“A lótusz a kínai művészek kedvelt témája, mert a tisztaságot jelképezi. A költő Tao Jüan ming (376-427) híres poémájában a becsületes ember metaforája a lótusz, mert az iszapból nő ki, de ő maga makulátlan marad.
Felidéztem magamban a költeményt és eltűnődtem, vajon lehetséges-e, hogy valaki ne szennyeződjön be a környezetétől?”
– Idézet Nien Cheng: Élet és halál Sanghajban c. könyvéből