A kínai kultúrában a sárkányt isteni lényként írják le, akinek óriási, selyemhernyó alakú teste van, pikkelyei, mint a pontynak, feje, mint a tevének, szarvai, mint a szarvasnak, szemei, mint a szellemnek, karmai, mint a sasnak, mancsa, mint a tigrisnek, és fülei, mint az ökörnek.

(Minghui.org) Mind a keleti, mind a nyugati civilizációkban sok történet szólt az elnézésről. Az ókori görög mitológia szerint Prométheusz, a tűz titán istene megszánta az embereket, amikor látta, milyen nehéz az életük, és ellopta a tüzet Apollóntól, a Nap istenétől, és odaadta nekik. Zeusz, az istenek királya az Olümposzon úgy büntette Prométheuszt, hogy a Kaukázus hegységben egy sziklához kötözte, és kitette az elemeknek. És minden nap egy sast küldött, hogy kitépje a máját, és megegye. Egyik napról a másikra a mája visszanőtt, hogy aztán másnap ismét megehessék, és ez a körforgás folytatódott. Hosszú ideig szenvedett, míg végül Héraklész kiszabadította, aki egy nyíllal agyonlőtte a sast.

A Shen (神) "isteni", míg a Yun (韻) a fizikai mozgás mögötti érzést írja le. Milyen lenne tehát, ha gyönyörű lények szállnának le az égből és táncolnának a szemed előtt? Ez az elképzelés! Ezért mondjuk, hogy a ShenYun azt jelenti: "A táncoló mennyei lények szépsége". Varázslatosan hangzik, nem igaz?

Számos vallás azt feltételezi, hogy a Földön létezik egy olyan hely, ahol spirituálisan fejlett élőlények élnek, egy olyan vidék ez, ami mentes minden emberi kapzsiságtól és vágytól. A buddhizmusban Sambhala legendás városa az egyik ilyen hely. Sokan úgy vélik, hogy a város a Föld mélyén található.