Sok ember kezdett el meditálni a globális lezárások során. Nemcsak a történelem olyan személyiségei, mint Marcus Aurelius római császár vagy Albert Einstein értékelték a meditációt, hanem a LinkedIn vezérigazgatója, Jeff Weiner, Oprah Winfrey műsorvezető és Hugh Jackman színész is meditál – éppen úgy, ahogy Európában is egyre többen meditálnak. Mi áll a meditáció jelensége mögött, és miért sokkal több ez, mint egy trend a lezárások ideje alatt?
Már a 2018-as becslések szerint is csak Németországban 15,7 millió ember meditált aktívan vagy érdeklődött a meditáció iránt. A koronavírus több mint egy évvel ezelőtti kitörése óta a meditáció egy egyre erősebbé váló trenddé fejlődött Európában és szerte a világon.
Peter Sedlmeier, a Chemnitzi Műszaki Egyetem pszichológiaprofesszora a következőket mondja a meditációs trendről: „Az emberek észrevették, hogy működik. A klinikai pszichológia is bizonyította már a meditáció sikerét […]. Hatékony volt például a depresszió, a stressz és a félelem esetében.” A professzor szerint ez lehet az egyik oka annak, hogy a meditációs gyakorlatok népszerűsége a koronavírus kitörését követő időszakban megnőtt.
Ha visszatekintünk a múltba, az emberek a világ minden táján ősidők óta foglalkoztak különféle meditációkkal, és ismerték azok hatásait. Míg Marcus Aurelius római császár Kr. u. 161 és 180 között az „önvizsgálatot” használta arra, hogy elgondolkodjon önmagáról és környezetéről, addig Albert Einstein a meditáció révén új tudományos felismeréseket szerzett a világegyetemről.
„Ma megmenekültem a félelemtől… azért tudtam túljutni rajta, mert ez valójában bennem volt, a saját érzékeléseimben – nem pedig kívül.” – Marcus Aurelius az „Elmélkedések” című jegyzeteiben.
Sok mai híresség is a meditáció pozitív hatására esküszik. Oprah Winfrey, egy talk show műsorvezetőnője például azt mondja, hogy a meditáció „jobb emberré” teszi őt. Hugh Jackman színész szerint „mindenki profitál a meditációból”, Jeff Weiner, a LinkedIn vezérigazgatója pedig folyamatosan osztja meg a Twitteren a meditáció tudományosan bizonyított előnyeiről szóló cikkeket.
„Az igazán értékes dolog az intuíció. A meditáción keresztül már azelőtt megtaláltam a válaszokat, hogy egyáltalán feltettem volna a megfelelő kérdéseket.” – Albert Einstein a meditációról
Több, mint „egy mangófa alatt ülni és jól érezni magunkat”
A meditáció kifejezés a latin „meditatio” (elgondolkodás valamiről) és a medius (a középpont felé való irányultság) kifejezésekből vezethető le. Miközben a mi kultúránkban nem biztos, hogy a meditáció gyakorlata milyen régi, addig az ázsiai régióban egy legkevesebb 5000 éves történelemből indulnak ki.
Nyugaton a szó többek között az ókori és a középkori kereszténységben is, a Lectio divina című műben jelenik meg, valamint a 7000 évre visszanyúló ősi egyiptomi szövegekben.
A meditációs gyakorlatoknak sokféle típusa létezik, különböző követelményekkel, irányzatokkal, elvekkel és szintekkel. Míg egyesek szerint a meditáció csak relaxáció, léteznek filozófiai és mély spirituális aspektusú gyakorlatok is.
Matthieu Ricard, egy buddhista szerzetes, aki molekuláris biológiával foglalkozó tudósként dolgozott, mielőtt belépett a kolostorba, azt mondta a meditációról:
„A meditáció nem azt jelenti, hogy ülünk egy mangófa alatt és jól érezzük magunkat. Ez minden, csak nem ellazulás. A lényedben bekövetkező mély változásokról van szó. Hosszú távon más emberré válsz.”
Sok meditációs irányzatban arról beszélnek, hogy a meditáció által nem egy másik emberré válunk, hanem valójában visszatérünk valódi önmagunkhoz. A német fizikus és filozófus Carl Friedrich von Weizsäcker azt mondta róla:
„A meditáció nem tesz minket valaki mássá, hanem azzá, aki mindig is voltunk.”
Meditáció és tudomány: A kinevetett babonától a nagy kutatási érdeklődésig
Ámbár az emberek, köztük tudósok is, évezredek óta meditálnak, a tudomány összességében sokáig figyelmen kívül hagyta, sőt gyakran kinevette a témát. Ez most kezd megváltozni, miután az első tudományos tanulmányok nagy feltűnést keltettek.
A meditáció megváltoztatja az agy aktivitását és szerkezetét
Egy 2010-ben közzétett tanulmányban a Harvard Egyetem kutatói először tudták mérni az agyban a meditáció közben bekövetkező változásokat. Eközben az agy bizonyos területein erős aktivitásnövekedés és szerkezeti változások mutatkoztak meg. A tanulásra és emlékezési folyamatokra, az érzelmek irányítására és a perspektivikus gondolkodásra szolgáló területeken különösen erősen megnövekedett az aktivitás. A kutatók abból indulnak ki, hogy ez javítja a kognitív képességeket. Ezek közé tartozik a figyelem, a memória (emlékezési képesség), a tanulási képesség, a kreativitás, a tervezés, a tájékozódás, a képzelőerő és az akaraterő.
