Kultúra

A Kínai Nagy Fal 萬里長城 [1907] Herbert G. Ponting [felújított kép]

“Az, hogy Ponting egy személyt (vagy ebben az esetben személyeket) helyezett valahol az előtérbe, a korszak szokásos fotográfiai technikája volt. Elsősorban azért tették, hogy emberi elemet adjanak a képhez, és hogy méretarányt adjanak a jelenetnek.

A Kínai Nagy Fal 萬里長城 fordítása, legalábbis az angol fordításban, helyesen inkább a „tízezer Li hosszú város”-t jelentené. Ezért pontosabb lenne Kína Nagy Falai néven leírni, mivel ezek egy történelmi kő- és földsáncok sorozatának maradványai. Az egész Észak-Kínában felhúzott falakat többnyire kétezer év alatt építették és dolgozták át a Kr. e. 5. század és a 16. század között. Az egyes falszakaszok eredete a különböző korokból a dinasztikus korszakoknak megfelelő politikai és katonai szükségleteiktől függött.

A legrégebbi, eredeti falakat azért építették, hogy védelmet nyújtsanak a hsziungnuk nomádok betörései ellen a különböző, később Kínát alkotó államok által elfoglalt területekre. A Csin konszolidáció után ezeket a különálló építményeket szinte összefüggő egésszé integrálták, többnyire döngölt földszerkezetek felhasználásával. Sajnos ebből a falból ma már csak kevés létezik. A ma is megmaradt fal nagy részét (vagyis azt, amelyet általában megismertünk) a Ming-dinasztia idején építették, amely nagyobb mértékben támaszkodott a tégla- és falazott munkák integrálására.

A Nagy Falról rengeteg történet, legenda és mítosz kering. Az elmúlt mintegy száz évben az iparosodás és a modernizáció veszélyeztette a falat azokon a területeken, amelyeken a fal áthalad, mivel egész szakaszokat romboltak le az építőanyagok visszanyerése érdekében. Más szakaszokat felújítottak, egyes esetekben modern mérnöki eszközökkel építették újjá, és turisztikai látványosságként intenzíven használták őket; megint mások teljesen benőttek vagy visszahódította őket a természet. A jelentések szerint a falnak kevesebb mint 30 százaléka maradt épen. Ennek ellenére az emberiség egyik legfontosabb történelmi építményének tartják, és egyes részeit 1987 óta az UNESCO a világörökség részeként tartja nyilván.

A jelenlegi fal Shanhaiguanból indul, keleten a Bohai-tengerbe merül, és nyugaton a hszincsiangi Lop Nurnál ér véget, a kínai Belső-Mongólia tartomány déli határát követve. Az eddigi legátfogóbb felmérés megállapította, hogy a fal a jelenlegi felismerés szerint 8.851,8 km (vagy 5 500,3 mérföld) hosszúságú, amely 6.259,6 km (3 889,5 mérföld) tényleges falból áll, amelyet különböző egyéb építményekkel, például árkokkal és átjárhatatlan hegyek és folyók természetes védőgátjaival kombináltak. A közhiedelemmel ellentétben állítólag a fal nem látható a világűrből vagy a Holdról.

A Nagy Fal a turistalátványossàgtól (mint például a Peking melletti Badalingnál lévő szakasz) az extrém, a járható utakon kívüli vadonig terjed. Egyes szakaszok annyira veszélyesek, hogy öngyilkosság lenne megkísérelni a megmászását, hacsak nem rendelkezik valaki speciális hegymászó felszereléssel, technikai és fejlett hegymászó támogató csapattal. Bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam valódi statisztikát gyűjteni a Nagy Falhoz kapcsolódó balesetekről vagy halálesetekről, ami szokatlan, mivel minden turisztikai helyszínen történnek balesetek. Mindenesetre gyanítom, hogy a KNK kormánya nem igazán akar ilyen statisztikákat vezetni.”

A képet felújította és az eredeti angol szöveget írta: Ralph Repo

Forrás: https://www.flickr.com/photos/ralphrepo_photolog/4071712625/