A macskák terelése, azaz: Egy egyszerű módszer életünk rendezetlenségének kezelésére
A jó szokások, mint jól bevált lépések, amelyek a sikerhez vezetnek, jó irányba terelhetnek bennünket, amikor a motiváció nem elegendő. A rossz szokások eközben olyan kerékvágásokban tarthatnak minket, amelyek miatt nem kívánt mintákat ismétlünk életünkben.
A szokásaink megváltoztatása nehéz. Még ha van is némi sikerünk, két probléma merül fel gyakran, amikor új szokásokat akarunk kialakítani.
Először is, a szokásainkra irányuló erőfeszítéseink eltérülnek. Úgy tűnik, nincsenek meg a feltételeink ahhoz, hogy elég gyakran ismételjünk egy új szokást ahhoz, hogy az valóban megragadjon.
Úgy érezhetjük, mintha állandóan átmeneti állapotban lennénk, és az élet állandóan változna. Amire igazán vágyunk, az pedig éppen a stabilitás és a következetesség érzése…
Ebben az esetben a gyakori kérdés az: hogyan fejleszthetjük az önfegyelmet?
Vagy egy második gyakori probléma az lehet, hogy viszonylag jól haladunk; egyik szokást a másik után fejlesztjük ki, de aztán az életünk eléggé telítettnek tűnik.
Ilyenkor felmerül a kérdés: “Hogyan illesszem be ezeket a szokásokat az életembe? Szeretnék minden reggel gyakorolni, meditálni, egészséges ételeket főzni, írni, túrázni és olvasni, de egyszerűen nincs elég időm.”
Különösen, ha beleszámítjuk az evést, a házimunkát, a zuhanyzást, a munkát és így tovább.
Tehát mi a közös ebben a két problémában?
Két különböző problémának tűnhetnek: az egyik ember úgy érzi, hogy minden egy zűrzavar, a másik pedig csak szeretné megtalálni a megfelelő sorrendet mindannak, amit megpróbál beilleszteni az életébe.
A közös tényező az, hogy mindketten úgy érzik, hogy valami nincs rendben, és jelen van a bizonytalanság és káosz egy érzése, ami némi szorongást okoz.
A megoldás mindkét problémára ugyanaz lehet:
1. Ismerjük fel, hogy ez a rendetlenség és káosz valójában természetes velejárója ennek a folyamatnak.
2. Fogadjuk el a bizonytalanságot és a rendetlenséget, és békéljünk meg.
3. A káosz ellenére maradjunk meg a szándékunknál. Haladjunk tovább a kellemetlenség irányába, haladjunk előre, miközben együttérzően veszünk minden félrelépést vagy megszakítást.
Végül is ez olyan, mint a macskák terelése – a dolgok rendezetlenek lesznek, és ha ezt elfogadjuk, és békések maradunk, sokkal kevesebb stresszt fogunk érezni, miközben megpróbáljuk a macskákat a helyes irányba terelni.
Az életünk mindig egy átmenetben van. Mindig van benne rendetlenség. Mindig lesz valami, ami megzavarja a szokásainkat, időbeosztásunkat, rutinjainkat. Mindig jelen van a rendetlenség. Mindig bizonytalanságot fogunk érezni a káosz miatt.
Ez az életünk egyszerű ténye. És mégis rendet akarunk. Egyszerű válaszokat akarunk. A tökéletes napi rutint, a tökéletes szokásokat, a japán szupervonat által kínált gyors és egyszerű utazást kívánjuk.
Ez a rend, az egyszerűség, a következetesség és a tökéletesség iránti vágy szemben a rendetlenség, a bonyodalmak, a megszakítások és a zűrzavar valóságával, valójában nem
más, mint a szorongásunk oka. Ez a gyökere a stresszünknek, a frusztrációnknak és az önmagunkban való csalódásunknak.
Valójában éppen mi okozzuk a saját nehézségeinket és stresszünket, egyszerűen azzal, hogy nem fogadjuk el azt, ahogy a dolgok vannak. Mi magunk vagyunk a szorongás és a frusztráció okozói, nem valamilyen külső tényezők. Ez nem olyasmi, ami miatt szégyenkeznünk kell, hanem inkább egy olyan tény, aminek örülnünk kell: hatalmunkban áll megszüntetni ezt a stresszt, ha egyszerűen elfogadjuk életünk valódi természetét.
A dolgok mindig átmenetben vannak. A dolgok mindig rendetlenek és rendezetlenek lesznek.
És ez nem probléma.
Nincs miért aggódni.
Valójában ez a szépség.
