Képek: Erzsébet Nagy

Zhuge Liang, más néven Kongming egy olyan asszonyt választott feleségnek, akit szépnek sehogy sem lehetett nevezni. A történetet generációkon keresztül adták tovább, és az emberek még mindig nem hallják szívesen. Számos csodálatos legenda szól Zhuge Liangról, és az egyik közülük a toll-legyező története. Gyermekkorában Zhuge Liangnak volt egy kiváló tanára, aki a hadviselés művészetét és a menny és a föld változásait tanította neki. Amikor Zhuge Liang a hegyekben kirándult, felfedezett egy kunyhót, amelyből hirtelen egy gyönyörű fiatal hölgy lépett ki. Integetett neki, majd meghívta egy teára és egy sakkjátszmára. Azt mondta: „Kérlek, gyere bármikor, ha van szabadidőd, és játsszunk egy jó sakkpartit.” Zhuge mindennap meglátogatta, és mindig nagyszerűen érezte magát.…

Egy nagyon érdekes és részletes cikk a hadseregről: https://www.erdekesvilag.hu/a-rejtelyes-agyaghadsereg/ Fotók: Erzsébet Nagy

A Tavaszi és Őszi Korszakban (Kr. e. 770-476) Chu államban élt egy férfi, nevezetesen Chu Zhuliang, aki „Ye hercegének” szólíttatta magát. Ye hercege ismert volt a sárkányok iránt érzett szeretetéről. Annyira kedvelte ezeket az állatokat, hogy sárkányokat festett és faragott mindenhol a házában – a falakra, az ajtókra, az ablakokra, a gerendákra és a pillérekre is. A ruháin hímzett sárkányok voltak, és az emberek gyakran mondták rá, hogy mindennél jobban szereti a sárkányokat. Mikor a mennyei sárkány hallott a herceg szenvedélyéről, ez mélyen megindította. Eldöntötte, meglátogatja a herceget, hogy köszönetet mondjon neki. Mikor a sárkány feltűnt Ye herceg előtt, a férfi annyira megrémült a teremtmény látványától, hogy azonnal segítségért kiáltott.…

A „Méz a szájban, és tőr a hasban” szólást úgy lehetne lefordítani, hogy „A tőr eltakarása egy mosollyal”. Gyakran arra használják, hogy leírják azokat az embereket, akiknek édes nyelvük és romlott szívük van. A szólás egy történeten alapul egy korai kínai történelmi könyvből, a Zizhi Tongjianból, amit Sima Guang (1019-1086) írt a Song dinasztiából. Linfu Li volt Xuanzong császár (685-762) miniszterelnöke a Tang dinasztiában. Habár jó volt mind a kalligráfiában mind a festészetben, mégis az édes szavairól volt ismert, melyeknek azonban durva jelentésük volt. Annak érdekében, hogy hízelegjen a császárnak, megvesztegette az embereket, akik közel álltak a császárhoz, hogy megtudja, mit kedvel a császár, és mit nem. Így aztán olyan…

Xun Jubo nemes lelkű ember volt, aki a Keleti Han-dinasztiából származó Hanwe császár uralkodása alatt élt. Egy alkalommal Xun Jubo hosszabb útra ment, hogy meglátogassa beteg barátját. A város, amelyet meglátogatott, éppen egy kínai ősi etnikai csoport támadása alatt állt. A barátja azt mondta Xun Jubo-nak: „Meg fogok halni! Sietned kell, el kell hagynod a várost.” Xun Jubo erre azt válaszolta: „Olyan hosszú utat tettem meg, hogy láthassalak és te most arra kérsz engem, hogy újra menjek el? Én, Xun Jubo, soha nem futamodom meg gyáván, hogy életben maradhassak.” Nem sokkal később az ellenség betört a városba. Megkérdezték Xun Jubo-t: „Amikor a csapataink bevették a várost, az emberek mind elmenekültek.…

Egy hely, úgy tudtam, hogy mennyország, Mára csak testetlen lélek, kies pusztaság. Leülök hát, mily nagyszerű borzalom, Versbe festem, de elképedve bevallom, Szavaimmal nem segítek e helyen, S mint a magas, tiszta ég, kiürült a fejem, A tinta kiszáradt lassan, Megdermedt, nem ír az ujjam. Elmerültem a szavak tengerében, S az idő elúszott annak vizében, Ma először költő mivoltomban, Mint hal, fennakadtam egy halászhálóban. Ám a tudatlanság fellege már elhomályosul, S meglátom a választ, mely egyre kivilágosul, Ezt a gyönyörű országot nem zárhatom be Csak úgy az én egyszerű versembe. Ez az a valami, amit feledésbe vittem, A Tény: Tibet egy vers, költője az Isten. Egy meggyötört lélek küzd a…

Az „eltűnt álom” szólás „A világ egy párnán belül” (枕中记) című könyvből ered, melyet Shen Jiji* írt a Tang dinasztiában (Kr.u. 618-907). A feljegyzés egy szegény, fiatal tudósról, nevezetesen Lu Shengről szól, aki megváltoztatta az életét, miután egy vacsoraasztalnál álmot látott. Ahogy a történet mondja, egy este a fiatal tudós belépett a kocsmába, és leült egy asztalhoz egy kedves külsejű, fehér hajú, idős úriemberrel. Bevallotta az idősebbnek, hogy többször elbukott a közszolgálati vizsgán. Miután türelmesen meghallgatta, az úriember azt javasolta, hogy hagyjon fel a világi ambícióval, és tanulmányozza a Taót, de a fiatal tudóst ez nem érdekelte. Fogalma sem volt, hogy az idősebb ember az asztalánál Lü Dongbin volt, a…

Fotók: Erzsébet Nagy FreeTibet