A történelem során voltak olyan kardok, amelyek legendás státuszt nyertek el. Kínában a Goujian (Koucsien) egy ilyen kard, amely ámulatba ejtette a tudósokat azóta, hogy 50 évvel ezelőtt felfedezték. A kard több mint 2000 éves.
Különlegessége, hogy egyetlen rozsdanyom sem volt rajta, amikor a régészek először akadtak rá. A penge ennyi évszázad után még mindig éles, még egy régész vérét is “lecsapolta”, aki tesztelte az élességét.
A Goujian (Koucsien)
1965-ben régészeti felmérést végeztek a csingcsoui Csang folyó víztározójában. A felmérés során több mint 50 ősi sírra bukkantak, és csaknem 2000 tárgyi leletet sikerült feltárni. A helyszínen talált koporsóban egy emberi csontváz és egy bronz kard volt, amelyet egy fából készült hüvelybe dugtak, és fekete lakkal borítottak be.
„A penge mindkét oldalát fekete rombikus rézkarcok borítják, és kék valamint türkiz máz van beágyazva a kardfogantyúba. A kard markolatát selyem köti össze, míg a kardgomb 11 koncentrikus körből áll. A kard mérete 55,7 cm (21,9 hüvelyk), beleértve a 8,4 cm (3,3 hüvelyk) fogantyút, és egy 4,6 cm (1,8 hüvelyk) széles pengével rendelkezik. Súlya 875 gramm (30,9 uncia).” – az Ancient Origins szerint.
A penge egyik oldalán két oszlopnyi szöveg volt, összesen nyolc írásjeggyel. A régészek úgy fejtették meg a hat írásjegyet, mint: „Yue (Jüe) királya”, és „ezt a kardot személyes használatra készítették”. A fennmaradó két írásjegyről azt állapították meg, hogy annak a királynak a neve, aki birtokolta. A kutatók kilenc lehetséges királyt azonosítottak be, aki birtokolhatta a kardot. Körülbelül két hónapos vita után úgy döntöttek, hogy a penge egy Goujian (Koucsien) nevű királyé volt, aki Kr. e. 496 és 465 között uralkodott, ami lényegében mintegy 2500 évesre datálta a kardot.
A kard elképesztő élességét a készítéséhez felhasznált összetevőknek és tárolási körülményeinek tulajdonították. „A penge főleg rugalmas rézből készült. Az éle azonban főleg ón volt. Ez lehetővé tette a pengének, hogy sokkal hosszabb ideig megtartsa éles élét. A kard kompozíciója, valamint a hüvelyhez való légmentes illeszkedés valószínűleg nagyobb esélyt adott neki a túlélésre, mint a legtöbb más kardnak” – az All That’s Interesting szerint. Egy teszt pedig azt mutatta meg, hogy a penge húsz ív papírt is át tud szelni!
1994-ben Kína kölcsönadta a kardot Szingapúrnak egy kiállításra. Egy munkás véletlenül megütötte a pengét, ami egy 7 mm hosszú repedést okozott az ősi fegyverben. Kínában óriási felháborodást váltott ki az eset, és a kard azóta az országban maradt. A penge jelenleg a Hubei Tartományi Múzeumban tekinthető meg.
Más legendás kardok
Nyugaton egyetlen kard sem híresebb, mint az Excalibur. Úgy gondolják, hogy Arthur angol király forgatta, aki karácsonykor egy kő tetején lévő üllőből húzta ki. Ez az esemény volt az, amely „igazi királlyá” tette őt. A kardot végül egy tóba dobták a halálos ágyán fekvő Arthur király kérésére. A legendák szerint látszólag egy kéz merült ki a tóból, hogy elkapja a kardot.
Japánban a Muramasa kardok legendásak a velük kapcsolatos állítólagos átok miatt. A pengéket Sengo Muramasa kardkovács-mester készítette, aki valamikor a 14. és 16. század között élt. Azt mondják, hogy Muramasa azt akarta, hogy a kardok „nagy rombolókká” váljanak, és az istenekhez imádkozott. Imáira válaszoltak, és a Muramasa által készített kardok rendkívül veszélyesként váltak ismertté.
Volt azonban egy probléma – a pengék nemcsak az ellenségekre, hanem a kardforgatóra is veszélyesek voltak. A pengéknek látszólag egy sötét átka volt, amely saját akaratot adott nekik, ami arra késztette őket, hogy a tulajdonosuk ellen forduljanak, ha nem elégedtek meg a harccal. Egy császári rendelet végül betiltotta az összes Muramasa kardot.
Forrás:
Kép: A Guoujian kard (Image: via wikimedia CC BY-SA 4.0 / https://commons.wikimedia.org/wiki/User:Siyuwj / http://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0/)
