Egy cikk a Yuanming.net oldalról: Az ősi Kínában a „Menny, föld és ember közötti harmónia” fenntartása nemcsak a császár, hanem a tisztviselők és a nép célja is volt.
Mindenki ismerte e harmónia fontosságát, mivel ez boldogságot, áldást, biztonságot és jólétet hoz. Bárki zavarta meg ezt a harmóniát, nemcsak a saját egészségét, hanem a családja, vagy némely esetekben ráadásul az egész ország jólétét is veszélyeztette.
Yao császár idejében, akiről a II. Részben írunk, elképzelhetetlen lett volna bármit is tenni, ami veszélyeztethette volna ezt a harmóniát. Még az öt császár után is számtalan bölcs, tudós, császár és orvos létezett, aki alapvetőnek tekintette a Menny, föld és ember közötti harmónia megőrzését.
Tegyünk egy gondolatbeli ugrást a modern korba. A Kínai Kommunista Párt egyik legbrutálisabb vezetője, Mao Ce-tung kijelentette: „a harc az éggel határtalanul örömteli, a harc a földdel végtelenül örömteli, a harc az emberrel határtalanul örömteli.” (lásd: Kilenc Kommentár a Kínai Kommunista Pártról, 4. fejezet)
És tovább: „Az ateista kommunista vezetés irányítani és ellenőrizni akarja az emberek istenhitét, s ez az éggel való harc határtalan örömet jelent” (lásd: Kilenc Kommentár a Kínai Kommunista Pártról, 4. fejezet)
Ez a Mao-idézet a lényegre tér. Mao és az utódai is meg akarták semmisíteni az istenhívőket. De miért?
Történelmi visszapillantás:
Mao ifjúként egyházi iskolába akart járni, amit megtiltottak neki. Irigységből és dühből, hogy ezt nem adták meg neki, Mao bosszút esküdött a vallás és Isten ellen. Miért választotta Mao a kommunista ideológiát? Mert pontosan azt képviselte, amit ő maga akart csinálni.
Menjünk vissza még valamivel tovább a történelemben. Hasonló okokból vonzotta Karl Marxot a szocializmus és kommunizmus akkori áramlataihoz, amelyek már jóval előtte keringtek a társadalomban. Fiatal korában Marx nagyon hitt a kereszténységben. A célja az volt, hogy a kereszténység révén saját maga Istenhez hasonlóvá váljon. Marx egyenrangú akart lenni a Teremtővel. Amikor fel kellett ismernie, hogy sohasem válhatna olyan hatalmassá, mint maga a Teremtő, azt akarta, ha nem a teremtő értelemben, akkor a romboló értelemben váljon „Istenhez hasonlóvá”, és bosszút álljon Istenen.
Marx a „Kétségbeesett ima” című versében ezt írja: „Bosszút akarok állni azon, aki ott fenn uralkodik.” És a „Sápadt szobalány” című könyvében felismeri: „Tehát eljátszottam az eget, pontosan tudom. A lelkem, amely egykor Istenhez tartozott, most a pokolra van hivatva.” Minden esély nélkül, hogy a mennybe jusson, Marx le akarja húzni magával a világot és az emberiséget abba a mélységbe, amelyet saját maga számára választott. És így a céljai már nem ismernek határokat. A teremtés megsemmisítését, az emberiség leigázását és megsemmisítését akarja. Az erre szolgáló eszközök közömbösek voltak számára. A kommunizmusban megtalálta az eszközt ennek elérésére. Miért kommunizmus?
Szocialista és kommunista gondolatok halmaza Marx előtt
Karl Marx előtt különböző szocialista és kommunista áramlatok léteztek. Mindannyian hasonló alap-beállítottsággal rendelkeztek. Nagyjában és egészében véve össze lehet foglalni őket. Ők abból indultak ki: „mivel a gonosz létezik, azt is a Teremtőnek kellett létrehoznia, és így maga a Teremtő is gonosz lenne”, ez az eretnek gondolatáramlat azt is mondja: „az az Isten, akiben az emberek hisznek, alattomos és hamis lenne – a valóságban egy démon” és „hogy ebből az okból kifolyólag mindkettőt el kellene pusztítani”. Valami „a létről”, „a létezésről önmagában” helytelen, illetve démoni lenne és ezért minden létezőt meg kellett volna semmisíteni. Rendkívül eretnek és démoni-ördögi világnézet, amely számtalan emberéletet követelt a mai napig.
Az Isten elleni gyűlölet a korai kommunizmus szerves része. „Az ellenségünk Isten. Isten gyűlölete a bölcsesség kezdete.” jelentette ki Flourende 1871-ben, amikor Párizsban kitört a kommunista forradalom. De térjünk vissza még egyszer Marxhoz.
Az igazi célok elhallgatása taktikaként, hogy „hasznos idiótákat” nyerjenek
Tanítványával, Engelsszel átírta a kommunista kiáltványt, amely már Marx előtt létezett. Marx úgy alakította ki, hogy ha valóra váltanák, akkor az igazi cél, az emberiség és a teremtés leigázása és elpusztítása anélkül lenne elérve, hogy azok, akik ezt valóra váltják, tudnák, mit csinálnak ott valójában.
Egy jövőbeni „a földön levő mennyországban” hinnének, „mindenki számára egyenlőséget” remélnének, „a parasztok számára földet”, „a munkások számára gyárakat”, „a gondolkodók és értelmiségiek számára szabadságot” stb., miközben „hasznos idiótákként” eszközként felhasználva, a valóságban azokat a láncokat kovácsolják, amelyek rabságban és zsarnokságban fogják tartani őket.
A kommunizmus káprázata nagyon részletes és tökéletesen hangszerelt. Egy részletet sem bíznak a véletlenre… média, politika, oktatás, jogrendszer, hadsereg, gazdaság, pénzügy, család, vallás, titkosszolgálatok, környezetvédelem stb., minden egy fronttá válik a szabadságért vagy az emberiség, illetve a teremtés elpusztításáért zajló küzdelem harcterén.
Az élet minden területe véres harctérré válik
Annak érdekében, hogy el tudja adni a szemfényvesztést, Marx az eredeti, nagyon démoni elméleteket a világ elpusztításának és a Teremtő megsemmisítésének a szükségességéről az ateizmussal helyettesítette. A teremtésben való hitet pedig a darwinizmussal. Megteremtette az alapot egy évtizedekig tartó küzdelem számára. Senkinek sem szabadna békében élni, mindenkit belevonnak a harci cselekményekbe, akár akarja, akár nem. Ez a küzdelem fajok között, férfi és nő között, a családban, a társadalomban, a politikában, a gazdaságban, szegény és gazdag között, baloldaliak és jobboldaliak között stb. mutatkozik meg.
A kommunizmus számára ennél nem játszik szerepet, melyik oldalon áll valaki, vagy az, hogy ideálokat képvisel-e, vagy hatalomra törekszik-e. Mindenkit belevonnak a forgatagba – minden érvet a végletekbe juttatnak, és mindenkit mások ellen uszítanak. Minden kísérletet ami arra irányul, hogy észszerűséggel, nyugalomban békét teremtsenek, kiforgatnak.
A mai napig az élet minden területe a véres harctér részévé vált. Marx létrehozott egy forradalmat, amelyet a forradalom miatt hajtanak végre, a harc kultúráját, amelynek célja maga a küzdelem. Az ígért „paradicsom” csak csali, ürügy arra, hogy a „hasznos idióták” elősegítsék az emberiség leigázását és elpusztítását. Az idealisták akaraterejét célzottan jelentéktelen másodlagos színhelyekre irányítják. Röviden: Marx „könyörtelen kritikát” követelt.
Mint mondtuk, Mao „a Menny, a föld és az emberek elleni” harcra hívott fel. Ő és Marx itt úgy cselekszenek, mint a sátánisták: Egy őszinte, kozmikus alapelvet – mint „harmóniában élni a Mennyel, a földdel és az emberrel” – 180 fokkal az ellenkezőjébe fordítanak át. Egy szokásos taktika a sátánizmusban, amelynek az a célja, hogy megsemmisítse az Istenbe vetett hitet, káoszba taszítsa a világot, és leigázza és elpusztítsa az emberiséget.
Karl Marx ezt írta:„… erősen elpusztítják magukat a világokat, mert egyet sem tudok létrehozni, mert nem hallják a hívásomat” és egy másikban „akkor diadalmasan megyek,
mint isten a királyság romjain keresztül, én vagyok a szó és a tett, a mellem olyan, mint a Teremtőé…” Azt is mondta: „Egy isten gondolata egy torz civilizáció kulcsa. Meg kell semmisíteni.”
Marx ugyanazokat a szertartásokat használja (a színjátékában a szent nevek betűinek kiforgatása, az igazságos elveknek az ellentétükbe való kiforgatása), és ugyanazt a szóhasználatot alkalmazza, mint az a sátánizmus legfelsőbb szintjein megszokott.
Vissza az ősi Kínába: Hogyan néz ki egy olyan társadalom, amely magasra tartja a „Menny, föld és ember” közötti harmóniát?
Amikor az ember harmóniában él a Mennyel és a földdel, akkor a Menny és az istenségek csodái megmutatkozhatnak. A tudomány olyan magasságokat érhet el, amelyeket ma már alig tudunk elképzelni. Olyan előrehaladott volt, hogy a modern tudomány a mesék és mítoszok földjére száműzte. Nem léteztek azok az orvosok, akik a történelmi feljegyzések szerint azonnal fel tudták ismerni a betegség okait? Nem léteztek azok az stratégák, akik mind a jövőbe, mind a múltba is tekinthettek? Amit ma természetfeletti képességeknek hívunk, azokban az időkben megszokott volt, az isteni csodák akkoriban nem számítottak ritkaságnak.
Hogyan lehetséges ez? Megélhet-e az emberiség újra ilyen csodákat? Az ősi kínaiak mire irányították a kutatásaikat, amelyek lehetővé tették számukra, hogy olyan természetfeletti képességekkel rendelkezzenek, mint például a jövő tudása?
Tudomány az ősi Kínában
A kutatásaikat közvetlenül a világegyetemre (a Mennyre), az életre és az emberre irányozták. A gondolataikat semmi sem korlátozta, sem láthatatlan, látható, sem gondolati korlátok, így felismerhették a kozmosz törvényszerűségeit. (Széljegyzet: Ha valaki nincs összhangban a kozmikus törvényszerűségekkel, akkor hogyan tudhatná helyesen felismerni ezeket?)
A taoista tanítás szerint az emberi test egy világegyetem, és ugyanazokat a tulajdonságokat birtokolja, mint a kozmosz. Ha most az ember elfordul a mennyei törvényektől és tulajdonságoktól, vagyis ha már nincs harmóniában a Mennyel és a földdel, a test megbetegszik, az élete kifordul a önmagából, és úgy tűnik neki, mintha minden elveszett volna.
Nagyjában ugyanez érvényes: Ha a császár elfordul a mennyei törvényektől, ha a Menny és a föld ellen fordul, akkor a népet járványok, katasztrófák és nyomorúságok sújtják. Ha az emberiség egy még nagyobb része fordul el a mennyei alapelvektől, akkor még nagyobb katasztrófák történhetnek. Úgy, ahogyan például az özönvízről, Szodomáról és Gomoráról, és más dolgokról szóló történelmi feljegyzések bizonyítják.
A katasztrófák önhibából való következmények, nem pedig Isten büntetése
Az ősi kínai tudomány szerint nem a Menny bünteti meg az embereket. Az emberek azok, akik már nincsenek harmóniában a mennyei/kozmikus törvényekkel, és így diszharmóniát váltottak ki a Menny, föld és ember között, és ezért el kell viselniük a következményeket. Ez ok és okozat. Nem önkényes büntetés.
Amikor ezt felismerjük, erőfeszítéseket tehetünk, hogy újra hozzáidomítsuk az életünket a mennyei elvekhez, és hogy újra összhangban éljünk a Mennyel és a földdel. Amint azt a történelmi feljegyzések bizonyítják, a járványok és csapások úgy tűnnek majd el, mint „Isten kezétől”, és béke jön majd el, mihelyt kijavították, ami hibás.
Amikor az ember harmóniában él a Mennyel és a földdel, a termések bőségesek lesznek, a háborúk ritkák és az élet nagyon harmonikus lesz, pontosan úgy, ahogyan a történelmi feljegyzésekben írják. Ha egy ember még nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy hasonuljon a mennyei tulajdonságokhoz, ennek a kozmosznak a tulajdonságaihoz, Keleten ezt önfejlesztésnek vagy művelésnek nevezik, akkor képes lesz felnyitni és használni az emberi testének a rejtett képességeit. Így a mennyei törvények szerint művelődő ember képes lesz látni egy betegség okait, a jövőt vagy a múltat. Mivel azért kapta meg a képességeket, mert összhangban volt a mennyei erényekkel, nem juthat majd arra a gondolatra, hogy visszaéljen ezekkel a képességekkel.
Ha most valaki arra gondol, hogy azért szerezze meg ezeket, hogy bevethesse őket, az akkor sötét és baljós utakon fog járni. Kínában akkor boszorkányságról, megszállottságról és ördögimádásról beszélnek. Az a néhány képesség, amelyet ezek a démoni gyakorlatok hozhatnak elő, semmi, az igazi művelők valódi képességeit illetően. Sok történelmi feljegyzés létezik olyan művelőkről, akik egy kézmozdulattal elintézték a démoni úton haladókat; ráadásul a démoni úton haladó ember tönkreteszi a testét és a jövőjét is. Az igazi képességeket nem lehet törekvéssel megszerezni.
Miért magyarázzuk el ezt?
Mert ez közvetlen összefüggésben áll az összes olyan áradással, sáskajárással, járvánnyal, és emberi katasztrófával, amelyet ma Kínában és másutt ezen a világon kísérünk figyelemmel és élünk meg. És mivel látjuk, hogy a Kínai Kommunista Párt ördögi eredettel rendelkezik, és a dolgokat Sátán, illetve egy ördög útján és módján teszi. Maga a KKP egy olyan ördög, amelyben minél rosszindulatúbb, minél korruptabb valaki, annál magasabbra emelkedik a ranglétrán. Ez ellentmond a mennyei elveknek, és az emberiséget a megsemmisítés szélére hozza.
Az emberiség megérdemli, hogy megszabadítsák a Kínai Kommunista Pártnak ettől az ördögétől, azért hogy ezt elérjék, az első lépés az, hogy az emberek akarják és kimondják ezt. Így létrejött egy mozgalom, amely arra szólít fel, hogy továbbvigyük: „Le a Kínai Kommunista Párt ördögével”. Nemcsak önmagunkért, hanem a gyermekeink és azok gyermekeinek a jövőjéért. Még megvan a lehetőségünk a visszafordításra. Nem nehéz, csak meg kell tennünk.
Remény
Számtalan tanúbizonyság számol be arról, hogyan kutattak az ősi időkben a császárok hibák után a rendeleteikben, a cselekedeteikben és a gondolkodásukban, amikor katasztrófák bukkantak fel. Ezek a történelmi tanúbizonyságok arról is beszámolnak, hogy amint az uralkodó felismerte a hibáját és megváltoztatta, a hibáit kijavította, mintha Isten kezétől eredt volna, a járvány vagy katasztrófa ismét eltűnt.
A kínai történelemnek azok a feljegyzései reményt adnak nekünk. A becsületes dolgokhoz való visszatérés lehetséges. A katasztrófák és a nyugtalanságok befejezése szintúgy. Nem nehéz összhangban élni a kozmosz tulajdonságaival. Csak meg kell tennünk. Akkor a jövőnk fényes lesz, a természeti és emberi katasztrófák el fognak tűnni.
Források:
– The Middle Kingdom, a survey of the Geograph, Government, Literatur, Social Life Arts and History of the Chinese Empire and it’s Inhabitants (1. és 2. kötet), New York, 1883
– Minghui.org Beszámolók az ősi Kína kultúrájáról és történetéről
– Történelmi esszé, amely annak a valószínűsítésére törekszik, hogy a kínai birodalom nyelve az ősi nyelv, John Webb, 1669
– Kína új története (A New History Of China), Gabriel Magalhes, 1688
– Kilenc kommentár a Kínai Kommunista Pártról, The Epoch Times 2004, http://www.kilenckommentar.hu/index.html
– Charles Boyer „The Philosophy of Communism” („A kommunizmus filozófiája”); 10. The Political Atheism of Communism (A kommunizmus politikai ateizmusa), Igino Giordani, Fordham University Press, New York, 1952
– A Fálun Dáfá írásai
– Metaphysical Rebellion and the Nature of Karl Marx (Metafizikai lázadás és Karl Marx természete), Joshua Philipp
– „Marx and Satan” („Marx és Sátán”), Richard Wurmbrand, 1986
– „Marx, Prophet of Darkness: Communism’s Hidden Forces Revealed” („Marx, a sötétség prófétája: A kommunizmus rejtett erői felfedve”), Richard Wurmbrand, 1986
– Richard Wurmbrand „Das andere Gesicht des Karl Marx” („Karl Marx másik arca”), 1993
– „Wie der Teufel die Welt beherrscht” („Hogyan uralja az ördög a világot”), The Epoch Times, 2019
– Edge of Wonder, Wandering Sage Studios LLC, Ben Chasteen és Rob Counts, https://edgeofwonder.tv/ EOW sorozat a kommunizmusról: https://www.youtube.com/playlist…
A cikk eredeti nyelven:
https://de.clearharmony.net/…/die-harmonie-zwischen…
Kép: Kína Fókusz
