Vision Times: Kínában a tömjén különleges vallási jelentőséggel bír. A tömjén füstölő mindig ég, akár buddhista templomokban, akár más, az archaikus szertartások során. A tömjénkészítés néhány módszere hasonló a hagyományos kínai orvoslás gyógyszereinek előállításával.
A Han-dinasztia idején (Kr.e. 206 – Kr.u. 220) Kína különféle külföldi füstölőanyagokat importált. A Tang-dinasztia kezdetétől (618-907) kezdve a tömjén közkedveltté vált a társadalom felső osztályai között. A császárok füstölőket és aromákat ajándékoztak más uralkodóknak, vagy hűséges szolgáknak és ágyasoknak is.
A gazdagok illatos tasakokat vittek magukkal az utazásaik során. Néhányan aromás anyagokat is fogyasztottak, abban a hitben, hogy ez testüket kellemes illatúvá teheti. A bútorok illatos fákból készültek, a falakat aromás illatú anyagokkal fedték be. A Tang-dinasztia előtti időkben a kínai tömjén fő összetevőit a lan és a hui virágok, a kasszia fahéj és a szecsuán bors alkották.
A Tang-dinasztia korában az aloét, kámfort, szantált és pézsmát részesítették előnyben a füstölők gyártásában.
A Song-dinasztia idején (960–1279) a füstölők kutatása, használata és kereskedelme elérte a csúcspontját. Mindennapi használata a felső osztálytól a középosztályig terjedt. Az aromás témakörű könyvek elterjedése fokozta népszerűségét és befolyásolta a használatát. A tömjén központi szerepet játszott az istenek és ősök imádatában a Tang és a Song korokban. Addigra a buddhizmus elterjedésével a füstölők használata a templomokban is állandósult.”- állította Kino Objects (https://kinobjects.com/…/the-history-of-incense-in…).
A kínai emberek úgy gondolják, hogy a buddhista templomokban égő füstölőpálcából származó füst összekapcsolja a Buddhával a fohászkodót. Az emberek úgy is értelmezik, hogy égő füstölőt ajánlanak fel [Buddhának]. A tömjénfüst másoknak is kedvére van, eközben a hívők felajánlják önmagukat szeretteikért, gazdagságukért és egyéb dolgaikért.
A füstölők többnyire nyers aromás anyagból készülnek, melyek égés közben füstöt és illatot bocsátanak ki. Kínában többféle füstölőt gyártanak. Ez a tudomány nagyrészt a Ming-dinasztia idején vált ismertté (1368-1644). A füstölők kétféle változatban kaphatóak – rúd és spirál formában.
„Az a típus, amelynek közepe is van származásában és asszociációjában inkább indiainak tekinthető, bár Kína egyes részein is alkalmazzák. A buddhizmus térhódításával terjedt el Indiából Kínába és Ázsia szerte. A Nag Champa füstölőt szinte mindig bambuszközponttal készítik. Egyesek nem szeretik a bambusz égő szagát, ezért a jobb minőségű tömjénfüstölők szantálfából készülnek. A rúd alakúak általánosan használatosak Kínában, de Japánban és Tibetben csak kizárólagosan ezt használják. Egyszerűen úgy készül, hogy a tömjénpasztát pálcika alakúra sodorják és hagyják megszáradni ”- írja a Kino Objects (lásd fent).
Némelyik hongkongi templomban speciális típusú füstölők vannak, amelyek kinyílnak, és kúpos spirállá válnak. Kínában használnak kúp alakú füstölőket is. Eredetileg a japánok készítették, de a tibetieknél is széles körben elterjedt. A kúpalakú füstölő alján lyuk van. Ez lehetővé teszi, hogy a füst lefelé terjedjen, ellentétben az összes többi típusú füstölővel, ahol a füst felfelé száll.
Forrás:
Kép: https://pixabay.com/hu/photos/templom-karakter-t%C3%B6mj%C3%A9n-k%C3%ADna-k%C3%ADnai-1242871/
