A Hadviselő Államok időszaka (Kr.e. 476-221) alatt élt egy hivatalnok a Chu államban.
Egyik nap adott egy kanna bort az embereinek az istentiszteleti szertartásának befejezéseként az ősök imádására.
Azonban egy kanna bor nem volt elég mindenkinek. A hivatalnok nem tudta, kinek kell még adnia. Hirtelen az egyik ember megszólalt: „Csak egy kanna borunk van, ez csak egyikünknek elég. Játsszunk érte! Aki legelőször lerajzol egy kígyót a földre, azé lesz a bor.”
A hivatalnoknak tetszett az ötlet, és mindenki egyetértett vele. Faágakat használva írószerszámként, mindannyian elkezdtek kígyót rajzolni a földre.
Egy férfi jó volt a rajzolásban, és ő fejezte be először a kígyót. Ő lett a győztes, így övé lett a kanna bor. Látva, hogy a többiek még mindig nem fejezték be a rajzolást, nagyon arrogánsan azt mondta: „Milyen lassúak vagytok! Még lábakat is tudok adni a kígyónak!” Így tehát elkezdett lábakat rajzolni a kígyójának.
Azonban mielőtt befejezte volna, a második ember is befejezte a kígyóját, és elvette hirtelen a kanna bort, ezt mondva: „Láttál már valaha kígyót? A kígyóknak nincs lábuk! Hogyan rajzolhattál lábakat egy kígyónak? Az első, aki befejezte egy kígyó lerajzolását, nem te vagy. Én vagyok az igazi győztes.”
A második férfi nagy örömmel megitta a bort, és az első férfi tehetetlen volt, csak nézte, ahogy a második férfi élvezi a bort.
A szólást: „Lerajzolni egy kígyót, aztán lábakat adni neki” arra használjuk, hogy szükségtelen többletmunkát végezni azután, hogy valaki már kielégítően befejezett egy feladatot, mert ezzel tönkre teheti a munka hatását. Abban a helyzetben használjuk, mikor valaki extra leírást ad ahhoz, amit egy másvalaki már tisztán elmagyarázott.
Forrás: Történetek az ősi Kínából
Kép: Lerajzolni egy kígyót, aztán lábakat adni neki (Illusztrálta Zona Yeh, Epoch Times)
