Amikor az ételt arra használjuk, hogy eltereljük a figyelmünket a nehéz érzésekről, figyelmen kívül hagyjuk a valódi megoldást.
Katie Papo / The Epoch Times: “Ha a világjárvány idején túl gyakran látogatod meg a hűtőszekrényt, oka van annak, hogy az ételhez fordulsz – még akkor is, ha nem vagy éhes. A COVID-19 világjárvány kezdete óta megugrottak az evészavaros esetek számai. Még azok is észrevették, akiknél nem diagnosztizáltak evészavarokat, hogy a világjárvány kezdete óta gyakrabban nassolnak érzelmi alapon.
Ahhoz, hogy megszabadulj ettől a romboló szokástól, fontos, hogy az érzelmi evésre ne úgy tekints, mint a gyökérproblémára, hanem inkább, mint tünetre, amely magától elmúlik, amint a gyökérprobléma megoldódik.
Az érzelmi evés gyökere az érzelmek megfelelő feldolgozására való képtelenségünk. Lehet, hogy már próbálkoztál általános javaslatokkal az érzelmi evésnek való ellenállásra, például egy pihentető fürdővel, egy olyan tevékenységgel, amellyel elterelheted a figyelmed, vagy egy barát felhívásával.
Bár egyik tanács sem helytelen, van egy mélyebb ok, aminek a megtalálása gyakran hiányzik azoknál az embereknél, akik folyton visszatérnek a süteményes szekrényhez. Talán már tapasztaltad, hogy érzelmi késztetést érzel az evésre, majd megpróbáltad elterelni a figyelmedet egy sétával, csakhogy rájöttél, hogy a sóvárgás visszatér, amint hazaérsz, vagy még aznap este később is. Miért?
Amikor megpróbáljuk elterelni a figyelmünket az érzelmi evésről anélkül, hogy magukkal az érzelmekkel foglalkoznánk, akkor inkább elkerüljük a problémát, minthogy megoldanánk azt. A séta példájában, még ha az ideiglenes figyelemelterelésre is szolgál, tartsuk szem előtt, hogy maga az étel már figyelemelterelés – az érzelmeinkről. Azzal, hogy egy újabb figyelemelterelést – a sétát – tesszük hozzá anélkül, hogy foglalkoznánk azokkal az érzelmekkel, amelyek az étel utáni sóvárgást elsősorban kiváltották, csak még több hozzáadott réteggel távolodunk el a tényleges problémától.
Az érzelmi evők akkor gyógyulnak meg a legjobban, ha nem próbálják többé elterelni a figyelmüket vagy elzsibbasztani az érzelmeiket, hanem ahelyett megtanulnak hatékonyabban viszonyulni az érzelmeikhez. Bár kívülről úgy tűnhet, hogy a probléma az étellel van, fontos emlékezni arra, hogy az érzelmi evés az érzelmek rossz kezelésének eredménye.
Ha közvetlenül és sikeresen dolgozunk az érzelmeinkkel, az megszünteti az érzelmi evés iránti gyökeres vágyat – csakúgy, mint önmagunk érzelmi “tompításának” más típusait. Számos technika létezik az érzelmek kezelésére, melyeket anélkül alkalmazhatunk, hogy azok felemésztenének bennünket. E technikák közül sok van, amelyik egymáshoz hasonló egyszerű lépéseket tartalmaz.
1. lépés: Az ítélkezésmentes tudatosság kialakítása
Nem tudjuk megváltoztatni azokat a dolgokat, amelyeket nem veszünk észre, ami azt jelenti, hogy a tudatosság mindig az első lépés egy szokás megváltoztatásában. Előfordult már, hogy úgy néztél be a hűtőszekrénybe, hogy nem vetted észre, hogyan kerültél oda? Vagy ettél már sütit süti után, miközben alig érezted az ízét, mert valami másra gondoltál?
A mindennapi viselkedésünkben a tudatosság hiánya nagyon könnyen átcsaphat ész nélküli evésbe. A tudatosság az éberség egyik fő összetevője, amely pontosan az esztelenség ellenszere.
Ha figyelmes tudatosságot tudsz gyakorolni, máris jó úton haladsz a viselkedésváltás felé – különösen, ha a viselkedést egy semleges (ítélkezés mentes) szemüvegen keresztül tudod megfigyelni. Ekkor nagyobb valószínűséggel közelíthetünk objektívebben a szokásokhoz, mint egy érzelmi kiindulóponttal. Ez lehetővé teszi majd, hogy a változtatásokat békésebb módon hajtsuk végre.
