„Olyan gyönyörű volt. Azt hiszem, az univerzum sugallta azt nekem, hogy amikor áttöröm a félelmemet, egy teljesen új perspektíva, egy sokkal érdekesebb és kifizetődőbb élmény vár rám a másik oldalon.”
-Anastasia Lin
2015-ben egy fiatal kanadai szépségkirálynő a világpolitika színpadára került, amikor a kínai kormány nyilvánosan megtiltotta neki, hogy belépjen Kínába a Miss World szépségversenyen való részvételre. Anastasia Lin egyik napról a másikra ünnepelt szépségkirálynőből a Kínai Kommunista Párt (KKP) fenyegetéseinek célpontjává vált. Mindezt azért, mert kritizálta a kínai rezsim vallási kisebbségek elleni brutális üldözését, különösen a Fálun Gong-gyakorlók nehéz helyzetét.
A kínai-kanadai színésznőnek soha nem állt szándékában az emberi jogok szókimondó szószólójává válni. Ezzel a hatalmas kihívással szembesülve azonban úgy döntött, hogy szembeszáll az elnyomás erőivel. A helyzet azonban megviselte.
„Öt évig, miután Miss World Canada lettem, nem tudtam nyugodtan aludni. Emlékszem, amikor egy olyan kampányon dolgoztam, amelynek célja a Kínában bebörtönzött lelkiismereti foglyoktól való szervrablás bűncselekményének a leleplezése volt, hatalmas nyomást és pánikot éreztem” – mondja. „Szinte minden második éjszaka rémálmokból ébredtem fel.”
Lin szépségkirálynőként és színésznőként tervezte el életét, de a KKP ellenreakciója után úgy döntött, hogy megváltoztatja a prioritásait, a divatstílusát, sőt még a közéleti személyiségét is. Az estélyi ruhák átadták a helyüket az erőt sugárzó kosztümöknek, miközben a világot járta, hogy beszédeket és interjúkat tartson. Ugyanakkor otthon még mindig megpróbált karriert és egy normál életet felépíteni magának.
A nagy kihívások ellenére Lin a kecsesség és a stílusosság üdítő újdonságával emelkedett ki ezekből az évekből. Lin minden lépésénél magabiztos maradt, de szépségének mélysége is nőtt. Úgy tűnik, hogy amikor nagy nyomással kellett szembenéznie, valójában az egy lehetőség volt számára, hogy önmagát felfedezze.
Valódi stílus
A húszas éveiben járó Lin azokhoz a helyzetekhez és környezetekhez igazította divatstílusát, amelyekben találta magát. „Akár egy szépségkirálynő hercegnői öltözékét, akár egy emberi jogi szószóló erőt sugárzó kosztümjét viseltem, követtem a szabályokat és játszottam a szerepemet” – mondja.
A stílusválasztások eszközt kínáltak Lin számára, hogy elfedje a sebezhetőségét és a határozottság látszatát keltse. Telített színekben pompázó kosztümkabátokat viselt, hogy megragadja a közönség figyelmét, és visszafogott, de erős sminket, hogy erőt sugározzon. Lin szerint az öltözet olyan páncéllá vált, amellyel megvédte magát az agresszív politikai környezettől, amellyel szembenézett.
„Egy idő után belém ivódott az igény, hogy folyamatosan erőt sugározzak, és szinte elfelejtettem a sokkal élénkebb és játékosabb részemet” – mondja.
Lin mentalitása akkor változott meg, amikor egy nap egy médiainterjúra készült. Hirtelen úgy döntött, hogy elengedi a félelmeit, és másképp állt hozzá a nyilvános szereplésekhez. Azt gondolta: „Nem akarok többé rejtőzködni. Soha nem tartoztam a politika világába. Úgy érzem, készen állok arra, hogy többet mutassak meg magamból.”
Lin nem a szokásos üzleti öltözékét viselte az interjún. Helyette egy világoskék selyemruhát viselt. Most először nem is sminkelte magát.
Az interjú jobban sikerült, mint amire számított. A riporter már korábban is készített vele interjút, de meglepődött, hogy mennyire más lett.
Nem csak Lin külseje változott meg. Megtanulta, hogy jól érezze magát önmagával.
„A múltban küzdöttem azzal, hogy nemet mondjak nem megfelelő dolgokra és helyzetekre, és végül megtanultam, hogy néha a legjobb út a legkevésbé stresszes út. Amikor a dolgok jól mennek, sokkal boldogabb és elégedettebb vagyok.”
„Minden helyzetre kell lennie egy elegáns megoldásnak. Csak hinni kell abban, hogy az felszínre kerül.” – mondja.
Lebegés a félelem felett
Néhány évvel ezelőtt, amikor Lin álmatlansága és stressze a tetőfokára hágott, édesanyja látta, hogy a nyomás milyen áldozatot követel a lányától, és úgy döntött, hogy elviszi magával nyaralni.
A meleg mexikói napsütés és a Karib-tenger kristálytiszta vize azonnal megfiatalította Lint, de valami történt, amikor egy nap az óceánban úszott. A hullámok egyre nagyobbak lettek, és a lány hamar rájött, hogy nem volt a helyzet magaslatán. Úgy döntött, hogy visszaúszik a partra, de minél erősebben úszott, annál inkább rántották befelé a hullámok a tengerbe.
„Pánikba estem, mert a természet egy rendkívül ismeretlen elemében voltam, és nem tudtam irányítani az életemet” – emlékszik vissza. Egy életmentő észrevette őt, de amikor odaúszott segíteni neki, elvesztette az úszódeszkáját a hullámokban. Lin a vízben vergődött, levegőért kapkodva. Az agya pörögni kezdett.
„Az életmentő megpróbált megnyugtatni. Azt mondta nekem: »El kell engedned az elmédet, lazíts, csak lebegj.« De ez nálam nem jött szóba akkor. A félelmem elengedése számomra azt jelentette, hogy elengedem az egyetlen esélyemet a túlélésre.”
Lin nem tudta megnyugtatni magát, de sikerült biztonságban visszaúsznia a partra az életmentővel. Az élmény megrázta őt, nemcsak azért, mert olyan közel került a vízbe fulladáshoz, hanem azért is, ahogyan reagált. „Eluralkodott rajtam a félelem, és hagytam, hogy az szabja meg a döntéseimet” – mondja.
Abban a pillanatban Lin rájött, hogy mennyire hagyta, hogy ez a negatív érzelem szabja meg az életét. Ekkor döntött úgy, hogy szembenéz vele.
Másnap visszatért a strandra, és elhatározta, hogy nem hagyja, hogy a hullámok elriasszák. Az óceán ugyanolyan változékony volt, mint korábban, de Lin megtalálta az életmentőt, aki megvédte őt, és megkérdezte, hogy beúszna-e vele az óceánba. A férfi örömmel beleegyezett.
„Az első néhány hullám nagy volt, de nem volt ijesztő. Sokkal tisztábban láttam a dolgokat. A hullámok nem jelentenek fenyegetést – ezekből lehet tanulni és játszani velük.”
Ahogy Lin elúszott mellettük, olyan csendes pillanatokat élt át, amelyek olyanok voltak, mint egy szikrázó, átlátszó univerzum.
„Olyan gyönyörű volt. Azt hiszem, maga az univerzum mondta ekkor azt nekem, hogy amikor áttöröm a félelmemet, egy teljesen új perspektíva, egy sokkal érdekesebb és kifizetődőbb élmény vár rám a másik oldalon.”
Napjainkban Lin továbbra is színészkedik és az emberi jogokért küzd, beszél, ír és filmszerepeket vállal. Útja során sok félelemmel nézett szembe, ami csak szilárdabb lépteket és elszántabb magatartást adott neki.
Manapság, amikor a szemei ragyognak, és a mosolya megvilágít egy szobát, azt a kecsességet testesíti meg, amelyet önmagában művelt ki. Ez Anastasia Lin valódi szépsége.
„Emlékszem, amikor egy olyan kampányon dolgoztam, amelynek célja a Kínában bebörtönzött lelkiismereti foglyoktól való szervrablás bűncselekményének a leleplezése volt, hatalmas nyomást és pánikot éreztem. Szinte minden második éjszaka rémálmokból ébredtem fel.”
—Anastasia Lin
Forrás:
Eredeti cikk:
