A 忍 jel eredetéből levetíthetjük, hogy az ősi Kínában a „tűrést, eltűrést, toleranciát és az elnézést” erőnek tekintették, nem pedig gyengeségnek. A mai 忍 jel alsó része a 心 (xin) írásjelből áll, ami a „szívet” jelképezi. Ezáltal tehát az eltűrés, tolerancia és az elnézés mind az ember belső ügyei, melyek szívből jönnek. Nyíltszívűséget és önuralmat követelnek. A felső írásjel 刃 pengét, vagy a kés élét jelenti. Ez a jel 忍 azt jelenti, hogy az ember szíve a kés élén táncol. Ha az ember nem uralkodik önmagán, akkor a helyzet hamar veszekedésbe fulladhat. Ebben az esetben a kést belevágják a szívbe. A 忍 jel felépítése nyilvánvalóbbá teszi, mennyire fontos az önuralom a toleranciában.
A 忍 írásjel ellentéte a 鬥 (dòu) jel, mely a harcra, veszekedésre és dulakodásra utal. Ez a jelkép tükörképet tartalmaz. Közepén ugyanaz az írásjel kétszer egymás mellett szerepel, mely a királyt, urat jelképezi. Ha rátekintünk a jelképre, máris felismerhetjük, hogy itt két hadi urat látunk egymással szemben állni, akik nem akarnak tűrni – a viszály minden pillanatban kitörhet.
A 忍 (Ren) kínai jel eredetileg a 能 (néng) jelből ered, melyben a 月 fogalom rejlik, ami a húst jelenti. A csont-írás alatt: 能 szarvast, őzet vagy rőtvadat értettek. Ezeket az állatokat tisztelték erejük és testfelépítésük miatt. Fokozatosan átalakult az „erő” jelentése, és mára már a 能 jellel a „képességet” és „tudást” jellemzik.
Kép: Epoch Times