2. lépés: Engedd meg az érzelmeknek és az érzéseknek, hogy létezzenek
Ahogy a régi mondás tartja: „Aminek ellenállsz, az megmarad.” Minél több energiát adunk az érzelmeinknek, annál erősebbnek érződnek. Ha fél az az ember az érzelmeitől, energiát fog fordítani arra, hogy elkerülje vagy eltaszítsa őket. De pont ezek a szokások késztetik az érzelmeket arra, hogy még erősebben és nyomasztóbban érződjenek. Ha békés elmével – félelem nélkül – tudunk közeledni hozzájuk, könnyebb lesz kezelni őket.
Legközelebb, amikor észreveszed, hogy az érzelmek feltörnek, címkézd fel az érzést, amit megtapasztalsz. Gyakorold, hogy engedd meg, hogy ott legyen, tudva, hogy végül meg fog változni a helyzet. Gyakorold a nyugalmat a tested ellazításával és a légzéssel, még egy kellemetlen érzelem jelenlétében is. Minél jobban kényelembe tudunk kerülni, miközben kellemetlenül érezzük magunkat, annál kevésbé fogjuk megpróbálni evéssel elkerülni az érzelmeinket.
3. lépés: Határozzuk meg a valódi szükségleteinket
Az érzelmi evők óriási előnyben vannak, mert abban a pillanatban, amikor úgy érzik, hogy éhség nélkül, pusztán “kedvtelésből” enni akarnak, ez annak a jele, hogy van egy szükséglet, ami nem teljesül. Ez azt jelenti, hogy ezt a jelzést a saját előnyére használhatja az ember, ha megkérdezi magától, mire van igazán szüksége abban a pillanatban, majd segít magának kielégíteni ezt a szükségletet.
Egyik ügyfelünk nemrég tapasztalta meg ezt. Egy stresszes munkahelyi délután után azon kapta magát, hogy gyakorlatilag öntudatlan állapotban, automatikusan megevett egy zacskó chipset. Amint tudatára ébredt, hogy mit csinál, egy pillanatra megállt, hogy meghatározhassa a valódi szükségletét. Anélkül, hogy elítélte volna magát, amiért az ételhez fordult, megállt, hogy visszahozza magát a jelen pillanatba. Miután megnyugodott, megkérdezte magától: „Mire van most igazán szükségem?”
Hamar rájött, hogy szüksége van egy kis szünetre a munkában, és az evést használta fel erre a szünetre, még akkor is, ha nem volt éhes. Úgy döntött, hogy egy séta jobban szolgálná a szükségleteit, ezért kilépett a szabadba, hogy igazán élvezze a friss levegőt, és kiszabaduljon a “fejéből”, és a testével aktívan kipihenje a szellemi fáradalmakat. Sétája során először a légzésére és a testére koncentrált, hogy ellazuljon. Aztán élvezte a tájat, és hagyta, hogy ez valóban az a szünet legyen a munkanapjából, amire szüksége volt.
Amikor hallgatott az érzelmeire, és megadta magának, amire szüksége volt, az érzelmi evés iránti vágya természetes módon megszűnt.
Vegyük észre, hogy bár a következtetése az volt, hogy sétálni megy, nem maga a séta oldotta meg a problémát. Inkább az a képessége volt, hogy tudatosította magában a helyzetet, megállt, és megkérdezte magától, mire van igazán szüksége. Ha valaki figyelmen kívül hagyná ezt a három lépést, és csak figyelemelterelésként használná a sétát, nem biztos, hogy ugyanolyan ígéretes eredményeket érne el, mint ő.
Az érzelmi evésnek kevés köze van magához az ételhez, és sokkal több köze van ahhoz, hogyan kezeli az az ember az érzelmeket. Ha produktív módon tud dolgozni az érzelmeivel, akkor eltűnik az elfojtás, a harc vagy az érzelmek elkerülésének szükségessége – ahogyan az érzelmi evés is.
Ma, ha érzelmi evésre vágysz, legyen ez egy lehetőség arra, hogy gyakorold az érzelmeiddel való kapcsolat gyógyítását. Ha ezt egyszer elsajátítod, nem fog számítani, hogy egy nehéz munkanap vagy egy világjárvány következik be – meglesznek az eszközeid, hogy kezeld a helyzetet, és győztesen kerülj ki belőle.
Írta: Katie Papo; Katie a világ minden tájáról segített már embereknek, hogy véget vessenek az évtizedes étkezési zavaroknak és meggyógyítsák az étellel való kapcsolatukat, és a kényszeres falásrohamokra és az ételfüggőségre specializálódott.
Forrás: How to Manage Emotional Eating During the Pandemic
Kép: Minghui.org