Gondoljunk a természetre: nem egyenes vonalak és simaság, hanem káosz és véletlenszerű növekedés, virágzás és levélhullás, alkalmazkodás és áramlás jellemzi. Éppen a rendezetlensége miatt olyan gyönyörű.
Ha egyszer meglátjuk a szépséget életünk rendezetlenségében, akkor el tudjuk fogadni és belenyugodhatunk. Ahelyett, hogy küszködnénk és erősen ragaszkodnánk az ideáljainkhoz, lazíthatunk a szorításunkon, ellazíthatjuk a testünket, és csak lélegezzünk. Lazítsunk a ragaszkodásunkon, hogy milyennek szeretnénk a dolgokat, és csak legyünk a káosz közepén egy nyugodt, nyitott tudatosságban.
Lazítsunk a rendetlenségben.
Ha elfogadjuk, hogy macskákat terelgetünk, és nem egy szupervonatot vezetünk, akkor együtt tudunk működni életünk kaotikus természetével. Tudjuk, hogy a macskák nem követik az utasításokat, vagy nem mennek menetrend szerint. Ismerjük a macskák természetét, és nevetséges elvárni tőlük, hogy úgy viselkedjenek, mint egy szupervonat.
Ezt szem előtt tartva beszéljünk egy módszerről, amivel terelgethetjük zabolátlan életünket:
1.Állítsunk fel egy szándékot. Gondoljunk erre úgy, mint egy irányra, ami felé haladni szeretnénk. Szeretnénk például, ha az életünk a jobb egészség irányába haladna, így van egy olyan szándékunk, hogy testmozgással és zöldségekkel teli étrenddel gondoskodjunk az egészségünkről.
2.Kezdjük el terelgetni a macskákat ebbe az irányba. A szándék semmit sem ér tettek nélkül. Tehát kezdjük el a dolgokat ebbe az irányba mozgatni – ez jelentheti azt, hogy emlékeztetőket állítunk be, támogatást kérünk a családodtól, jegyzeteket teszünk ki magunknak a házban, a futócipőt az ágy mellett tartjuk, edzőpartnert keresünk, találunk néhány egészséges receptet stb.
3.Próbáljuk meg a macskákat a jó irányba terelni. Próbáljuk továbbra is megtartani a szándékot, ameddig csak tudjuk. A dolgok félre fognak menni (macskákat terelgetünk itt, ugyan már), de ameddig csak tudjuk, tartsuk őket a helyes irányba. Folyamatosan adjunk hozzá több struktúrát, emlékeztetőket, elszámoltathatóságot, jutalmakat stb.
4.Amikor a dolgok félresiklanak (fognak), ne zavarjon ez meg minket. Ez a folyamat része. Nyugodjunk bele, és csak kezdjük elölről. Csak kezdjük újra, visszatérve az 1. lépéshez.
Nincs ötödik lépés. Csak állítsuk fel tovább a szándékokat, folytassuk a cselekvést, hogy a helyes irányba haladjunk, és maradjunk a helyes úton. Amikor a dolgok félresiklanak, lazítsunk, és ne zavartassuk magunkat. Folytassuk a folyamatot. Ez valójában nem is „újrakezdés”, hanem csak a terelés folytatása.
Ennyire egyszerű. Ha a dolgok félresiklanak, az nem probléma. Soha nincs probléma, az egész csak gyönyörű káosz egy szeretetteljes szándékkal.
Mi a helyzet a 2. emberrel (a cikk elejéről), aki a szokások és rutinok tökéletes rendjét szeretné megtalálni? Ők a macskákat terelgetik a napjaikban – nincs tökéletes rend, csak folyamatosan kísérletezgetnek, folyamatosan új szokásokat próbálnak ki, folyamatosan tanulják, hogy mi működik és mi nem. És ami ebben a hónapban működik, az lehet, hogy más, mint a múlt hónapban.
És fogadjuk el, hogy minden napnak korlátozott ideje van. Az órák végesek, még akkor is, ha az ambícióink nem azok. Nem tudunk mindent megcsinálni, ezért ne tegyünk úgy, mintha képesek lennénk rá, és ne hibáztassuk magunkat a kudarcért.
Mindössze annyit tehetünk, hogy fontossági sorrendet állítunk fel. Vagy legalábbis megpróbálhatjuk.
Életünk vad áramlása valójában szívszorító szépséget és örömöt hordoz.
Írta: Leo Babauta hat könyv szerzője, a több mint 2 millió feliratkozóval rendelkező „Zen Habits (Zen szokások)” blog írója, és számos olyan online program megalkotója, amely segít elsajátítani a szokásokat. Látogass el a Zen Habits oldalára, a ZenHabits.net oldalra.
Forrás:
