és eladta magát a kormányzó családjának, szolga sorsra jutott, így ő is kiszolgálta a vendégeket a banketten.
*** Mások megmentését a mennyország megjutalmazza ***
Amikor Fang Wanze meglátta a banketten a szolgát, úgy gondolta, hogy a férfi nagyon ismerősnek tűnik, és megkérdezte tőle, honnan jött. Fang Wanze ráeszmélt, hogy ő lesz az a férfi, aki egykor megmentette az életét.
Fang Waze elhagyta az ülőhelyét, és letérdelt a férfi elé, hogy elmondja: Én vagyok az egyike annak a hét embernek, akit megmentettél.
Miután ezt mondta, Fang Wanze Tu kormányzójához fordult, és így szólt: „Szeretnék fizetni a jótevőm szabadságáért – beleegyeznél?” „Természetesen” – válaszolta a kormányzó.
Gyorsan segített a gazdag kereskedőnek visszavásárolni az adásvételi okiratot, visszaadta a szabadságát, meghívta, hogy egy hónapig lakjon a kormányhivatalában, és több ezer tael ezüstöt adott neki. Több más megmenekült embernek is elmondta, hogy megtalálta a jótevőjüket, akik mostanra már mindannyian hivatalnokok lettek. Amikor meghallották a hírt, ők is pénzt adtak a kereskedőnek. A kereskedő a pénzt tőkeként használta fel, hogy újrakezdje az üzletét, ami zökkenőmentesen ment, és hamarosan ismét gazdag kereskedő lett belőle.
Mások megmentéséért végül elnyerte méltó jutalmát.
Forrás:
Kép: Kína Fókusz saját fotó
