A közelmúltban a Kínai Kommunista Párt elrendelte az Amerikai Egyesült Államok chengdui konzulátusának bezárását. Nem sokkal ezután a konzulátus és személyzete országos figyelmet kapott a szárazföldi Kínában. Chuang Tzu-i, az egyesült államokbeli főkonzul házastársa visszatekintett a Kínában töltött időkre, és megosztotta emlékeit.
Chuang Tzu-i Tajvanon született. Miután elvégezte a National Taiwan Normal University-t, az Egyesült Államokban tanult. Először a Columbia Egyetemen szerzett antropológiából mesterdiplomát 2 év alatt, majd 6 év után antropológiából doktorált. Minden követelménynek eleget tett, hogy ph.D. jelölt legyen. Azonban 2006 augusztusában, miután Tzu-i Bostonba költözött ifjú férjével, Jim Mullinaxszal, felfedezte a legendás Cambridge School of Culinary Arts-ot. 30 éves korában feladta a Ph.D. utáni hajszát, mivel felfedezte élete szenvedélyét, a szakácsművészetet. A francia konyhaművészet professzionális főzőtanfolyamára iratkozott be. Tzu-i ma már egy kiváló élelmiszer-író, közel 600.000 követővel.
2017 júliusában Jim Mullinax-ot kinevezték Chengduban az Egyesült Államok főkonzuljává, ahol három évig éltek. Tzu-i anyja Chengduból származik, nagyapja pedig Wanxianból, Chongqingből. A szechuan konyha mély nyomot hagyott Tzu-i ízlelőbimbóin, ezért mindig remélte, hogy férjét Chengduba küldhetik.
Az emberek gyakran azt képzelik, hogy a diplomaták házastársa nagyon elbűvölő módon élhet. Ezzel kapcsolatban Tzu-i írt egy cikket, amely tisztázza ezt a témát és bemutattja az előnyöket és hátrányokat egyaránt.
„Minden alkalommal, amikor valaki „asszonynak”, vagy „asszonyomnak” szólított, erőt kellett vennem magamon, hogy családos nőnek érezzem magam. Gyorsan emlékeztetnem kellett magamat a testtartás megváltoztatására; kiegyenesítettem a derekam, az arckifejezésnél kiigazítottam a szemöldököm, a szemem és a szám íveit, Soong Mei-ling –hez hasonlóan (Soong Mei-ling volt a Kínai Köztársaság első asszonya, Chiang Kai-Shek elnök idején). Ezután szelíden bólintottam, hogy köszöntsem a másik felet, és a kézfogást is viszonoztam. Ez a fajta tartás nem maradt meg sokáig. Amint eljött az étkezés ideje, visszatértem a prototípusomhoz. Nem tudtam mást tenni, adtam hozzá néhány ízletesebb fogást, és miközben megbeszéltük az ételeket, szenvedélyesen foglalkoztam a témával az asztalnál. Ez volt a módja annak, hogy feldobjam a hangulatot.”
„Személyes napi használatra kompromisszumot kellett kötnöm, mivel nem engedhettem meg magunknak, hogy híres márkákat vásároljak. Sőt, úgy érzem, hogy körültekintőnek lenni jobban megéri, mint drága termékekkel felvágni.”
Zhu-i eszébe jutott, hogy volt egy alkalom, amikor családjukkal külföldre utaztak. Meglepően hosszú várakozási sorral találkoztak, miközben a repülőtéren vámkezelésre vártak. Egy fáradt és síró gyermeket tartottak a kezükben, fél órát álltak a sor mögött. Azt gondolta, hogy ideje lenne használni a diplomatáknak biztosított kiváltságokat! Tehát Tzu-i azt javasolta a férjének, hogy vegyék elő diplomáciai útlevelüket, hogy jogosultak legyenek a speciális sáv használatára a diplomaták számára! Jim váratlanul megrázta a fejét és megrótta: „Ennek az utazásnak semmi köze sincs a hivatalos ügyekhez; nem élhetünk vissza a privilégiummal! ”
Jim becsületessége ebben nem merült ki. Amikor hétköznap társadalmi tevékenységekben vett részt, és ha nyilvánvalóan értékes ajándékokat kapott, akkor vagy a helyszínen elutasította őket, vagy visszaküldte őket privátban. Még ha az ajándékokat haza is hozták, mindet tovább adták, ha 20 USD-nél többet értek. A hivatalos autót Tzu-i csak akkor vehette igénybe, amikor Jim-mel volt, hogy részt vegyen egy hivatalos feladaton. Ellenkező esetben Tzu-i -nak nem volt szabad használnia, nem is beszélve arról, hogy megbízásokat adjon, vagy hogy gyermekeiket felvegye.
Valójában Tzu-i nem szándékosan túlozza a férje nemes jellemét. Ez tükrözi az amerikai bürokratikus kódexet is, amely szigorú etikai normákkal és nagyon szigorú konkrét büntetésekkel rendelkezik. Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma például kimondja, hogy a nagykövetek csak két alkalommal utazhatnak üzleti osztályon. Ez a két alkalom az, amikor a kijelölt országba utaznak, hogy elfoglalják a helyüket, és amikor a megbízatásuk lejárta után távoznak. Minden más időpontban, függetlenül a szinttől vagy a helyzettől, mindaddig, amíg az egyetlen út kevesebb, mint 14 repülési óra, akkor csak turistaosztályon utazhat.
Továbbá, amikor a nagykövetek utaznak, biztonsági személyzet kíséri őket. Feladatuk a biztonsági kíséretet, és nem lehet visszaélni alantas feladatok kiadásával, mint például a nehéz dolgok cipelése, ruhát a mosodába küldeni, egy csésze kávét venni, és így tovább. Ha valakit rajtakapnak, hogy visszaél a hatalmával, adócsalást követ el, törvénnyel és rendeletekkel való visszaélésen kapják, vagy akár a magánalkalmazottak túlóráztatásáért – akár egy apró hiba is befolyásolhatja az előléptetésüket, és ha ez súlyos hiba, akkor akár elbocsátás is lehet a vége.
Az amerikai diplomácia eredetileg nem volt pazarló. Trump elnök hivatalba lépése után jelentősen csökkentette a külügyminisztérium költségvetését, és a nagykövetségek és konzulátusok szociális finanszírozása rendkívül korlátozott lett.
Amikor a nagykövet meghívta a vendégeket a lakóhelyükre, vagy „bankett” rendezésére került sor, az egy főre jutó költségvetés átlagosan 22,5 jüan volt. Különböző esetekben a konzulátus feladatait, például a délutáni teát, a fesztivál-ünnepségeket, partykat és így tovább, Tzu-i személyesen, időnként saját zsebpénzének felhasználásával szervezte meg.
Tzu-i Kínában töltött idejének történetére a netezők a következő kommenttel reagáltak: „Nagyon igaz! A szárazföldi Kínában a csúcs pozíciókban lévők megszokták a saját országuk extravagáns életmódját, és nincs módjuk megérteni az amerikai rendszert!”
Kép: Chuang Tzu-i a férjével, U.S. Consul General Jim Mullinax-al (Image: Facebook – https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10108889138716658&set=picfp.10713054&type=3&theater)