Egy másik tanulmányban tibeti szerzetesek elektromos agyhullámait mérték a meditáció közben. Az eredmények azt mutatták, hogy a szerzetesek agyában jelentősen megnövekedett a gamma-aktivitás. Ez azért volt meglepő, mert amikor az ember ellazul, vagy közvetlenül elalvás előtt van, általában théta- vagy alfa-hullámokat bocsát ki. A nagyfrekvenciás gamma-hullámok ellenben akkor fordulnak elő, amikor az ember a testi és szellemi csúcsteljesítmények szakaszaiban van. Ez más megvilágításba helyezte a meditáció folyamatát.
„A gamma-hullámok általában időben és térben is korlátozottak” – magyarázza Ulrich Ott, az idegtudományok professzora. „Csak rövid időre bukkannak fel valahol az agyban.” A szerzetesek esetében nemcsak intenzívebbek és gyakoribbak voltak, hanem a térbeli korlátozás is megszűnt.
„A gamma-aktivitás azt a rendkívüli éberséget képviselheti, amelyet sok meditáló leír. Mathieu Ricard szerzetes értékei túlmutattak a jó és a gonosz határán” – mondja Ott professzor a mérési eredményekről. Ehhez képest régebbi vizsgálatokból tudjuk, hogy a gamma-hullámok erősen csökkennek például az Alzheimer-kóros betegeknél.
Javuló immunvédelem és sejtműködés
Sejtszinten is vannak már tanulságos első vizsgálati eredmények. Így a Kaliforniai Egyetem kutatói kimutatták, hogy a jóga és az ima formájában végzett meditáció az endogén értágítók fokozott felszabadulásához vezet. Ezek gyulladáscsökkentő hatásúak és csökkentik a sejtek stressz-szintjét. Ez kevesebb gyulladást eredményez a szervezetben és megerősíti az immunrendszert.
Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a Fálun Gong meditációs gyakorlatot gyakorlók vérében jelentősen magasabb volt az immunsejtek koncentrációja, mint a nem gyakorlókéban. A gyakorlók vérmintáiban nemcsak sokkal több fehérvérsejt volt, hanem a vérsejtek élettartama is sokkal hosszabb volt. A vizsgálatban mért fehérvérsejtek neutrofil granulociták voltak. Ezek az emberi immunrendszer legfontosabb összetevői közé tartoznak.
Nagymértékben csökkent a gyógyszeres kezelés és az orvoslátogatások szükségessége
2016-ban Dr. Trey asszony, egy ausztrál társadalomtudós közzétett egy több mint 500 résztvevővel készült tanulmányt, amelyben szintén azt vizsgálta, hogy a Fálun Gong gyakorlása milyen hatással van az általános egészségre. Az eredmények azt mutatták, hogy a Fálun Gong-gyakorlók általános közérzete jelentősen javult a nem gyakorló kontrollcsoporthoz képest.
Emellett a különböző hosszúságú gyakorlási időtartammal rendelkező gyakorlók csoportjában jelentősen csökkent a gyógyszeres kezelés és az orvoslátogatások szükségessége.
Míg a nem gyakorló kontrollcsoport közel 66 százalékának volt szüksége gyógyszeres kezelésre vagy táplálkozáskiegészítőkre a vizsgálati időszak utolsó 6 hónapjában, addig a gyakorló csoport csak 5 százalékának. Az orvoslátogatások száma ebben az időszakban 72 százalékról (nem gyakorló kontrollcsoport) 12 százalékra (gyakorló csoport) csökkent. A gyakorlók 53 százaléka (192 fő) számolt be arról, hogy „kiváló egészségnek” örvend, míg a kontrollcsoportban csak 24 fő (alig 10 százalék).
A vizsgálat során sok Fálun Gong-gyakorló járulékosan arról is beszámolt, hogy részben súlyos betegségekből gyógyultak fel a gyakorlás révén. A tanulmány szerzője, Dr. Trey végül ezeket a személyes tapasztalatokat a „The Mindful Practice of Falun Gong: Meditation for Health, Wellness, and Beyond (A Fálun Gong tudatos gyakorlása: Meditáció az egészségért, a jólétért és azon túl)” című könyvben foglalta össze.
Az egyik tapasztalat Jan Beckeré volt, aki az 1964-es olimpián ezüstérmet nyert Ausztráliának a női úszócsapattal a szabadstílusú váltóban.
Becker elmesélte:
„Mielőtt elkezdtem a gyakorlatokat, egy nagy melbourne-i kórházban voltam súlyos légúti betegség miatt. A betegség nem volt fertőző, de halálosnak számított. Éreztem, ahogy elsorvadok. Miután hat hónapig gyakoroltam a Fálun Dáfát, úgy döntöttem, hogy minden bizalmamat a gyakorlásba helyezem. Azóta nem jártam orvosnál!”
Forrás:
