VisionTimes.com: Kelet és Nyugat évezredeken át rejtély volt egymás számára. A Selyemút megszületése azonban olyan hídként működött, amely lehetővé tette az emberek számára az eszmék és az örökség megosztását, kulturálisan és szó szerint is táplálva az embereket.
A Selyemút éppúgy szól az ételekről, mint az ősi kereskedelmi útvonalon való utazásról. A ma elfogyasztott ételek a Kelet és Nyugat között ezen az útvonalon keresztül utazó egzotikus konyhák ujjlenyomatait viselik.
A Selyemút nem egyetlen útvonal volt. A történelem során megnyílt és bezárult ösvények és szállítási útvonalak változó hálózata volt. Kialakulása az i. e. első században kezdődött. Keleten Kínát több száz évig tartó háborúk tépázták szét, egészen a Han-dinasztia megjelenéséig. Az új birodalom (i. e. 206 – i. sz. 220) alatt a kereskedelem és a biztonságos utazás sokkal nagyobb földterületen vált lehetővé.
Nyugat ezzel párhuzamosan a harmónia egyedülálló időszakát élte. Nagy Sándor terjeszkedése a Kr. e. harmadik század közepére mélyen Közép-Ázsiába vezette görög birodalmát. Miután a Római Birodalom kiszorította, a feltételek megértek a kereskedelemre és az utazásra.
A ma ismert Selyemút azonban a Kr. u. 13-14. században élte fénykorát. Ezt a korszakot Pax Mongolica, azaz mongol béke néven ismerték. Az elnevezés a Pax Romana – a római béke –, az ezer évvel korábbi stabilitás időszakára utal.
A mongolok eredetileg nomád törzsek lazán összetartozó csoportja voltak Mongólia zord síkságain. Dzsingisz kán – „Egyetemes uralkodó” – vezetésével a törzsek egyesültek, és létrehozták a történelem legnagyobb szárazföldi birodalmát.
Ez volt a kalandok kora. Híres utazók, mint Marco Polo és Ibn Battuta, járták be az országot, és feljegyezték utazási hőstetteik történeteit.
Azonban, ahogy a kínaiak mondják: „A birodalomnak, amely régóta megosztott, egyesülnie kell. A régóta egyesültnek pedig szét kell válnia.” A fekete halál kitörése Ázsiában és a Mongol Birodalom felbomlása véget vetett a viszonylagos béke és biztonság időszakának. A világ két vége még egyszer el volt zárva egymástól több száz évre.
Tartós csere
A „Selyemút” a selyemről kapta a nevét, mivel az rendkívül fontos árucikk volt. Kína közel 3000 éven át monopolizálta a selyemhernyó-tenyésztés, vagyis a selyemtermelés féltve őrzött titkát.
Az idősebb Plinius római szerző szerint Róma évente több tízmillió dollárt veszített a keletiekkel szemben a kereskedelmi deficitben, főként a selyem miatt. A kereskedők azonban olyan eszméket, vallásokat, kultúrát és életmódot is megosztottak egymással, amelyek mélyen befolyásolták egymást.
A Selyemút nagyban hozzájárult a világ konyhaművészetének fejlődéséhez is. Bárhová is mennek az emberek, az biztos, hogy egy dolog összeköti őket: az ételek szeretete. Fervet olla, vivit amicitia! „Amíg a fazék főz, a barátság megmarad.”
Egy híres legenda az olasz spagetti eredetét mutatja be. Amikor Marco Polo hazatért Kínából, leírta a keleten látott tésztákat. Az ő történeteiből született Olaszország egyik legelismertebb kulináris hagyománya.
A tészta hosszú kínai örökségének további bizonyítéka a kínai Sárga-folyó mentén található régészeti lelőhelyen tett felfedezés során került elő. 2002-ben a Lajia lelőhelyen a régészek egy agyagedény tálat fedeztek fel, amely tökéletesen megőrzött, 4000 éves tésztát tartalmazott. Ezek a korai tészták kölesből készültek, nem búzából. Már az európai tészták és a japán ramen tészta előtt is léteztek.
A Selyemút mentén a Termékeny Félholdról érkező korai utazók találkoztak a kínai tésztakészítőkkel. A Termékeny Félhold búzában gazdag, így ez lett az alapanyag.
Idővel ezek az élelmiszer-alapanyagok fejlődtek ki, hogy a világ konyhájának nagy részét támogassák. Északkelet-Kínában, Heilongjiang, Jilin és Liaoning tartományokban a híres tészták, gombócok és párolt zsemle receptjei mind búzából készültek.
A búzát gyakran rizzsel fizették ki. A rizs használata aztán elterjedt a Közel-Keleten, Latin- és Dél-Amerikában. Indiában és Japánban még a curryvel fuzionált rizs is elterjedt.
A fűszerek szintén a legkorábbi árucikkek közé tartoztak, amelyekkel a Selyemút mentén kereskedtek. Kolumbusz Kristóf egyszerűen azért fedezte fel Amerikát, mert könnyebb utat keresett a gazdag indiai fűszerpiacokhoz. Bár ugyanazt a fűszert különböző konyhákban használhatják, a felhasználás módja kultúránként eltérő.
Filozofikus ételek
Történelmileg a kínai konyhaművészetet áthatotta a filozófia. A hagyományos hiedelmek szerint az emberi társadalomban minden a Tao, vagyis az Út kifejeződése. Lao-ce, a taoizmus alapítója azt írta: „Az ember követi a földet. A föld követi az eget. Az ég követi a Taót. A Tao követi a természetet.”
A Tao a természetes renddel harmóniában levő életet jelenti. Ez a hagyományos kínai konyha gyökere, amely azt sugallja, hogy az étkezésnek segítenie kell az emberi test egyensúlyát, erősítését és helyreállítását. A kínai szakácsoktól elvárják, hogy elsajátítsák az úgynevezett „öt ízt”: csípős, édes, sós, keserű és savanyú. A szakácsoknak ezeket harmóniában kell összekeverniük egymással, hogy az ételek természetes ízét fokozzák. A szecsuani konyha ezeket az alapízeket kombinálja, hogy akár 20 további „összetett ízt” hozzon létre, mint például a zsibbasztóan csípős, bizsergetően csípős, chilis-olajos csípős és halas csípős.
Az ősi kínai mondás szerint: „A jövő orvosa nem gyógyszert fog adni, hanem a betegét az emberi test ápolásában, a diétában, a betegségek okában és megelőzésében fogja érdekeltté tenni.”
A Kínával – bár Nagy-Britannián keresztül – kereskedő korai gyarmatosítók befolyásai talán többet hoztak magukkal, mint teát, selymet és porcelánt.
A britek imádták a kínai teát, és aztán megosztották azt az egész Brit Birodalomban.
„Az istenek nektárja”
A tea a világ egyik legrégebbi és legkedveltebb itala. A teát 4000 évvel ezelőtt fedezték fel, nagyjából akkor, amikor először készítettek tésztát.
Számos legenda kering arról, hogy az emberek hogyan fedezték fel először a teát. A legmaradandóbb Shennong, egy félisteni mitológiai császár története az ókori Kínából. Egy nap éppen vizet forralt a kertjében, amikor egy közeli teanövény levele a csészéjébe esett. Élvezte a csábító illatot, és megitta, ezzel elindítva ezt az időtlen hagyományt.
A teát eredetileg gyógyszerként használták. Shennong növényeket evett és feljegyezte, melyek voltak mérgezőek. Ha valami mérgezőt evett, teát ivott, hogy meggyógyuljon.
A tea, amely „nektárként” vált ismertté, hat fő fajtából áll: fehér tea, zöld tea, sárga tea, oolong tea, Pu’er tea és fekete tea. Mindegyik kategória több száz különböző típusra oszlik tovább.
Bár a fekete tea a Kínában termelt tea kis százalékát teszi ki, a britek mégis megszerették. A Brit Kelet-indiai Társaság egyik legtöbbet forgalmazott árucikke volt. A növényt a brit ellenőrzés alatt álló Indiába exportálták, ahol a tea íze mélyebbé és erősebbé vált.
Kínában a teát simán isszák, míg Angliában tejet, tejszínt, cukrot és citromot adnak a meleg elixírhez. Kínából importálva a britek a birodalom minden részébe, így az amerikai gyarmatokra is eljuttatták kedvenc italukat. Az 1840-es évek óta a tea milliók számára vált a mindennapi élet megbecsült részévé.
A Selyemút nagyban hozzájárult a nemzetközi konyha fejlődéséhez. Bár nem tevéken utazunk a Selyemúton, a kultúra megosztásának a szelleme ma is él. Most, amikor a modern korban új kulturális csomópontok jönnek létre, fontosabb, mint valaha, hogy megosszuk a hagyományos kultúrát és értékeket.
Forrás:
Kép: Kína egyik felfedezésre váró rejtett gyöngyszeme a visszhangzó homokhegy, a Góbi-sivatagban, az ősi Selyemút mentén található homokdűnék sorozata. (Kép: lwtt93 via flickr CC BY 2.0 /
Credit: https://www.flickr.com/…/photolist-fofARP-fnCpUN-HQh2aS…
