Amikor 2018-ban egy közeli barátom, Rui édesanyjának temetésén segítettem, találkoztunk a sógorával, egy nyugdíjas káderrel. Mindhárman nagyjából egyidősek voltunk, és hasonló neveltetésben részesültünk, így sok mindenről tudtunk beszélgetni.
Egyik beszélgetésünk során említettem, hogy mindenhol vannak isteni lények, akik figyelnek mindent, amit teszünk. Ez egy ősi hiedelem, de manapság már nem sokan hisznek benne.
Rui sógora közbeszólt: – „Én hiszek benne. Amikor a kulturális forradalom elkezdődött (1966-1967 körül), hatodikos voltam. Akkoriban templomokat romboltak le, és mindenütt összetörték az istenek és a Buddhák szobrait. Volt egy nagy templom a falunkban. A főcsarnokában, a „Mahavira-teremben” volt egy nagyon magas Buddha-szobor.”
„Aznap az ügyeletes tanárunk azt mondta, hogy hozzuk magunkkal a szerszámainkat, hogy összetörjük a Buddha-szobrot. Azt az utasítást adta, hogy a szobor szívénél kezdjünk neki, és azt épségben vegyük ki, mert azt mondták, hogy a szoborban egy nagy, rézből vagy ezüstből készült szívet helyeztek el, amikor megépítették.”
„Abban a pillanatban, amikor elhallgatott, a mellkasához szorította a kezét, összeesett, és nem tudott felállni. A következő pillanatban mindannyian kínzó fájdalmat éreztünk a mellkasunkban. Mindenki azt kiabálta: ‘Ez fáj! A tanárnő annyira megijedt, hogy letérdelt a földre, és azt mondta: ‘Nincs több rombolás! Nincs több rombolás! Menjünk vissza mindannyian az iskolába!’. Ezután a fájdalom fokozatosan elmúlt. Hogyan is lehetne nem elhinni, hogy az isteni világ figyelmeztetett minket!”
„Személyesen éltem ezt át, és bár már több mint 50 éve történt, még mindig élénken emlékszem rá, mintha csak tegnap történt volna. Ez az eset hatással volt a világnézetemre és az életemre is. Fenntartások nélkül nem merek azt csinálni, amit akarok. Mindig úgy érzem, van valahol egy hatalom, amely mindent irányít a világon.”
Kép: minghui.org, Óriás Buddha szobor a Lantau-szigeten
A cikk forrása:
