Az „A világ meséinek új beszámolója” szerint a Liu-Song-dinasztiából (420-479) való Cao Cao, Wei királya különösen ismertté vált, miután egyesítette Észak-Kínát, és sok kisebbség jelentkezett nála, hogy csatlakozzon a szindikátusához.
Egyik nap a Xiongnu, a nomád törzsek szövetsége, akik a mai Mongólia területén éltek, küldött egy követet Cao Cao-hoz.
Cao Cao magát vékony testalkatúnak gondolta, és úgy vélte, hogy a kinézete nem rendkívül erős, ami megfélemlíthetné és meggyőzné a követet, pedig a nemzetének a bátorságáról kellene ismertnek lennie.
Azokban az időkben a kínai férfiak általában nagyobb testűek voltak és jobb kinézetűek, mint napjainkban. A történelmi feljegyzések alapján a férfiaknál általános volt a 180 centiméteres magasság. Azonban a levéltárak és a régészeti leletek alapján a nagy uralkodó, Cao Cao kb. 160 centiméter magas volt mindösszesen.
Hogy lenyűgözze a Xiongnu követét, Cao Cao megparancsolta Cui Yan alattvalójának, hogy foglalja el az ő helyét a fogadás alatt.
Cui Yan magas és jóképű volt és hosszú szakállat viselt. Középen ült fegyelmezetten az ágyon, és csodálatos hangon beszélt a követ fogadásán. Cao Cao az ágy mellett állt, és úgy nézett ki, mint egy szablyát tartó őr.
A találkozó után Cao Cao küldött egy embert, hogy érdeklődjön a követ benyomása felől: „Milyennek találtad Wei királyát?” – kérdezte.
„Wei királya elegáns, tekintélyes és kiemelkedő, de az oldalán állt valaki, aki szablyát tartott, ő rendkívüli volt. Úgy gondolom, hogy az az ember egy igazi hős!” – mondta a követ.
Mindenkin megmutatkozik a belső minősége. A Xiongnu-követ azonosítani tudta az igazi hőst, ő is egy igazán rendkívüli ember volt!
Ettől kezdve a „szablyát tartó” jelentését kiterjesztették az irodalomban használt „irodalmi néger” jelentésre is.
Forrás:
Zhu Li, Epoch Times (Clearharmony.net)
Kép: Ez a festmény Cao Cao-t ábrázolja, aki a Nanping hegyet figyeli teliholdnál a Chibi csata előtt. A „Hold száz nézőpontja” festménysorozatból származik, a japán Edo periódusból való ukiyo-e művésztől, Yoshitoshi-tól.
